Babával a nagyvárosban! Így indulj el anyukaként egy kisbabával a karantén után.
Amikor a kisfiunkkal várandós voltam, megfogadtam, hogy ez alkalommal egy babával bátran fogok nekivágni a városnak és a kirándulásoknak, hiszen nagyon egyszerű dolgom lesz a szimpla babakocsival és a hordozással. Persze amíg az ikrek kicsik voltak velük is rendszeresen bejártam a városba, nem számított mekkora kihívás ez, örültem, hogy nagyobb galibák nélkül tudtam kivitelezni az utakat, előzetes felkészülés és nekiveselkedés után, ezért úgy gondoltam, hogy a kisfiunkkal már megy majd minden, mint a karikacsapás. Csak azzal nem számoltam, hogy időközben beköszönt egy vírusos időszak és egy hosszabb karantén.
A kilenc hónyapnyi várakozás alatt a nagy pocakomat simogatva elképzeltem, hogy milyen szuper babás-mamás programokat fogok szervezni a kisfiammal közösen, ábrándképeimben anyukás kávézások képei lebegtek, miközben a háttérben gyermeki kacajok teszik még idillibbé a hangulatot, ami persze a boldogan és önállóan játszadozó gyermekeinktől származik.
Még ha erős túlzás is a fenti romantikus kép, talán tényleg rutinosabban és bátrabban vágok bele az utazgatásokkal ez alkalommal, de az igazság az, hogy nehezebb volt elindulni, mint amire számítottam.
Amikor hazaérkeztünk a kisfiunkkal Zsomborral a kórházból, másnap bejelentették az országos szintű vészhelyzetet és kijárási tilalmat. Persze egy pár napos babával amúgy sem mozdultunk volna ki eleinte, de ez helyzet végképp keresztül húzta a számításaimat, hogy később meginduljunk. Így az utcánk és a napi fél órás egészségügyi sétánk lett nagyjából a legnagyobb világlátásunk, amit Zsombor három hónapos koráig megejtettünk.
Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire elszoktunk a városi nyüzsgéstől és az emberektől a karantén ideje alatt. Én, aki mindig rutinosan és bátran mozogtam, aki odáig voltam a főváros nyüzsgéséért, a vészhelyzet megszűnése után, amikor már biztonságosnak tartottuk, hogy gyerekekkel együtt egy nagyobb szabadtéri programot kivitelezzünk a város egyik parkjában, végül teljes stresszben kértem a férjemet, hogy inkább menjünk haza és a kertünkben élvezzük a szabad levegő előnyeit, mert a városban nem érzem jól magam.
Rá kellett jönnünk, hogy a karantén ideje alatt teljesen elszoktunk a tömegtől és a város felgyorsult tempójától. S bár ez nem feltétlen egy rossz hozadéka az elmúlt időszakban, de én vágytam a kimozdulásra az anyukás találkozókra és szerettem volna visszarázódni a régi kerékvágás babásított változatába.
Így, amikor meghívást kaprtam Zsomborral együtt a Hova, hova apukám? Margit-szigeti túrája, ami egy igazi baba és családbarát programnak ígérkezett, úgy gondoltam, hogy most vagy soha!
Geri és felesége, akik szintén kisgyermekes szülők, hiánypótló időtöltésnek álmodták meg a sétáikat, amelyeket abszolút a babák és anyukák igényeihez igyekeznek alakítani. A séta nagyon rugalmas tempójú és egyáltalán nem gond, ha lemaradtok időközben vagy megállsz megetetni a babádat, abszolút kötetlen program. Itt nincs olyan, hogy ciki, ha sír a baba vagy elkalandozik a figyelmetek, Geri sok-sok érdekességet mesél a helyről ahol éppen jártok és séta közben a többi anyukával is jót beszélgethettek. A szervezők még házi finomságokkal is meglepik a résztvevőket, aminek az anyukák és a babák is garantáltan örülni fognak. Szívből ajánlom nektek a programot, ha szeretnétek jó társaságban kikapcsolódni és kicsit kiszakadnátok a hétköznapokból babával együtt, Geriék örömmel várnak benneteket és még több izgalmas helyre terveznek túrákat a jövőben!
A nagy nap előtt - igen, nagy napnak hívom, mert nagyon izgultam, hogy ismét egyedül indulok útnak egy babával - nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mivel induljunk útnak? Tudtam, hogy Zsombi a mozgásfejlődése csúcsán (éppen előző nap fordult a hátáról a hasára) nem igazán tolerálja jelenleg sem a babakocsit, sem a hordozót túl sokáig, de a kettő vegyítésével úgy gondoltam, hogy könnyen izgalmassá tehetem majd neki az utazást és a sétát is. Zsomborral nemrég Liliputi csatos hordozóra váltottunk, ezzel nagyon kényelmes a hordozás és aludni is nagyon szeret séta közben benne.
