Anyabőrben blog: január 2021

A megunhatatlan varázsgyurma a kamrából! / Így készítsd el otthon /

by Fanni - január 29, 2021

A márciusi karantén idején a legtöbb anyukához hasonlóan én is rengeteg kreatív gyerkőc lefoglaló ötletet gyűjtöttem össze magamnak, amivel kicsit elviselhetőbbé tehettem a lányoknak a monoton itthon töltött napokat.

Sok-sok színes ötletet kipróbáltuk, építettünk kastélyt királylányoknak, sminkeltek és manikűröztek karton lapból kivágott sablonokon, de a legnagyobb sikert azt hiszem az itthon elkészített gyurma ötletem aratta, amibe csempésztem egy kis csillámot és kék festéket is, hogy még mesésebb legyen a végeredmény.

A gyors otthon főzhető gyurma receptre a Színes Ötletek blogon találtam rá ITT, ami pénztárca barát és nagyszerű ötlet, ha szeretnéd a gyermekedet jó hosszú percekig lekötni, amíg végzel a takarítással, kitakarítasz vagy befejezed a munkád.

Így készítsd el:

25 dkg liszt

2 evőkanál só

2 evőkanál olaj

1 kávéskanál citromsav vagy borkősav (hogy ne penészedjen meg)

3 dl víz

( Színes Ötletek blog)

Én feldobom az összetevőket még egy kis aprósággal, amiért a lányok odáig vannak, ez pedig nem más, mint a csillám! Sári és Dorka nagyon boldogok, hogy olykor Jégvarázsos (kék színű és ezüst csillámos), unikornisos ( zöld színű és csillagos flitteres) vagy éppen hercegnős ( rózsaszín csillámos ) gyurnivalót készítek nekik.

A PEPCO-ban már eddig is nagyon sok kreatív alapanyagot vásároltam, így a háztartási és ruházati részleg mellett érdemes a papír-írószer részleget is megkukkantanotok, ha ott jártok. Mindig dobok be a kosaramba a gyurmákhoz is használ csillámokat, glitteres ragasztót vagy éppen filctoll és színes papír utánpótálás itthonra.

Visszatérve a gyurmára. Ha elkészítettétek az a legjobb, hogy a leírt receptből hatalmas adagot lehet főzni, ami a citromsavnak köszönhetően hűtőben sokáig eláll becsomagolva, így bármikor elővehetitek egy kis játékért.

A bejegyzést a PEPCO Magyarország támogatta.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Háromfelé osztom a szívemet - testvérekről, féltékenységről és a kihívásokról

by Fanni - január 18, 2021

"Én nem akarok ilyen rossz anyát!" - minden édesanya rémálma azt hiszem, ha egy hasonló mondat hagyja el a gyermeke száját. Persze nem gondolja komolyan a gyermekünk, de valljuk be, abban a pillanatban kicsit vagy éppen nagyon is összetörik a szívünk és magunkban keresve a hibát azt kérdezzük: Mit rontottunk el? Hogy jutottunk idáig?

Fotó: Wood and Lens

Anyai létezésem során megéltem már nagy magaslatokat és igazi mélységeket is. Ez az egyetlen olyan szerepem, ami minden nap tud valami újat mutatni és tanítani nekem, legyen szó a szeretetről, türelemről, az önmagunkba vetett hitől, kihívásokról, a befelé figyelésről és fejlődésről.

Mindig is voltak olyan időszakok számomra anyaként, amikor úgy éreztem, hogy megállt a tudomány és nem tudom hogyan tovább?! Leginkább a dackorszak sötét bugyrai edzettek meg, de a kézzel foghatóbb dolgok, amiket trükkökkel vagy praktikákkal tudok kezelni, ha éppen a türelmem is bírja, ma már sokkal könnyebben mennek.

Viszont a gyermeklélek megfejthetetlen árnyalataiban mostanában nem találtam utat. Mást mond, mint amit gondol, ellenkezik, csúfol, kitilt és elküld akkor is, ha szeretetre van szüksége. Egész nap egy macska-egér játékban érzem magamat és bevallom elfáradok a furcsa fogócska végére. Öleljem és szeressem, mert erre van szüksége, de ha megteszem kiengedi a tüskéit és szúr.

