Így tanítottuk meg a gyerkeinknek a pénz értékét!
Sári és Dorka 4 és fél évesek és a korosztályuknak megfelelően tele vannak vágyakkal és álmokkal azt illetően, hogy mennyi mindent szeretnének. Leginkább egy hőn áhított játékot természetesen. Eddig szorgalmasan irogattuk a kívánságlistás dolgokat, de ezen a nyáron úgy gondoltam, hogy egy kicsit megszakítjuk a hagyományokat és nem veszünk több kívánságlistás dolgot!
Már nagyon sokszor beszélgettünk arról a férjemmel, hogy lassan meg lehetne mutatni a lányoknak a pénz értékét. Bár még kicsik, de borzasztóan érdekli őket, hogy miért kapunk fizetést, hogyan fizetünk a boltokban és miket vehetünk a pénzből. Szeretném, ha tudnák, hogy a munkám ellenére, ahol viszonylag sok csomag érkezik hozzánk tesztelésre váró holmikkal, nincs minden ingyen vagy ajándékba. Többek között ez is örökös nehéz kérdés számomra a blog mellett, mert egyrészről örülök neki, hogy a gyermekeinknek rengeteg élményben lehet része és megadhatunk nekik mindent kezdve az izgalmas programoktól a meglepetésekig, de fontosnak tartom, ha azt is tudnák, hogy Apa és Anya dolgozik, amiért fizetést kapunk és abból lehet új pörgős ruhájuk vagy még egy gombóc fagyi.
Idén nyáron még több kívánsággal találkoztunk, mint valaha és úgy gondoltam, jó lenne memutatni az ikreknek gyerekbarát módon a pénz értékét. Persze mindig elmagyarázzuk, hogy miért is nem lehet azonnal mindent megvenni, amire gondolnak vagy miért kell megbecsülnünk és vigyáznunk arra amink van. Így arra gondoltam, próbálják ki a lányok milyen pénzt gyűjteni, majd beosztani azt. Így csináltuk!
Már nagyon régóta tervbe vettem a játékok kiválogatását, így elsőként szelektálással kezdtük a szobájukban. Megbeszéltük, hogy rakjuk ki azokat a dolgokat, amivel már nem játszanak, amire már nincs szükségük és a kistestvérüknek sem tudjuk eltenni. Egyedül dönthették el, hogy mit tartanak meg és mitől szeretnének elköszönni és együtt gyűjtöttük a kiszelektált játékokat egy nagy kosárba.
Ezután elmondtam nekik, hogy ezeket a játékokat, ha szeretnék eladhatják, amivel pénzt gyűjthetnek, hogy megvehessék maguknak a vágyott dolgokat. Azt előre megbeszéltük, hogy mik lesznek ezek a dolgok, ha öszegyűlik annyi összeg és egyetlen dolgot kértem tőlük, hogy egy társasjáték is szerepeljen majd a bevásárlólistán, mert szerettem volna, ha közös játékot is választanak, ami hosszútávon is szórakoztatja őket.
Majd készítettünk egy táblát, amire felírtuk a következő szavakat: GARÁZSVÁSÁR és BECSÜLETKASSZA. Utóbbit egy befőttesöveg testesítette meg, ide dobhatták a vásárlók azt az összeget, amit megfelelőnek gondoltak a kiválasztott dolgokért cserébe. A táblára felírtam még azt is a lányok nevében, hogy új játékokra gyűjtenek.
Sári és Dorka nagyon lelkesen hordták ki a nagy szatyrokat és rendezgették a házunk előtti placcon az eladásra kínált dolgaikat. Közben pedig annyira belejöttünk a szelektálásba, hogy kinőtt ruhákat, cipőket és némi háztartársi dolgot (bögréket és dísztárgyakat) is odaadtam nekik, hogy nyugodtan tegyék ki azt is eladósorba.
Ezután jött a várakozás. A lányok nagyon izgatottak voltak, percenként szaladgáltak az ablakhoz, hogy azt lessék jön-e valaki a garázsvásárra. Mivel elég félreeső kis utcában élünk, ezért úgy gondoltam besegítek nekik egy kicsit, a vásáruk hírét megosztottam néhány helyi anyukás csoportban, így nagyjából fél óra múlva be is futottak az első "vásárlók" a lányok nagy-nagy örömére.
Az izgalom, a várakozás és a gyűjtögetés annyira fellelkesítette őket, hogy napokig mindenkinek azt mesélték: Ők maguk gyűjtöttek pénzt!
A vásár ötlete még jobban sült el, mint gondoltam, mert végül nem csak a pénz értékéről tudtunk nagyon sokat beszélgetni, hiszen mindig megszámoltuk mennyi gyűlt össze az üvegben és abból mit vehetnek, de olyan lelkesen "dolgoztak" abban a két napban az eladandó holmik rendezgetésével, hogy egy kicsit tényleg úgy érezhették magukat, mint a felnőttek, akik megdolgoztak a pénzükért, hiszen egyedül csináltak mindent, persze a felügyeletünk alatt.
Az összegyűjtött pénzt egy erre kinevezett fém dobozban tároltuk és megbeszéltük, hogy csak akkor vesszük elő, ha közösen kitalálták mit szeretnének venni belőle.
És akár hisztitek, akár nem, a lányok olyan szépen gyűjtögettek, hogy nem csak egy hőn áhított plüssre telt belőle, hanem végül még egy társasjátékra is, amit azóta is nagyon szeretnek és örömmel játszanak vele, nagyon büszkék rá, hogy saját maguknak vették. (Plusz poén, hogy ebben a közkedvelt játékban is a pénz gyűjtögetés a cél!)
Igyekszem a lányoknak azt is megtanítani, hogy próbáljunk meg visszaadni valamit azokból a jó dolgokból, amit mi kapunk, például azzal, hogy másoknak segítünk, így gyakran támogatunk rászoruló közösségeket vagy éppen alapítványokat és jótékonysági szerveződéseket, ha lehetőségünk van rá. Úgy gondolom ez ugyanannyira fontos, mint azok a dolgok, amit az első kis garázsvásárukkal megtanult Sári és Dorka.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
0 megjegyzés
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!