Így tanultak meg önállóan elaludni az ikrek / Alvás történet 1. /
Ezt a bejegyzést 2016. szeptemberében írtam, amikor a lányok 9 hónaposak voltak. Nem egy szakirodalom, sem az írásmódot, sem a tartalmat vagy a leírt technikákat tekintve. Szerettem volna megosztani másokkal is, hogy nálunk mik váltak be és hogyan sikerült a lányoknál elérnünk, hogy végig aludják az éjszakákat, hátha másnak is segítséget jelenthet a történetünk. Az éjszakai alvások első mérföldköve az önálló elalvás megtanítása volt, erről olvashattok egy naplószerű - tudom kicsit talán kuszának tűnő - beszámolót ebben a bejegyzésben.
A lányok 9. hónap fordulója előtt annyira tetéződtek az éjjeli alvásproblémáink, hogy úgy gondoltam itt az ideje kitalálni valami olyan megoldást, ami nekik és nekünk is hosszúttávon beválik.
A lányok 9. hónap fordulója előtt annyira tetéződtek az éjjeli alvásproblémáink, hogy úgy gondoltam itt az ideje kitalálni valami olyan megoldást, ami nekik és nekünk is hosszúttávon beválik.
A fogzás és a mozgásfejlődés nagyban megnehezíti a gyerekek alvását, de amikor másfél órán keresztül altatjuk hajnalban a lányokat, majd 1 óra múlva ismét el kell játszanunk ezt, amikor éjjel négyszer kérnek enni, de nem éhesek csak cumizni akarnak az üvegen (cicipótlás) és semmi mással nem hajlandóak visszaaludni, az már nem csak nekünk, de a gyerekeknek is kimerítő. Nappal aztán nyűgösek és rosszkedvűek, nem lehet sehogy mosolyt csalni az arcukra.
Ikreknél talán annyival nehezebb maga az alvás és az alvási technikák bevezetése, hogy a sírásukkal olykor megébresztik és ingerlik is egymást, ezért gyakran előfordul, hogy a hajnali órákban kettőjük visszaaltatása igazi kihívást jelent. Ilyenkor a férjem és én is ébren vagyunk, ami nem túl pihentető hosszútávon, hiszen nem tudjuk megosztani egymás között a feladatokat, hogy legalább egyikünk aludhasson valamennyit, míg a másikunk küzd.
A hónapforduló előtt egy nappal azt mondtam a férjemnek: "Egy életem egy halálom, próbáljuk meg őket letenni a kiságyukba ma este, had aludjanak el maguktól, hintáztatás és egyéb külső segítség nélkül. Nézzük meg mi lesz!" Megnéztük.
megjegyzés: A bejegyzésben említett hinták alatt az Adamo jellegű hintákra gondoljatok, amiben babzsákok kényelmében rugózva, hintázva könnyen elaltathatóak a babák. Erről később még írok bővebben a bejegyzésben.
1. nap - A kezdetek
Korábban már olvasgattam az önálló alvás tanításáról, de a drasztikus módszer "Hagyd, hogy álomba sírja magát!" taktika nekem biztosan nem menne. A felvesz-letesz-t szintén nem tudtam volna bevetni, mert akkor a két 10 kilós gyerek fel és lerakásától reggelre én lettem volna teljesen lerobbanva. A saját módszerem szerint kezdtem hát el a dolgokat, ami nem áll másból - ne várjatok nagy ördöngösséget - csak annyiból, hogy ott vagyok nekik, míg szükségük van rám az elalváshoz. Persze az olvasottakból is merítettem ötleteket, mert például, amikor csak forgolódnak és motyognak magukban, amíg érezhető, hogy az alvás előtti stádiumban járnak, akkor kijövök a szobájukból és csak akkor térek vissza, amikor elkezdnek sírni. Ha ez megtörténik, akkor ott vagyok mellettük, simogatom a fejüket, eleinte suttogok nekik és megnyugtatom őket, hogy mindjárt el fognak aludni (szintén valamelyik Suttogóban olvastam ezt az ötletet). Ha pedig nagyon felhergelnék magukat, ami mostanában egyre ritkább szerencsére, akkor a meghagyott tápszerüket vagy vizet adok nekik, ettől általában megnyugszanak.
