Amit harminc felé tudok...
Hogy bármennyire is próbáltam megkedvelni és új ízeket kipróbálni, nem szeretem a forró kávét, viszont a jegeskávét literszámra tudom magamba dönteni.
Hogy a mexikói ételek ízvilága áll hozzám a legközelebb, az üdítőkben pedig imádom a mentát.
Idén nyáron rájöttem, hogy az alkoholos italokból az almás cider a kedvencem.
Hogy 20 fölött már minden tábla csoki és pohár bor számít, de szülés után végképp átformálódik a a női test. Puha itt is, ott is egy kicsit.
Mindennek ellenére a szülés utáni testemet még jobban szeretem és tisztelem, mint a kamasz korit. Akkoriban folyton elégedetlenkedtem és kritizáltam, most örülök annak, ami van.
Tiniként egy apró pattanástól is kiborultam, most meg végtelenül büszke vagyok egy hatalmas vágásra a hasam alatt.
Hogy nyugodtan kísérletezhetek a stílusokkal és felvehetek olyan darabokat is, amikről eddig úgy gondoltam, hogy nekem nem állnak jól, mert még a végén kellemesen is csalódhatok.
Hogy mekkora és milyen típusú melltartók állnak jól. A szülés után végre olyanokat hordok, amik nem csak előnyösek, de kényelmesek is. Cici fronton is minden más, a viszonyunk szorosabb és bizalmasabb lett a szoptatás óta, akárcsak egy kapcsolat, ami megjárt egy nehéz időszakot.
Hogy nagy kihívás a gyereknevelés és annál több felelősséggel jár (Ami olykor halálra rémít!)
Az anyaság = örök aggodalom, hogy mivel teszem tönkre a gyermekem életét és szúrok el valamit nagyon.
Hogy a gyermekeim ölelése elűzi a felnőtt gondokat.
Hogy a lányaim akkor is szépnek látnak, ha bedagadt a szemem és kócos a hajam.
Hogy nekik így vagyok tökéletes.
Hogy egy boldog családi fényképért a háttérben keményen meg kell dolgozni.
Akárcsak a házasságért. Nem lehet minden problémánál világgá rohanni.
Hogy a nehéz időszakok meg is erősíthetnek.
Olykor több erőm van, mint gondolnám.Igazából valahol bennem is él egy Wonder Woman, csak hinnem kell benne.
Hogy más hülyesége az más hülyesége.
Hogy néha tudni kell elengedni a fülünk mellett a szurkálódó és piszkálódó megjegyzéseket.
Képzeletben viszont bátran "bemoshatunk" egyet az illetőnek, aki kötekedik.
Hogy az apró örömök bearanyozhatnak egy napot, ezért érdemes nyitott szemmel és szívvel járni.
Hogy a főzelék is lehet finom és a kacsát érdemes sokáig és lassan sütni.
Hogy a takarításnak sosincs vége, és mindig előbukkan egy porcica valahonnan.
Hogy a kuponok nem feltétlenül azt jelentik, hogy mindent fel kell vásárolni.
Ellenben egy értékálló darabra érdemes pénzt áldozni.
Hogy a bevásárló listák és naptárak jó barátaim.
Hogy mire való a nappali és esti krém és honnan érdemes beszerezni egy jó szemkörnyék ápolót.
Hogy a sminkes táskámban végre megvan minden, ami elegendő a mindennapi sminkkelésemhez.
Hogy a korrektort nem butaságból találták ki.
Ahogy a mattító púdert sem.
Hogy milyen színek emelik ki a szememet és az arcomat és azt is, hogy melyektől érzem rosszul magamat, ha viselnem kell.
Hogy a hajam megnő...és a szempillám is!
Hogy amíg nem vagyok félig ősz, nem éri meg hajat festetni. A természetes színem a legszebb.
Hogyha van egy pár kényelmes cipőm, akkor már bárhová elindulhatok.
Hogy a megfelelő mennyiségű víz ivás tényleg csodákat tesz.
Hogy se túl kemény, se túl puha matracon tudok aludni a legjobban.
Hogy nem kell mindig sminket viselni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Hogy a nőiesség nem feltétlenül azon múlik, hogy mi van rajtunk.
Hogy az álmok megtérülnek a befektetett munka függvényében.
Megéri dolgozni a kitűzött célokért, majd örömkönnyeket hullajtani, ha elérjük azokat.
Hogy nem kell félni az újtól és ismeretlentől, csak bátran bele kell vágni és majd lesz valahogy. Mert ugye olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
2 megjegyzés
Szia! :)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra! Nagyon sok hasznos dolgot találtam magamnak! Be is követtelek.:)
A design is nagyon tetszik, a cikkeidet is nagyon jó olvasni, nagyon jól írsz! :)
Várom a további cikkeket, puszi:)
Nagyon tetszenek az írásaid, ugyan én még baba vállalás előtt vagyok. Szeretem, hogy írsz a félelmekről. Én nagyon félek belevágni, de jó olvasni, hogy másnak is vannak kételyei, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Szerintem én is így leszek és akkor erőt fognak adni a bejegyzések. Örülök, hogy visszatértél. :)
VálaszTörlésTetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!