Az elindulás zökkenőmentesre sikerült, miután Zsombor felkelt a reggeli első alvásából már minden összekészítve várakozott, így megetettem és nekivágtunk. Az állomásra sikeresen eljutottunk, de itt találkoztunk is az első kihívással! A vonattal voltak gondok, ugyanis mióta elvették átszervezték az alacsonypadlós járatokat egy másik vonalra, felénk a Budapest-Váci irányba szinte csak a régi, magas járatok közlekednek, ami szerintem nem csak egy babakocsival közlekedő anyuka dolgát, de a mozgássérültek közlekedését is nagyban megnehezíti.
A vonatra feljutást ezért oda és vissza is úgy szerveztük, hogy a férjem ki tudjon jönni a vasútállomásra feltenni majd levenni a babakocsit, bent a városban pedig - már gyakorlott anyukaként - megkértem egy úriembert, hogy segítsen feltenni azt a vagonra. Az továbbra is nagyon pozitív élmény a számomra, hogy ikres babakocsinál és most szimpla babakocsi esetében is nagyon segítőkészek az emberek, mindig volt valaki, aki megkérdezte hogy boldogulok-e a járgánnyal és segítsenek-e?
Az már más kérdés, hogy a városba vezető úton csak félig, a visszafelé tartó járton már a fülkébe sem jutottam be a babakocsival, pedig nincs nagy babakocsink (Lorelli Luna, amit egy kicsit várok, hogy lecseréljünk a MAST kocsira). Így a visszaúton félig a fülkében ülve, lábammal az ajtót kitámasztva etettem Zsombort, hogy fél szemmel rá tudjak nézni a kocsinkra az előtérben. Őszintén bevallom, hogy nem volt annyira kényelmes, de legközelebb már ennyivel okosabb leszek és lehet, hogy bevállalom, hogy csak a hordozót viszem magammal.
+tipp: Ha legalább két kisgyermekkel kelsz útra, vedd igénybe a családi kedvezményt a vonatjegy vásárlásnál, három vagy több gyerkőc esetén pedig a nagycsaládos kedvezményeket.
FONTOS! A tömegközelekedési eszközökön és a boltokban még mindig kötelező az arcmaszk használata, így mindenképpen készítsetek be maszkot magatoknak! Illetve jól jön még, ha kéznél van egy kézfertőtlenítő is, így bármikor gondoskodhatsz a
A szoptatás miatt aggódtam a legkevésbé az utunk alatt, hiszen már előző este becsomagoltam a táskámba a Monello szoptatós poncsómat, amivel a városban bárhol, bármikor diszkréten cuppoghatott Zsombi.
A csomagunkat már előző este elkészítettem azokkal a ruháinkkal és együtt, amiket másnap szerettem volna felvenni és Zsomborra adni, ezzel jócskán megrövíditettem az elkészülési időt. Azokat a dolgokat, amiket szerettem volna közvetlenül a kezem ügyében tartani, mint a pénztárca, telefon, zsebkendő és kézfertőtlenítő valamint a szájmaszkom a Lilla Sellei Bags övtáskámba került, amit minden anyukának szívből ajánlok, mert nem csak kényelmes és praktikus viselet, ami megoldja a táska kérdést anyaként, hanem nagyon trendi kiegészítő is egyben. Én imádom hordani, amit korábban övtáskával kapcsolatosan biztosan nem mondtam volna!
 |
| A Monello Moms szoptatós poncsóval már többször sikerült kivitelezni a diszkrét etetést, így nem maradunk le Zsombival a családi programokról sem. |
A babakocsi tolókarjára került a felcsatolható pelenkázó táskám, így abban is minden kéznél volt, amire csak a nap folyamán szükségünk volt, mint a pelenkák, pelenkázó lap, textil pelenka a szoptatáshoz, váltóruha Zsombornak, pár játék (mostanában favorit a rágóka), szoptatós poncsó, cumi, valamint víz nekem.
A babakocsi tároló kosarában kapott helyet az esővédő és az óriási élménygyűjtő piknik plédünk, szintén a Monello Moms-tól, amin kinyújtóztathatta Zsombi a kis végtagjait és nyugodtan gyakorolhatta az átfordulásokat napközben is, miközben én is szusszantam egyet.
FIGYELJ RÁ! Fontos, hogy ne csak a baba ellátásáról gondoskodj, amikor összekészíted a holmitokat az utazáshoz, hanem magadra is gondolj! Készíts be vízet és némi nasit is, hogy mindig kéznél legyen egy kis energiaforrás, nagy melegben pedig kalapot és napszemüveget is vigyél magaddal!