És fáj a szúrás. Tudom, hogy én vagyok a felnőtt, lehetnék okosabb, türelmesebb, lazább és el is engedhetném a fülem mellett, de a szülés utáni hónapokban, amikor annyi minden történik egy nőben és édesanyaként is próbálja megállni a helyét, nem egyszerű, de sokszor lehetetlen, hogy bennünk se törjön el valami, amikor a szívünk ezerféle érzést él át egyszerre, a felrobbanó szeretettől a magányig.

A testvérféltékenységnek azt az oldalát kaptuk a harmadik gyermekünk érkezésekor, ami a legtöbb szülőt és legtöbb édesanyát a leginkább megviseli. Amikor a gyerekek a szülőt "edzik" meg a legkisebb családtag érkezése után.

Akármennyire készültünk, akármennyit beszélgettünk és igyekeztünk felkészíteni a nagyobbakat a kistestvérük érkezésére, finomítani tudtuk, de elkerülni teljesen nem, azt a változást, ami az egész családunkban lezajlott és egy teljesen normális folyamat. Egy felnőtt és egy gyerek viszont nagyon másként éli ezt meg.

Azt gondoltam, hogy a lányok szeretik az öccsüket, aranyosak, kedvesek és figyelmesek vele, így nekem már semmit sem kell tennem, hiszen láthatóan minden rendben ment.

De afelett teljesen átsiklottam az első hetekben, sőt talán hónapokról is beszélhetek, hogy Ők teljesen más "szemüvegen" keresztül látják azt az anyukát, aki a kisfiúnk születése után váltam. Én végtelen nyugalmat és kiteljesedést éreztem, ők pedig azt látták, hogy az anyukájuk nagyon messzire került tőlük, hiszen éjjel-nappal szoptat és a kisbabával van elfoglalva.

Teljesen megfeledkeztem a kisbabás teendőim mellett arról, hogy korábban csak a lányoké voltam, hiszen amíg várandós nem lettem, csak ők voltak nekem, kizárólag velük foglalkoztam, nekik pedig ez volt a mindennapjaik megszokott rendje. Így váratlanul érte őket, hogy hirtelen annyi napi tevékenységből "kiestem" először a várandósság, majd a kistestvér érkezése miatt.

Igyekeztem a lányokkal is időt tölteni, mesélni, játszani és sétálni hármasban, de sokáig nem igazán tudtam lélekben ott lenni mellettük, hiszen azon izgultam, hogy mikor sír fel a testvérük a másik szobában, vagy hogyan éli meg a legkisebb, ha a testvéreivel elmegyek sétálni, ő viszont otthon marad Apával.

Nagyon sokat veszekedtünk. S bár korábban jól tudtam kezelni a csetepatéinkat, de a hónapok múlásával kezdtem kifáradni és már nem mindig volt erőm "okosan" megoldani ezeket a szituációkat. Ez pedig sokat rontott a helyzeten, hiszen mostmár nem csak az elérhetetlen anyuka lettem a szemükben, hanem "gonosz" is. (megjegyz.: Erős túlzással persze, mert amikor erről beszélgetek velük mindig azt mondják, hogy nem vagyok boszorkány.) A családunk két részre szakadt, Apa és a lányok, Anya és a kistesó.

Szembe kellett néznem azzal a kihívással, hogy korántsincs annyi időm egy napban, mint amennyit szeretnék mind a három gyermekemmel tölteni vagy amennyit ők igényelnének belőlem.

Úgy érzem egyensúlyoznom kell közöttük. Ez pedig nem egyszerű feladat és még nem megy mindig tökéletesen, de igyekszem megtalálni a megfelelő arányt és az igényeiknek megfelelő időt tölteni velük. A lányokkal például nagyon jól működött volna az anya-lányai napok, amikor kimozdulunk otthonról és csak hármasban szervezünk különleges programokat, de erre most várni kell egy kicsit a jelenlegi helyzetben. Addig is maradnak a séták, közös színezések és az esti beszélgetések, amikor már csak velük foglalkozunk és ők vannak a középpontban.