A lányok háromnegyed kilenckor kerültek ágyba az "akció" első napján. Előtte fürödtek, majd közösen játszottunk. Az altatási időt azért toltuk kicsit későbbre, mert a 8 órai fektetés számukra korai volt mostanában és egyáltalán nem akartak még olyankor aludni. A 9 órához közeledve már láttuk rajtuk, hogy kezdenek fáradni, így fél 9-kor a hordozójukba ültetve a férjem megetette őket. A hordozós etetés elég sokszor bevált nálunk, de az utóbbi időben abban is próbáltak az evés végeztével vagy közben felállni és persze sírtak, ha visszaültettük őket. Ha a vacsora után nem szenderültek álomba, megcéloztuk a hintát és kvázi ringatva, nagy sokára és sokszor harcok árán elaltattuk őket. Utóbbi időben már a hintában is megfordultak, sőt Sára párszor fel is állt benne, ami kész életveszély volt. Tehát elérkezettnek láttam az időt, hogy belevágjunk az önálló alvásba a hinták nélkül.
A hordozóban elfogyasztott vacsora után - miközben én mesét olvastam nekik - "Jó éjszakát!" kívántunk, megpuszilgattuk a lányokat, megkapták az alvós nyuszijukat és cumijukat majd lefektettük őket a kiságyukba és vártuk, hogy mi fog történni. Természetesen a lányok meg voltak zavarodva, nem értették, hogy mi történik és ennek hangot is adtak. Egy pár perces nyöszörgős forgolódás, felülés majd felállás után elkezdtek mind a ketten sírni. Sára masszívan és erősen, Dorka pedig hisztisen, nyűgösen.
Tudom, hogy hirtelen volt ez a váltás számukra, ezért az első nap próbáltam Sárát ölben elaltatni, hogy könnyebb legyen számára, de csak forgolódott és vergődött a karjaimban, hiszen ehhez sem volt korábban hozzászokva. Nagyjából fél órás "küzdelem" után lefáradt és nagy hüppögve elaludt, miután próbáltam a kiságyában, a saját ágyunkban, az ölemben rázogatva és puszilgatva elaltatni, végül a vállamon hagyta el az ereje szegénykémet. Mondanom sem kell, hogy majd megszakadt a szívem és nagyon rossznak éreztem magamat, hogy kitettem ennek a tortúrának. Dorka egy kicsit könnyebben adta magát, bár mellettem a nagy ágyon, de pár perces forgolódás után, egy párnához nyomva a fejét álomba merült. Bármilyen furcsa, Dorkának gyakran kell, hogy valami az arca előtt legyen, amikor elalszik, régen mindig az alvós rongyit húzta a fejére, amit én később szépen odébb húztam onnan. ( <- para mami effektus)
Az esténk ezután fokokkal könnyebb volt, mint az elmúlt hónapokban. A lányok mélyebben és nyugodtabban aludtak (bár ebben a lefekvés körüli sírás is közrejátszhatott) és csak egyszer keltek enni éjjel. Az elmúlt napokkal ellentétben, amikor fél óránként rohangáltunk a felsíró, nyugtalan lányokhoz, most reggel fél 7-kor kellett kicsit megnyugtatni Sárát és végül fél 8-kor ébredtek mind a ketten.
Másnap vendégségbe utaztunk és úgy időzítettük, hogy a kocsiban tudjanak aludni, hazafelé viszont már nagyon fáradtak voltak és tartottam tőle, hogy nehéz lesz elaludniuk, mert amikor már túl vannak egy pontban a fáradságon, csak egy jó pár perces intenzív sírás után - főleg a Sárinak vannak ezzel gondjai - tudnak elaludni az autóba csatolt hordozókban. Kellemes meglepetés volt, hogy szó nélkül elszenderedtek és hazáig aludtak. Reménykedek, hogy az önálló elalvással ezek az elalvási problémák is szépen lassan meg fognak oldódni.
