Anyabőrben blog: test

Novemberi Koffein! Pörgesd fel velünk a Tested, a Lelked és az Elméd

by Fanni - október 27, 2017

Valami olyasmire szeretnénk meghívni Téged Rékával, amire nekünk is szükségünk van. Valamire, ami kicsit felráz és felpörget... mint egy igazán jóleső kávéban vagy teában a Koffein.

A november nem egy egyszerű hónap. Már nyomaszt az ősz, korán sötétedik, hamarosan itt az év vége, és az ahhoz tartozó lezárások, munkák, teendők. A levelek már nem sárgák, de hó sem fehérlik még (általában). Amolyan befelé figyelős, értékelős, csendes időszak. Tökéletesen alkalmas arra, hogy a téli álmot aludni készülő önmagunkat inkább kicsit ösztönözzük, inspiráljuk, felpörgessük és tegyünk magunkért, még ebben az évben.

Ezért találtuk ki Rékával, a Habfürdő blog írójával, ezt a kis novemberi kihívást, amihez leginkább önmagadra lesz szükséged, és napi néhány percre, amit a testedre, a lelkedre és az elmédre tudsz szánni.

A kihívás alapvetően ebben a zárt facebook csoportban fog zajlani. Rékával közösen, 30 napon keresztül minden napra kitaláltunk egy kis napi teendőt, amelyek három téma-kör köré fonódnak: egyik nap testünkért, másnap a lelkünkért, harmadnap pedig az elménkért teszünk valamit, így folytatva a sort, egészen november végéig, hogy a karácsonyi készülődésbe már kicsit megújulva tudjuk belevetni magunka

Milyen jellegű dolgokra számíthatsz? Íme 3 a harmincból:

Lélek: Színezz ki egy idézetet

Test: Táncold végig a kedvenc számod

Elme: Takaríts az elektronikus eszközeiden, fiókjaidban.

De nem pusztán egy mondatot szeretnénk adni neked nap-mint nap, hanem ahhoz kapcsolódó inspirációkat, gondolatokat, miérteket is. Amihez majd ti is hozzáadhatjátok saját magatokat.

Apróságok, amelyek felpörgetik a mindennapjaid és amelyekért hálás leszel önmagadnak. Nem állítom, hogy mind kellemes feladat lesz... mert ki szeret a mappái között bogarászni, és törölgetni például, annak érdekében, hogy több tárhelye legyen, vagy rendezett legyen az összkép. De ha megcsináltad, az már nagyon jó értés, nem igaz? ;)

Nagyon izgalmasnak tartom, hogy ebbe a kihívásba közösen vághatunk bele. Az ősz komorsága néha elfeledteti velem azokat az apró dolgokat, amiket szeretek és örömet okoznak, ezekkel az apró feladatokkal viszont minden napra garantált a feltöltődés és kikapcsolódás. Remélem minél többen együtt leszünk a csoportban, hogy egymást is motiválva felpörgessünk magunkat.

Részt venni a kihívásban a Facebook csoportba való jelentkezéssel tudsz. Az, hogy jelentkezel nem ró rád semmilyen kötelezettséget! Az is elég, ha figyelsz, de nagyon-nagyon örülnénk, ha te is aktív részese lennél a csoportnak.

Ha esetleg megosztanád, hírét vinnéd a kihívásnak, vagy majd egy-egy napon a "nagyvilág" elé is kitárnád, hogy miben is veszel részt, használd minden felületen a #novemberikoffein hashtaget.

ITT TUDSZ JELENTKEZNI

A Koffein adagolása november elsején indul, egy lélekhez szóló gondolat ébresztővel.

Akkor sincs semmi, ha te esetleg később csatlakozol, hiszen a csoportban a posztok nem vesznek el, vissza tudod nézni majd, el tudod olvasni, és ha szeretnéd "be is tudod pótolni" őket.

Pörgesd fel velünk a Tested, a Lelked és az Elméd!

Nagyon sok szeretettel Várunk!

Réka és Fanni

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

5 megjegyzés

Fanni megváltoztatta státuszát az életmóddal: Javításra szorul, de nem reménytelen!

by Fanni - május 31, 2017

Soha nem voltak káros szokásaim. Gimiben kipróbáltam pár alkalommal a dohányzást (Bocsi Anya!) és nemrég egy ideig kávéztam - sőt koca jegeskávésként még most is számon tartom magamat - , de egyik sem lett a függőségem, szerencsére.