És ott van még a kérdés, ami sokszor gyötört.

Sokszor kérdezték meg tőlem, amikor az ikrek kisbabák voltak, hogy egyformán szeretem-e őket? Akkor teljes megygőződéssel, gondolkodás nélkül tudtam azt válaszolni, hogy természetesen, nem teszek különbséget közöttük, mind a kettőjüket egyformán szeretem.

Azóta viszont tudom, hogy bár egy anya szívében 1,2,3 sőt még több gyereknek is elegendő szeretet van, de azt is megtapasztaltam az elmúlt fél évben, hogy máshogy szeretem a lányaimat mint a fiamat. Nem jobban, csak máshogy, másért. És ezt az érzést sokáig nem tudtam magamban hová tenni.

Úgy éreztem, hogy emiatt nem vagyok jó anya. Bűntudatom volt. Hogyan szerethetek máshogy, mikor mind a hárman a részeim? Sehogy. Vagyis éppen ezért, mert mindannyiukat valami másért szeretem. Háromféleképpen szeretek. És ez nem baj.

De, amikor az ember lánya anyaként próbára van téve, gyakran kérdőjelezi meg magában az érzéseit, a gyermekével való kapcsolatát és azt is, hogy szeretik-e a gyermekei?

Hiszen, ha ilyeneket tud nekem mondani, biztosan elromlott közöttünk valami. Korábban sosem viselkedett így velem! Mi történt?

Nagyon nehéz ilyen helyzetekben jól gondolkozni. Szeretettel és türelemmel válaszolni. Nem mutatni, ha dühösek vagyunk vagy csalódottak. Nem is kell azonnal mennie, de meg lehet próbálni minden nap, kis lépésekkel, hogy megértsük miért viselkedik így, hiszen minden szokatlan és furcsa viselkedés mögött lapul valami indok, amit látni nem enged, de a viselkedésével szeretné rá felhívni a figyelmet. Ha pedig ezt megtaláljuk, könnyebben megértjük és meg tudjuk oldani.

Ilyen a testvérfélténység is. Ezernyi arcát mutathatja, még akkor is, ha látszólag nagyobb gond nélkül elfogadta a nagytesó a kicsi érkezését.

Teljesen rendben van, ha ezt egy nehéz időszaknak éled meg, ha úgy érzed, hogy felborult a családotok addig megszokott rendje és mintha a kistesó érkezése nagyobb kihívás lenne, mint amire számítottál. De ez az időszak is el fog múlni. Egy kis türelemmel, kitartással, humorral és szeretettel túl lesztek rajta.

Én is igyekszem. Minden nap próbálok még jobbat kihozni magamból és minden nap tanulok valamit az anyaságomról. Valamikor ez jobban és valamikor kevésbé sikerül.

Sokszor hibázom és biztos vagyok benne, hogy még fogok is. De ma már tudom, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lennem, hogy jól vagy éppen eléggé szeressem a gyerekeimet. Minden nap egy kicsit igyekszem javítani a hibáimon és ezt nekik is elmondom. Ha hibáztam bocsánatot kérek. És bármi történik azt is tudatosítom minden nap bennük, hogy bár lehet, hogy az a nap nem sikerült túl jól, ha összevesztünk vagy vitáztunk, de mindennek ellenére szeretem őket.

A szülőség életünk legnagyobb feladata, ami végtelen kihívással és felelősséggel jár, de nem kell, hogy folyton bűntudatban a hibáktól félve éljük meg. Valamikor nem jön úgy össze, ahogy eltervezzük, de az élet ilyen, nem fekete és fehér, hanem ezerféle színű, hibázhatunk és jóvátehetjük és mindig mepróbálhatjuk újra.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

1 megjegyzés

Hogyan érem el, hogy a gyerekeim jól viselkedjenek és szót fogadjanak - mèg az altatási rutin alatt is!

by Fanni - január 11, 2021

A gyereknevelés során mindig akadnak olyan helyzetek, amelyek felett mi szülők olykor csak tétlenül állunk és fogalmunk sincs, hogy mihez kezdjünk a kialakult helyzettel. De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyira fogytán van olykor a türelmünk, hogy sokadszorra járjuk végig a megszokott fegyelmezési és nevelési rutint - sokszor eredmény nélkül -, hogy legszívesebben feladnánk az egészet.