Napközben még mindig a hintában alszanak, de csak akkor rakjuk őket be, ha már kellőképpen fáradtak, de nem ringatjuk őket, hanem simogatással segítünk nekik az elalvásban. Még félálomban vannak, amikor a hintából átvisszük őket a kiságyba, ezzel is szoktatva őket az ottani alváshoz.
Ami még segíthet:
Bár a mi módszerünk talán hirtelen váltás volt, próbáltunk mindenhogy segíteni abban, hogy a lányok gyorsan hozzászokjanak a kiságyban alváshoz. Ilyen volt például, hogy az elmúlt időszakban az esti rutint összekapcsoltuk a gyerekszobával. Mivel nyáron a meleg miatt átköltöztünk a nappaliba az esti rutinnal, ideje volt visszatérni. A gyerekek ehhez a szobához társítják az estét és az alvást, így fontos, hogy a megszokott helyszínen történjenek ezek a dolgok.
2. nap - Az elhatározásunk még mindig tart.
Őszintén bevallom, hogy nagyon nehéz szívvel néztem a második éjszaka elé, mivel előre fájt a szívem a lányokért, de megacéloztam magamat. Amit szintén a szakkönyvekből merítettem, hogy egy új rutin bevezetésénél tartsunk ki az elhatározásunk mellet, ha már belevágtunk, ne térjünk vissza a régi kerékvágásba csak azért, mert nehézségekbe ütközünk, hiszen azzal csak rontunk a helyzeten.
Az új rutinunk kialakításának második estéjén, a fürdés és közös játék után, fél 9-kor a nagy ágyban fekve etettük a lányokat. Amint végeztünk, elkezdtek rögtön mozgolódni, de erejük már nem sok volt, így felnyaláboltuk őket és a szokásos jó éjszakát puszik után lefektettük őket az ágyukba az alvókájukkal. Ismét jött a forgolódás, felülés majd felállás, de most nem vettük ki őket és inkább a megmaradt tápszerrel és cumival, valamint simogatással próbáltuk őket megnyugtatni. Nagyjából 20 perc, valamint egy rövid, de intenzív sírás után Sára elaludt, de most nem is hüppögött annyit, mint előző nap és a cumiját is kiköpte pár perc után. Dorka tovább forgolódott, de mivel neki teljesen másra van igénye, így őt azzal tudtam megnyugtatni és elaltatni, hogy a fejére és a hátára tettem a kezemet. Pár perc után Ő is mélyen aludt ezzel a segítséggel.
Nem is kell mondanom, hogy a siker ízével jöttem ki a gyerekszobából. Nagyobb harcok nélkül merültek álomba, ezért még biztosabb voltam abban, hogy sikerülni fog, amit elhatároztunk.
Azt figyeltem meg, hogy a lányok sokkal mélyebben alszanak mióta elkezdtük az önálló alvásra szoktatást, mert eddig általában már 11 órakor sírva ébredtek és csak a cumival tudtak visszaaludni, viszont az elmúlt napokban kisebb forgolódások után szépen visszaalszanak maguktól.
3. nap - Nehézségek
Az esti altatások jobban mennek, mint számítottam, igaz néha kisebb - nagyobb sírással, de a lányok ügyesen elalszanak maguktól. Ma olyan fáradtak voltak - talán a fogak lehetnek a ludasak -, hogy az esti evés után már mellettünk elaludtak. Mivel korábban merültek álomba, mint szoktak, gondoltam, hogy fel fognak még ébredni, hiszen ilyenkor egyszerűen összezavarodik bennük valami. Így történt, hogy 11 órakor - szinte amúgy is menetrendszerűen - felébredtek, majd fél 3-kor és 6-kor is és csak evéssel tudtak visszaaludni. Azt hiszem mióta belevágtunk ebbe a "kalandba" ez volt a legnehezebb esténk és hajnalunk. Ilyenkor persze meginog az ember az elhatározásiban és én is úgy voltam vele, hogy talán nem is válik előnyünkre az új altatási módszer, de végiggondoltam és arra jutottam, hogy még olyan kevés ideje csináljuk, nem szabad feladnunk.