+tipp: A ruhatáram összeállításánál figyelembe vettem, hogy olyan darabokat viseljek, amelyek kényelmesek és könnyen szoptathatok bennük. Válasszatok olyan ruhát vagy felsőrészt, ami mélyen kivágott, gombos esetleg külön szoptatáshoz készült, a végig így sokkal egyszerűbb lesz kivitelezni az etetéseket. Zsombinak váltó ruhával is készültem az esetleges balesetekre gondolva.
A városba beérve és a vonatról -szintén segítséggel - sikeresen leszállva már kezdtem magabiztosabban mozogni, így meg is céloztuk a Margit-szigetet. Amit érdemes a városban közelekedő, főleg babakocsival a Nyugati pályaudvarhoz érkező anyukáknak figyelembe vennie, az a zebrák hiánya és a Nyugati oldaláról a körútra való átjutás kihívása! Ugyanis felszíni zebrák, amelyek a sziget felé való jutásban a segítségünkre lehetnek nagyon körülményesen megközelíthetőek. A Westend bevásárló központ túlső végében a Lehel piacnál lehet átjutni a túloldalra, illetve a Nyugati Pályaudvarnál a szemközti oldalra, de a Margit sziget irányába ezek közül csak az előbbi segítség, ami viszont babakocsival is jó pár perces sétát vesz igénybe a pályaudvartól.
Éppen ezért odafelé villamosra szálltam és konkrétan átvitettem magunkat a túloldalra, így a Jászai Mari téri megállóban leszállva, már egyenesen a Margit-szigetig sétálhattunk a babakocsival, viszont visszafelé már nem voltam ennyire előrelátó, így jó nagy kerülővel a Podmanicky kereszteződésnél találtam zebrát, amivel a Nyugati pályaudvar felé visszajöhettem. S hogy miért nem mentem aluljárón keresztül, hiszen azzal nagyon könnyen orvosolható lett volna ez a feladat? A Nyugati pályaudvarnál található - szerintem a város egyik legforgalmasabb aluljárójában - nincs nagyon alternatíva a babakocsival való lejutásra csupán a Nyugati téri oldalon van lehetőség babakocsival vagy kerekesszékkel fel-le jutni a leejtős kialakításnak köszönhetően, azon kívül minden oldalon lépcsőket találunk. Ez pedig sem az anyukáknak, akik babakocsival és még járni nem tudó babákkal közlekednek nem egyszerű feladat, továbbá a mozgássérültek sem tudom hogyan tudják kivitelezni a közelekedést itt. Biztosan van lift a közelben, de ezt még sajnos nem sikerült kiderítenem merre található és hogyan használható. Tehát még egy plusz pont a hordozásnak és az előretervezésnek!
FUN FACT: Az emberek az ikrekkel is igencsak megnéztek annak idején, amikor a városi utakat szeltük, de most is kaptam néhány furcsa pillantást, amikor Zsombor elszunyókált a hordozóban én pedig üresen toltam magam előtt a babakocsit. Sokan kíváncsian kukkantottak be a kocsiba, hogy ott vajon ki utazik és meglepődve látták, hogy senki! Egy néni pedig teljesen megrémült az üres babakocsit látva, mert azt hitte elvesztettem belőle a babát!
Ha szükségetek van az út közben pihenésre, nyugodtan álljatok meg egy padnál vagy parkos résznél, ahol kifújhatjátok magatokat, de nagy örömömre ( és szerintem velem együtt sok-sok anyuka így érez) a fővárosban már egyre több az olyan hely, ami baba és mama barát környezettel várja az oda látogatókat, így kényelmesen megálhattok ezekben szusszanni., pelenkázni vagy etetni és közben felfrissülni. Ezekről tájékozódhattak a Gyerekkel.com applikációból, amit eddig is nagyon szerettünk, de az önálló utjainkon azt hiszem még többet fogunk használni a jövőben.
Az első hivatalos kimozdulásunk a nagy bizonytalanság ellenére végül nagyon jól sikerült, köszönhetően Geriék nagyszerű programjának, az üditő anyukás csevejnek annak, hogy sikerült mindent ügyesen megoldanom egy babával is. Ha útnak indultok mindenképpen azt tudom javasolni, hogy készüljetek fel előre, gondoljátok át, hogy számotokra milyen közlekedési eszköz lesz a legkényelmesebb babával, pakoljatok össze praktikusan, de körültekintően, iktassatok be pihenő állomásokat az etetésekre és pelenkázásokra, majd vágjatok bele és érezzétek jól magatokat!
Nem állítom, hogy a nap végén, már otthon ne dőltem volna jólesően elfáradva az ágyba, de örülök, hogy végül elindultunk és élményekkel telve, a karantén utáni bizonytalanságot legyőzve értünk haza. Alig várom a következő alkalmat!
Ti mit gondoltok a karantén utáni kimozdulásról?
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
0 megjegyzés
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!