Ti is kérdeztétek már meg magatoktól vagy a gyermeketektől, hogy "Miért kell ezt újra, meg újra elmondanom? " "Miért nem csinálod meg, amikor szépen kértelek?" "Miért kell megint ezen megint vitatkozni?" "Hányszor mondjam el még neked, hogy..." és hasonló jól ismert frázisok, amelyek napjában több alkalommal is egyre hangosabb és hangosabb formában fogalmazódnak meg.

Nos, szeretném előre leszögezni, a választ én sem tudom, hogy miért nem hajlandóak a gyermekeink megcsinálni azt a bizonyos dolgot, amit legalább tíz alkalommal már szépen kértünk tőlük és ugyan miért kell megvárni, mire elővesszük az anyaszörny hangunkat, amitől aztán a szomszédban is felhúzza minden gyerek a zokniját, de tény, hogy a sarjaink néha szeretnek csellózni az idegeinken és türelmünkön, tesztelve a határaikat.

A gyerekek folyton fejlődnek, tapasztalnak és ennek a folyamatnak az is a része, hogy tanulnak a reakcióinkból és próbálgatják az akaratukat. Még, ha olykor nehéz is (ne is mondjátok, idegileg teljesen kimerítő), de teljesen természetes folyamat és minden családban előforduló jelenség, szóval nem vagytok egyedül a kihívással.

Ebben a bejegyzésben elmesélem nektek, hogy mi milyen módszerrel hidaljuk át a mai napig a nagyobb nevelési bukkanókat és igyekszünk csökkenteni a felesleges összezörduléseket, hogy minden kicsit olajozottabban menjen.

A kistestvérük születése után az ikreknél sok minden felborult, ami korábban jól működött.

Ilyen sarkalatos pont volt az esti altatás, de napközben is érezhető volt, hogy igyekeznek a figyelmünket – ami akkoriban sokszor inkább a kistestvérük körül forgott – magukra irányítani és ehhez az összes gyerek által használt jól bevált eszközt vetették be, mégpedig a szófogadatlanságot.

Teljesen normális, hogy a kisebb testvér érkezésével felborul a rend és olykor mi szülőkként nem is értjük – bármennyire is készültünk rá közösen a családdal - , hogy miért viselkednek így a gyermekeink. Ők nem látnak ilyenkor más eszközt arra, hogy kivívják a megosztott figyelem rájuk eső részét. Ez az időszak pedig türelemmel és odafigyeléssel (amit pontosan tudok mennyire nehéz egy baba mellett megoldani) szépen lassan lecseng és minden helyreáll a családban.

+ tipp: De ugyanilyen kihívásokkal teli időszak a dackorszak is, amiből mi már szerencsére kilábalóban vagyunk, de az ellenkezés, az "Akkor sem csinálom meg!" és az egyszerűen nem hallom, amit Anya mond viselkedés még sokáig ki tud tartani.

De a normál helyzet nálunk nem nagyon akaródzott visszaállni, és amikor minden este parttalan vitába torkollott már az esti mese utáni altatás is, amikor mi és a gyerekek is már fáradtak voltunk, nehéz volt megállni, hogy ne veszekedéssel záruljon a nap. Ez pedig senkinek sem volt jó érzés. Így tudtam, hogy változtatni szeretnék rajta.

Ekkor javasolták nekem, hogy vezessük be motiválásként a matricázást. Korábban is próbálkoztam hasonló, pozitív viselkedést hangsúlyozó eszközöket bevezetni a lányoknál, de eddig nem igazán tartott pár napnál tovább a lelkesedésük ennek kapcsán.