4. nap - Alvás a babakocsiban
Mióta a lányok megtanultak ülni nehézségeink lettek a babakocsis alvással, meg úgy a babakocsizással is, de ez más téma. Korábban nem volt gond, hogy aludjanak a kocsiban, viszont az utóbbi időben Sára a fél utcát is képes volt a sírásával felharsogni, ha a babakocsiban való alvásról volt szó. Néha rendesen irigyeltem a fiús ikres anya ismerősömet, akinek a fiai az elindulásuk utáni 5. percben már horpasztottak a kocsiban. Elindultunk sétálni, tudtam, hogy ki fogok csúszni az időből, de azért elmentünk hintázni egy kicsit. Hazafelé elkezdődött a nyűgösködés, Dorka feszítette magát a kocsiban, Sára fészkelődött. Leengedtem nekik a kocsi háttámláját fekvő helyzetbe, odabújtak hozzájuk az alvós nyuszik - amiket direkt vészhelyzet esetére hoztam magammal -, majd elkezdtem szedni a lábamat, mondván, ha sírnak, akkor is csak 5 perc míg hazaérünk. Mire elértünk a sarokig, a lányok már aludtak, mint a bunda, én meg nem győztem csodálkozni. Hol marad a nagy leizzadós sírás, a sokáig tartó küzdelem a megnyugvásért? Persze reménykedtem, hogy az esti elalvásokkal majd a nappali álomba merülések is könnyebbek lesznek esetleg, de erre nem számítottam. Mivel a derekam most is fájdogált, leparkoltam a babakocsit a házunk előtt, én pedig leültem a lépcsőre, napoztattam az arcomat és úsztam az örömben egy kicsit.
6. nap: Minden nagyon jó!
Előző (5.) nap nem történt semmi különös, a lányok fent voltak párszor éjszaka és enni is kértek, de említésre méltó dologról nem tudok beszámolni. Ma hajnalban viszont csak egyszer ébredtek fél 5-kor és miután ettek, 8-ig aludtak tovább. Én nem is tudtam hová tenni ezt, hiszen olyan régen aludtunk már ennyit egyhuzamban a férjemmel, hogy felüdülés volt egy kicsit pihenni.
7. nap - Új kihívások nappal
Egy héttel azután, hogy belevágtunk az önálló alvásba, erőt gyűjtöttem és megpróbálkoztam a hinta nélküli nappali altatással. Ezelőtt még sohasem aludtak el a lányok nappal a kiságyaikban, így kissé tartottam tőle, hogy katasztrófába fog torkollni a dolog, mivel teljesen egyedül vágtam bele a tervem megvalósításába. Az esti altatásoknál mindig ott volt a férjem, hogy támogassuk egymást, vagy éppen józan ítélőképességben váll-váll mellett küzdjünk a közös ügyért, de most egyedül kellett megoldanom a helyzetet. A délelőtti alvásukhoz készülődve, ami 11 órakor esedékes, bevittem őket a gyerekszobába és míg Dorkát pelenkáztam, Sárát beültettem a kiságyba a nyuszija társaságában. Már ekkor is le-le feküdt, ráborult a nyuszira, így miután ivott egy kicsit, kapott pár puszit és keveset hüppögött, szépen elaludt. Dorkához szinte alig nyúltam egy kis simogatáson kívül, már fordult is a fal felé a nyusziját szorongatva és becsukta a szemét. A délutáni alvásuk szintén zökkenőmentesen zajlott, azzal a kivétellel, hogy most Sára volt, aki szó nélkül elaludt és Dorkához kellett többször visszamennem, mert párszor felállt a kiságyban és "hívogatott". Ilyenkor bementem hozzá és visszafektettem, miközben elhalmoztam puszikkal. Tíz perc múlva Ő is szendergett. Fél 3-tól egészen 5-ig aludtak.