Talán az egyedüli szenvedélyem a közlésvágy és a vásárlás mániám, melyből az utóbbi mostanában eléggé visszafogottan működik. Mindezek mellett pedig néha szeretek nassolni, na jó néha nagyon szeretek nassolni. Ennyi a bűnlajstrom.

A várandósságomat 63 kilogrammal kezdtem, melyet megelőzően 60 kg körüli volt a súlyom. A rendszeres étkezésnek és a terhesvitaminnak köszönhetően viszont felszedtem egy kis pluszt, amit én akkor abszolút nem bántam. Mint kiderült nem is volt gond, hiszen a terhességem hónapjaiban a folyamatos rosszullétektől még fogynom is sikerült, miközben a lányok szépen és egészségesen növekedtek odabent.

75 kilogrammal mentem szülni, majd 57-el tértem haza és most - másfél év után -, 63 vagyok a mérlegre állva.

A régi nadrágjaim feljönnek rám, bár kényelmesebben érzem magamat egy számmal nagyobb, 38-as gatyókban, mert derékban a terhesség alatt bizony megszélesedtem. A felsőimből és ruháimból viszont sokat ki kellett szelektálnom, mert erősebb lett a hátam és a karom is. Mindegyik megedződött a gyerekek mellett. Talán ezt a változást volt a legnehezebb elfogadnom, hogy olyan helyeken lettem "több", ahol nem számítottam rá. Néha kicsit díjbirkózósnak (alacsony, de széles) érzem magamat a mostani testfelépítésem miatt, de ez van, legfeljebb majd benevezek a következő Olimpiára a sportágban!

A várandósság és szülés okozta, egyéb kategóriába sorolható változásokat tekintve (bejegyzés ezekről ITT) amúgy sokat javult a helyzet. A terhességi, azaz anya csíkjaim nagyon szépen elhalványodtak a hasamon és sokat feszesedett a bőröm is, viszont van még mit dolgozni ezen a területen, ahogyan a szétnyílt hasizmom is okoz némi kellemetlenséget néha. Éppen ebből kiindulva döntöttem el, hogy tudatosabban is odafigyelek mostantól a mozgásra és ezzel együtt az étkezésemre is.

Télen eljártam alakformáló edzésekre, ami nagyon jól esett, bár a tréner szerintem egy terminátor volt (oké-oké költői túlzás, hiszen én mindenkiről ezt gondolom, aki nem döglik ki az első fél óra után) és minden alkalom után úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Most, hogy beköszöntött a szép idő és sokáig világos van, szabadtéri edzésekre kezdtem el járni, ami a lakhelyünk egyik legszuperebb kezdeményezése és mivel egy nagyszerű edzőtársat is találtam, így egyáltalán nem érzem magamat rosszul, amikor a sok nő között néha bénázok a mozdulatsorokkal. Nem tehetek róla, egyszerűen úgy érzem magamat az ilyen tömeges megmozdulásokon, mint egy esetlen elefánt, de az edzést követő napon érezhető izomláz büszke érzése miatt megéri kitartani. Nagyon jó dolog a szabadban mozogni, még jobban kikapcsol és felfrissít, mint a teremben.

Tehát belelendültem az edzésbe, ami szuper és élvezem, de az étkezéssel abszolút hadilábon állok. Az utóbbi időben teljesen kiszámíthatatlanul törnek rám az éhségrohamok és néha úgy érzem meg tudnék enni egy egész tálnyi tésztát vagy jó pár tábla csokit, míg a következő pillanatban már az édesség gondolatától is rosszul vagyok. Még mielőtt bárki találgatna, nem-nem vagyok terhes, egyszerűen csak arról van szó, hogy többet idegeskedem és kevesebb normális ételt eszek mostanában, amit próbálok nassolni valóval ellensúlyozni napközben. Ezen változtatnom kell, ugyanúgy, mint fehér kenyér, a péktermékek és a cukor bevitelén is. A víz fogyasztásra pedig még jobban oda kell figyelnem már csak azért is, mert beköszöntött a hőség és hajlamos vagyok a szédülésre, rosszullétre, ha nem iszom eleget napközben. Az édességek helyett most próbálok több gyümölcsöt enni, illetve plusz vitamin forrásként, tabletták formájában is bevinni az energiát. A fagyi szezon szerencsére nincs rám különösebb veszéllyel, mert a terhességem óta rosszul vagyok a fagyitól, így egy gombóc még belefér, de többet nem bírok megenni.