Most viszont beszereztem egy papírboltból egy gyönyörű matrica gyűjtő albumot, amiben a levonók is mellékelve vannak és magában a füzetkében gyűjtögethetik és ragasztgathatják azokat. Reméletem, hogy ez tetszeni fog annyira a lányoknak, hogy motiválja őket.

Így csináltuk:

Mivel leginkább a lefekvésekkel akadtak kihívások, hiszen teljesen felborult az addig jól bevált esti rutinunk, így este vezettem fel az újdonságot a gyerekeknek. Először is tisztáztuk újra, hogy az esti mese, éneklés és jóéjt puszik után már mindenki szépen az ágyában fekve, csendben (némi elalvás előtti suttogás belefér ebbe a szabályba) várja az álommanót, és aki szépen elalszik az másnap reggel egy matricát kap egy varázs albumba.

Mondanom sem kell, hogy a lányok most is abszolút felvillanyozódtak, mint az előző alkalmakkor és este minden teljesen rendben zajlott, nem kellett visszamennünk rájuk szólni, hogy halkabban legyen és ne szaladgáljanak ki az ágyaikból, ahogy a korábbi estéken, hanem halk suttogást követően teljesen elhalkult a gyerekszoba.

Másnap reggel meg is kapták az első matricáikat, amit a nevükkel ellátott albumból, ők választhattak ki és ragaszthattak be maguknak, majd vissza adták nekem azokat, hogy eltehessem a következő ragasztásig a füzeteket. Külön motiváló a számukra, hogy az albumban olyan hátterek vannak kialakítva, amit ők rendezhetnek be egy-egy jelenetnek, így már előre azon gondolkodnak, hogy a következő matricát hová fogják majd ragasztani.

Az esti viták szépen lassan leredukálódtak, sőt olyan eset is előfordult, amikor már fürdés után az ágyaikban vártak minket szépen betakarózva, hogy menjünk mesélni.

Ha nálatok kihívás az esti rutin, a fürdetés vagy az azt követő öltözködés és a lefekvés, akkor érdemes kipróbálnotok a módszerünket. Nálunk matricázásnak most töretlen a sikere és már a második albumot vettem meg nekik, mert az elsőben az összeset összegyűjtötték.

+tipp: Nem minden gyereknél ugyanaz válik be! Lehet, hogy nálatok az fogja motviálni a gyerkőcöt, ha a hűtőre készítesz neki egy érdemrend táblát és oda gyűjtögetheti a díjakat vagy mosolygós csillagokat rajzoltok egy papírra, amiket gyűjtögethet.

A matricázást az esti lefekvések zökkenőmentessé tételén túl, a helyes viselkedés megerősítésére is használjuk. Akkor kapnak a lányok matricát az esti rituálén kívül, ha szeretném pozitívan erősíteni őket, amikor szépen viselkednek, ha maguktól eszükbe jut, hogy segítsenek nekem, önzetlenek a testvérükkel szemben vagy önállóan és figyelmeztetés nékül rendet raknak a szobájukban. Igyekszem ezeket erősíteni bennük, erre irányítani a figyelmüket a matricázással és ezáltal csökkenteni a vitákat és veszekedéseket is.

Ha szeretnétek a gyűjtögetést még izgalmasabbá tenni, akkor bizonyos számú matrica megszerzésénél beiktathattok nagyobb jutalmakat, ami lehet egy kedvenc mese megnézése vagy egy olyan kívánság, amit a gyermeketekkel közösen egyeztettek.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

A megunhatatlan varázsgyurma a kamrából! / Így készítsd el otthon /

Háromfelé osztom a szívemet - testvérekről, féltékenységről és a kihívásokról

Hogyan érem el, hogy a gyerekeim jól viselkedjenek és szót fogadjanak - mèg az altatási rutin alatt is!

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

A megunhatatlan varázsgyurma a kamrából! / Így készítsd el otthon /

Háromfelé osztom a szívemet - testvérekről, féltékenységről és a kihívásokról

Hogyan érem el, hogy a gyerekeim jól viselkedjenek és szót fogadjanak - mèg az altatási rutin alatt is!

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

Oldalak