Az esténk hasonló menetrendben zajlott, mint a korábbi napokon és legkésőbb 9-kor már csak a nyugodt szuszogásokat lehetett hallani a gyerekszobából.
Összességében nagyon örülök neki, hogy volt merszünk és kitartásunk belevágni ebbe a feladatba, mert eleinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy a lányaink valaha el tudnak majd aludni ilyen könnyedén a kiságyukban, extra segítség (hinta és rázogatás) nélkül. Nem mondom, hogy egyszerű és a sírások remélem idővel majd elmaradnak, de az altatások hossza jelentősen lerövidült az utóbbi napokban. Felüdítő, hogy nem kell görcsölni a lefektetésen és számunkra is tervezhetőbbek így az esték. Bár még nem aludják végig az éjszakát, ami továbbra is fárasztó, azért remélem, hogy idővel erre is találunk majd megoldást, ha a lányok készen állnak arra, hogy elhagyják az esti evéseket, ami inkább csak megszokás nálunk, mint szükséglet. Az önálló elalvás csak az első állomása volt annak, hogy a lányoknál kialakítsunk egy jó alvási szokást.
Tudom, hogy lesznek még nehéz éjszakáink, mivel most is nagyon sok minden történik a gyerekekkel (jönnek a fogak, állás és járás beindulása), de a mostanában kialakult napirenddel, a végre beállni látszó nappali alvásokkal én teljesen elégedett és bizakodó vagyok.
Szintén az egyik Suttogó-ban olvastam, de akkor még nem teljesen éreztem át a jelentőségét, hogy a gyerekekkel kapcsolatos rutin és a szokások bevezetésénél gondoljuk át: Biztosan így akarom csinálni majd a jövőben is? A hintás altatás nem rossz dolog, sőt fejleszti a babákat, a hasfájás, fogzás idején pedig különösen áldásos, hiszen nem tudom, hogyan éltünk volna túl nélküle pár nagyon nehéz napot és éjszakát, de az utóbbi időben már több nehézséggel járt számunkra, mint előnnyel, az altatáson kívül pedig játékra még mindig nagyszerű.
Úgy gondolom, hogy fel kell tudni ismerni, ha valami már nem felel meg a gyereknek vagy éppen a szülőknek és alakítani kell rajta. Persze elsősorban a baba lesz az, aki ezeket az "újításokat" bevezeti vagy éppen felülbírálja majd, de próbáljunk rugalmasak lenni, ha pedig kell, vegyünk a kezünkbe az irányítást. Én még tanulom ezt, de az első lépéseket azt hiszem sikerült közösen megtennünk a lányokkal.
Tudom, hogy lesznek még nehéz éjszakáink, mivel most is nagyon sok minden történik a gyerekekkel (jönnek a fogak, állás és járás beindulása), de a mostanában kialakult napirenddel, a végre beállni látszó nappali alvásokkal én teljesen elégedett és bizakodó vagyok.
Szintén az egyik Suttogó-ban olvastam, de akkor még nem teljesen éreztem át a jelentőségét, hogy a gyerekekkel kapcsolatos rutin és a szokások bevezetésénél gondoljuk át: Biztosan így akarom csinálni majd a jövőben is? A hintás altatás nem rossz dolog, sőt fejleszti a babákat, a hasfájás, fogzás idején pedig különösen áldásos, hiszen nem tudom, hogyan éltünk volna túl nélküle pár nagyon nehéz napot és éjszakát, de az utóbbi időben már több nehézséggel járt számunkra, mint előnnyel, az altatáson kívül pedig játékra még mindig nagyszerű.
Úgy gondolom, hogy fel kell tudni ismerni, ha valami már nem felel meg a gyereknek vagy éppen a szülőknek és alakítani kell rajta. Persze elsősorban a baba lesz az, aki ezeket az "újításokat" bevezeti vagy éppen felülbírálja majd, de próbáljunk rugalmasak lenni, ha pedig kell, vegyünk a kezünkbe az irányítást. Én még tanulom ezt, de az első lépéseket azt hiszem sikerült közösen megtennünk a lányokkal.