A főiskolán nagyon megszerettem a mozgást, akkor futni, röplabdázni, úszni, squasholni és aerobikra is jártam, így nagyon jó érzés, hogy most is van lehetőségem a mozogni. Azt hiszem az eltelt másfél év pont elegendő idő volt arra, hogy elfogadjam és jóban legyek a "megmásíthatatlan" változásokkal a testemen, de ennek ellenére büszkeséggel tölt el, hogy képes vagyok tenni azért, hogy itt-ott kicsit csiszolgassak az anyatesten, ami egy vágással és csíkokkal, de így is tökéletesen ÉN vagyok.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Várandósság, szülés és a testem

by Fanni - május 11, 2017

Mindig is hiú embernek tartottam magamat. Nem azt mondom, hogy a sarki kisbolthoz is kifestettem magamat és felhúztam a legjobb ruhámat, de szeretek csinosan felöltözni, elkészíteni a sminkemet és örömmel fogadom a bókokat, amiket az előkészületek után bezsebelek.

Tudtam, hogyha egyszer belevágunk a baba projektbe minden meg fog változni. Bár a testi adottságaimmal mindig is olyan "se veled, se nélküled" kapcsolatban álltam -, hiszen állandóan találtam valami kifogásolható testrészt magamon-, próbáltam tudatosan készülni azokra a testi változásokra, amelyeket majd a várandósság hoz.

Amikor megtudtam, hogy babát várok, alig vártam, hogy végre elkezdjen nőni a hasam és várandós ruhákba bújhassak. Majd, amikor megtudtuk, hogy két gyermeket várunk, mindenki azzal kezdett el ijesztgetni, hogy biztosan hatalmas lesz a hasam és végül én is teljesen berezeltem. Természetesen belefutottam abba a hibába, hogy az internet bugyraiban kezdtem el kutakodni, hogy felkészülhessek az ikres pocakokból, de néhány elrettentő példa után, elborzadva kapcsoltam ki a böngészőmet. A legtöbb kép ugyanis csakis a végleteket ábrázolta, olyan anyukákat, akik úgy néztek ki, mintha egy hatalmas légömb ragadt volna az eredetileg lapos hasuk helyére. (Pedig abszolút nem ez a tendencia!) Valljuk be, nem volt túl biztató beharangozó.

A hónapok csak úgy repültek és én - feledve az óriásira nőtt hasakat - mosolyogva simogattam az egyre növekedő pocakomat és benne a lányokat, s csak néha-néha fordult meg kósza gondolatként a fejemben, hogy vajon mennyit fognak még nőni?!

Az első és a második trimeszterben még nagyon kicsit volt a hasam, plusz kilókat is alig szedtem fel, majd a 7. hónapban hirtelen annyit nőtt, hogy végül már mozogni, de még feküdni is alig tudtam tőle. A kismama nadrágok már mindenhol nyomtak és alig találtam olyan felsőt, amiből ne kukucskált volna ki a pocakom. Ennek ellenére mindenki ledöbbent, aki megtudta, hogy a hasamban két gyermek növekszik, hiszen nem voltam olyan "hatalmas". (Így utólag belegondolva már én sem értem, hogy ilyen kis helyen hogyan fértek el a lányok?!)

2 héttel a szülés előtt - 33. hét

A várandósságom hónapjai nagyon gyorsan elröpültek és bár tisztában voltam a testemen végbemenő változásokkal, azt hiszem arra igencsak kevesen tudnak igazából felkészülni, amikor valakiből nem csak lelkileg, hanem testileg is előbújik az anyuka.

Nehéz elmondani vagy leírni, hogy milyen érzés, amikor majdnem kilenc hónapig simogatod a gömbölyödő pocakodat, majd varázsütésszerűen eltűnik a pocak és vele együtt minden terhességi tünet is.

Szülés után 2 héttel

Bevallom, a mai napig szokatlan számomra a pocakmentes alakom és úgy próbálgatom a teher mentes, új testemet, mintha most keltem volna az ezer éves álmomból. Nagyon élvezem, hogy ismét serényen tudom szedni a lábaimat és nem kacsázva topogok, hogy már hason is kényelmesen alhatok (csak éppen nem eleget) és a földre leesett dolgokat újra fel tudom venni külső segítség, vagy a lábujjaim igénybevétele nélkül.

Végül is majdnem minden olyan, mint régen...majdnem.