Minden gyerek más és lehet, hogy ami nálunk bevált, az másnál kevésbé fog működni, így más praktikát kell alkalmazni. Továbbá én saját kútfőből és pár előzőleg olvasott dologból raktam össze a "technikánkat", ezért nem nevezhető korántsem "szakirodalomnak", amit fentebb leírtam. Amiben viszont hiszek, azok az anyai ösztönök, amelyek bármilyen szakkönyvet lepipálnak és amíg Te úgy érzed, hogy a gyermekednek szopizásra, hintára, ringatásra vagy bármi egyébre van szüksége az elalváshoz, akkor valószínűleg így van rendjén és nem érdemes azon görcsölni, hogy az Ő korában vagy a vele egyidős babák már mit tudnak csinálni.
Update: Most másfél évesek a lányok és jó pár hónap eltelt már azóta, hogy megtanultak önállóan elaludni. Sok minden változott, hiszen nappal már csak egy nagyot alszanak és a kitolt esti fekvésről is beálltunk a fix 8 órai elalvásra. Egy-egy nehezebb időszakot leszámítva a mai napig egyedül alszanak el a délutáni és esti alvásnál is. Minden alkalommal fogják a nyuszijukat és kézen fogva vagy ölben jönnek velünk, hogy lefektessük őket, ahol cumi, jó éjt puszi valamint jó éjt dal után el is alszanak ügyesen. Sára mostanában már akkor is becsukja a szemét, amikor még ki sem mentünk, összeszorítja szófogadóan, ha mondom neki, hogy csukja be a szemét és aludjon szépen. Nagyon aranyos ilyenkor. Mostanra eljutottunk odáig, hogy idegen helyen és utazóágyakban is szépen elalszanak maguktól, a szokásos fektetési rituálénk után. Nappal 2-2,5 órát alszanak, este pedig a 8 órai fekvés után legkorábban 7 órakor, legkésőbb pedig 8 óra körül kelnek.
Az utazásokra ugyanez jellemző, autóülésben is nagyon könnyen el tudnak aludni, bár az utazásainkat még mindig a nappali alvásidejükre időzítjük, mert nem hiszem, hogy végig tudnának ülni egy hosszú utat és általában az utazás végéig alszanak az autóban.
Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen ügyes gyerekek, mert hatalmas könnyebbség a számunkra, hogy végül sikerült kialakítanunk egy ilyen ilyen jó alvási szokást náluk. A következő bejegyzésben elmesélem majd azt is, hogy hogyan szoktattuk le a lányokat 11 hónap után az éjjeli kelésekről és evésről is.
Kérdéseitekre a témában örömmel válaszolok!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
5 megjegyzés
Örülök, hogy újból megosztottad ezt a bejegyzést, nálunk most vált aktuálissá a téma. Várom a következőt is! 😊
VálaszTörlésRemélem tudtam segíteni :)
TörlésKedves Fanni!
VálaszTörlésOrulok a sikereteknek es motivalo volt olvasni a tortenetet. 9 hos ikreinkkel mi most jutottunk el arra a pontra, h tenni kell vmit a jobb alvas erdekeben. Szuletesuk ota 2-3 orankent kelnek es csak szopizas utan alszanak vissza, ha ez elhuzodik, neha csak 20 percem van ket ebredes között. A kimerultseg nincs jó hatassal ram es itt az ideje, h valtoztassunk.
En is nagyon idegenkedem a sirni hagyos modszerektol, amik raadasul tobbnyire nem ikrekkel vannak bemutatva, illetve a szoptatastol valo elvalasztas is egy ritkan emlitett helyzet.
Lenne nehany kerdesem:
- Hogyan foglaltatok le a masik ikret, amig az egyiket altattad/nyugtattad?
- Milyen gyakran ebredtek fel egyszerre, egymas sirasara?
- Ki lehet-e ezt vedeni vhogy?
- A jobb alvas elott milyen gyakran ebredtek a lanyaid enni ejjel?
Tapszereztek minden alkalommal?
Nagyon köszönöm a segitseged.
Minden jot kivanok!
Agnes
Kedves Fanni!
VálaszTörlésOrulok a sikereteknek es motivalo volt olvasni a tortenetet. 9 hos ikreinkkel mi most jutottunk el arra a pontra, h tenni kell vmit a jobb alvas erdekeben. Szuletesuk ota 2-3 orankent kelnek es csak szopizas utan alszanak vissza, ha ez elhuzodik, neha csak 20 percem van ket ebredes között. A kimerultseg nincs jó hatassal ram es itt az ideje, h valtoztassunk.
En is nagyon idegenkedem a sirni hagyos modszerektol, amik raadasul tobbnyire nem ikrekkel vannak bemutatva, illetve a szoptatastol valo elvalasztas is egy ritkan emlitett helyzet.
Lenne nehany kerdesem:
- Hogyan foglaltatok le a masik ikret, amig az egyiket altattad/nyugtattad?
- Milyen gyakran ebredtek fel egyszerre, egymas sirasara?
- Ki lehet-e ezt vedeni vhogy?
- A jobb alvas elott milyen gyakran ebredtek a lanyaid enni ejjel?
Tapszereztek minden alkalommal?
Nagyon köszönöm a segitseged.
Minden jot kivanok!
Agnes
Kedves Ágnes!
TörlésElhiszem, hogy fárasztó lehet, hiszen neked is akkor jut időd a kikapcsolódásra, amikor ők alszanak. Ez nálunk is probléma volt, nappal is.
Válaszolok a kérdéseidre:
A hintában könnyű volt altatni, mert azt egyszerre is tudtam ringatni, így senki sem került hátrányba, mind a kettőjükkel egy időben tudtam foglalkozni. De szerintem ezek a helyzetek előbb utóbb elkerülhetetlenek és valahol az ikreknek meg is kell tanulniuk, hogy toleránsak legyenek és türelmesek, míg a másikjukkal foglalkozom. Így sajnos néha volt abból is sírás, hogy nem tudtam azonnal kettészakadni. Még most is van emiatt hiszti, de én már jobban tudom kezelni és mindig elmagyarázom azt is nekik, hogy miért kell várniuk ilyenkor.
A kezdeti időszakban elég gyakran felébresztették egymást, de úgy láttam, hogy ez hangulatfüggő is volt. Általában elszeparálva próbáltuk megnyugtatni a sírót, hogy ne ébressze fel az alvó testvérét, de nem mindig jött össze a dolog. A lányok nagyon egymásra vannak hangolva, mostanság simán alszanak egymás mellett akkor is, ha valamelyikük már ébren van és beszélget, nevetgél, vagy engem szólongat, de amint kihozom az alvó mellől, azonnal megébred az alvó is, mert megérzi, hogy a testvére nincs ott.
Talán úgy lehet valamennyire kivédeni, ha elszeparáljátok a sírót, ahogy mi is próbáltuk. A lányok születésük óta egy szobában, de külön ágyban alszanak és mostanra megszokták egymást, viszont a szoros kapocs miatt, megérzik a másik problémáját, ami miatt felébredhetnek egymásra.
Rengetegszer ébredtek a lányok :D Néha meg sem tudtuk számolni. Ma már ott tartunk, hogy egész sok az olyan éjszakák száma, amikor be se kell mennünk hozzájuk, mert ha fel is ébrednek megtalálják a sötétben a világítós cumijukat és alszanak is tovább. Ha problémájuk van azt viszont jelzik.
A kezdeti időszakban csak a tápszerrel tudtak visszaaludni, majd elfogadták a teát és a vizet is. Mára ezeket mind elhagyták és csak cumit kérik.
Remélem tudtam segíteni, ha bármilyen kérdésed van szívesen válaszolok! Sok sikert kívánok Nektek!
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!