Az első "megrázkódtatás" a műtét után pár nappal, a zuhanyzásnál csapott le rám, amikor igazából szemügyre vehettem az alakomat.

A friss vágás (egy vonal szinte egyik combomtól a másikig), az ürességtől elernyedt has és az azon futó csíkok - amiket én el is neveztem anyacsíkoknak - látványa és a melleim anyukássá válása, nagyobb hatást tett rám, mint amire fel voltam készülve.

A várandósságom idején mindig gondosan odafigyeltem, hogy karban tartsam a testemet és végig bizakodó voltam, hogy kevés "sérüléssel" megúszom majd a változásokat, most viszont kendőzetlenül szembesülhettem azzal, hogy mit végzett rajtam ez a 35 hét.

Miért is elégedetlenkedtem ezelőtt folyton, amikor még minden feszes és heg mentes volt rajtam? Most mindenhol puha lettem és kicsit viseltes. Az üres pocakomat még napokig simogattam és kellett egy kis idő mire tudatosult bennem, hogy már nem vagyok "összezárva" a lányokkal. Utóbbi elég magányos érzést keltett bennem.

Jó pár dolgot biztosan újra kell terveznem az újdonsült anyuka csomagolásom miatt. Most már azt is értem például, hogy miért van annyiféle melltartó a piacon. Eddig sohasem érdekelt, hogy miben, hogy állnak a "dolgaim", ha jó volt a méret és a fazon is tetszett, akkor fizettem és kész. Ezután biztosan másképp lesz, elkezdhetem értékelni a rafinált push-up megoldásokat!

Szóval az első zuhanyzásom egyben volt megváltás, öröm és búcsúzás is, hiszen gondolatban elköszöntem végleg a régi testemtől és könnyek között köszöntöttem az újat, anyukásat, regenerálódásra szorulót.

4 hete idekint

A könnyek ellenére mégsem tudtam sokáig keseregni a változásokon, hiszen valahogy ez az egész már egyáltalán nem számított, háttérbe szorult.

Azt gondoltam, hogy mindez nem fontos, mert ha heges marad a hasam a császármetszés után, akkor az marad, ha tigris csíkjaim lesznek, akkor legalább nem kell töprengenem a farsangi jelmezemen és ha ezentúl másfajta melltartókat kell majd beszereznem a tökéletes tartásért, akkor állok elébe. (A beszerzésben úgyis jó vagyok, legyen szó bármiről!) Természetesen mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy mihamarabb visszanyerjem a régi formámat és minden régi holmimat újra viselhessem, de azt is örömmel elfogadom, ha már nem lesz minden a régi és tökéletes. Hogy miért?

Szerintem minden nő, aki világra hozott már egy vagy több gyermeket, büszke lehet magára. Kilenc hónapig a saját testemben hordoztam, óvtam, tápláltam, majd - segítséggel - világra hoztam a gyermekeimet. Büszkén vállalom a hosszú út közben szerezett károkat, a hegeket és csíkokat pedig emlékeztetőként viselem és bármikor, ha a tükörben magamra pillantok, ezek a jelek emlékeztetni fognak arra, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért épségben és egészségesen megszülettek a lányaim. Lehet, hogy egy teljesen új testet "kaptam", de vele együtt egy teljesen új és izgalmas életet is, amiben nem csak két új életről fogok ezernyi dolgot megtanulni, de biztos vagyok benne, hogy magamról is.

"Anyacsíkok"

A változások és a maradandó nyomok ellenére, talán sosem éreztem még ennyire nőnek magamat ahogyan most. A hasam nem feszes és izmos, mint régen, a bőröm és a melleim sem olyanok, mint ezelőtt és én mégis jól érzem magamat a bőrömben. Nő vagyok, anya lettem, feltételek nélkül szeretem magamat és büszke vagyok magamra!

Számokban:

63 kiló voltam, amikor megtudtam, hogy gyermeket várok.

75 kilót nyomtam, amikor szülni indultam

7 héttel a szülés után 56 kilót mutat a mérleg nyelve.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Novemberi Koffein! Pörgesd fel velünk a Tested, a Lelked és az Elméd

Fanni megváltoztatta státuszát az életmóddal: Javításra szorul, de nem reménytelen!

Várandósság, szülés és a testem

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

Novemberi Koffein! Pörgesd fel velünk a Tested, a Lelked és az Elméd

Fanni megváltoztatta státuszát az életmóddal: Javításra szorul, de nem reménytelen!

Várandósság, szülés és a testem

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

Oldalak