Mi történt velem az elmúlt hónapokban?
Sziasztok!
Biztosan szeretnétek ti is
bepótolni a kimaradt időt és tudni akarjátok, hogy mit történt velem/velünk
az elmúlt időszakban. A Gardróbot Dorka és Sára első születésnapja után nem
sokkal fejeztem be és bizony azóta már lassan kész hölgyekké cseperedtek a
csajok, illetve engem is ért némi változás.
Fodrásznál jártam:
Levágattam a hajamat és
elkezdtem lenöveszteni a festett barna színemet, hogy visszakaphassam az
eredeti seszínű barnát. ( Kicsit szürke, kicsit semmilyen, de az enyém!) Most egy
A vonalú bobom van, amit nyáron lehet, hogy lecserélek egy pixie-re, ha lesz
elég merszem hozzá. Amúgy hosszú ideje most először vagyok teljesen elégedett a
hajammal, még akkor is, ha a fejem tetején több centis lenövés látható.
Gardróbot szortíroztam:
Szerettem volna minden
területen tisztán látni és a legnagyobb káosszal a szekrényemben találtam
szembe magamat. Komoly és drasztikus válogatást tartottam (azóta mások
örülnek a szekrényből kikerült daraboknak) és két nagy csoportra bontottam a
ruháimat: 1. Amiket nagyobb közösségbe fogok viselni, vagy a jövendőbeli munkahelyemen
lehet még hasznos, 2. A játszóteres darabok, amiket már nem sajnálok, ha
homokos vagy foltos lesz. Megmaradtak így a szekrényemben a kedvenc és sokat
viselt darabok, amelyekből már sokkal könnyebb kiválasztani, hogy mit viseljek.
A továbbiakban ügyelni fogok,
hogy praktikus és jól variálható darabokkal gazdagítsam majd a ruhatáramat, bár
ezt elég nehéz lesz betartani tekintve, hogy a környékünkön két szuper turi is
tárt karokkal vár.
Új kiegészítőt kaptam:
Szemüveges lettem. Bár ez nekem
nem nagy újdonság, nektek lehet, hogy annál inkább. Valójában gimnáziumban is
hordtam szemüveget, de mivel nem volt nagy gond akkor a látásommal, nem
viseltem tovább. Sajnos az elmúlt időszakban viszont egyre többször vettem
észre, hogy fáj a fejem már rögtön ébredés után, többször vibrál napközben a
látásom és szédülök is, így elmentem egy optikába, ahol csináltak nekem egy
szemüveget, hiszen kiderült, hogy romlott a látásom. Annyira nem bánom a
változást, hiszen talán az egyik leghasznosabb kiegészítőre tettem szert
általa.
Elindítottam egy
"vállalkozást":
Nagy tervekkel vágtam bele
a Poster Life nevű oldalamba, ahol személyre szabott
poszterek készítése volt a célom. Viszont bármennyire is tetszett és tetszik a
mai napig nekem ez az ötlet, a bloglással sajnos nem veheti fel a versenyt. Az
oldal továbbra is él és szívesen készítek posztereket viszont a az energiámat
nem ebbe szeretném fektetni a jövőben.
Eljártam edzeni:
Bár bőven a komfort zónámon
kívül esik, hogy másokkal együtt izzadjak egy teremben, bevallom jól esett a
mozgás. Persze mondanom sem kell, hogy az első alkalom után úgy vánszorogtam
haza, mint aki csatában járt azzal a felkiáltással, hogy : Miért is mentem én
edzeni, hiszen egész nap azt csinálom?!, azért jó érzéssel töltött el a másnap jelentkező izomláz, hiszen igazolta, hogy tettem valamit magamért. A jövőben viszont inkább a futás mellett maradok, ahol nem nézi még jó pár szempár, ha elrontok egy mozdulatot.
Rengeteget olvastam:
Az egyik legkedvesebb hobbim a blogolás mellett és mégis a múlt évben alig fogtam könyvet a kezembe, így ezt szerettem volna orvosolni. Volt, hogy egy héten 2-3 könyvet is kiolvastam, mert annyira hiányzott az olvasás és az izgalmasabbnál, izgalmasabb történetek világa. Nagy örömömre a kiújult mániámat T.-re is átragasztottam, aki egyre több könyvvel végez mostanában.
Beköszöntött a dackorszak az
életünkbe:
Istenem, csak az önállósodás
útjára lépő gyermek kirohanásaitól óvj meg minket! Napjában többször is
kérdezem a Mindenhatót, miközben óvakodok, hogy ki ne tépjem az összes hajamat,
amikor a lányok rákezdenek valamiért khömm...harcolni, hogy hogyan lehet ezt
túlélni?!. Sokszor persze a "Nem szabad" szavak kombinációjára kattan
be náluk a kis időzített bomba, ami éktelen sikításba és földön fetrengésben
robban, de sokszor nem tudom a kiváltó okát sem ezeknek a balhéknak, így csak
szépen eloldalgok a tett helyszínéről.
Sára és Dorka egyre ügyesebb és
okosabb:
Ahogy az önálló akarat okozta
hisztik előtt is tátott szájjal állok, úgy akkor is csak kapkodom a fejemet,
amikor rájövök, hogy milyen sok mindent tanulnak rövid időn belül a lányok.
Szinte minden szót ismételnek utánunk, az állathangokat (cica, kutya, ló, bari,
hal, csibe, stb. gyerekek körében népszerű élőlények) tudják utánozni,
mozgásban verhetetlenek (egyedül csúszdáznak, mindenhová felmásznak - és
néha sajnos le is esnek -, próbálgatják a motorozást), szeretnének evőeszközzel
enni és mindent, de mindent megértenek, amit mondunk nekik (a szabályokat is
igen, de azokat elengedik inkább a fülük mellett szerintem). Rohamos tempóban
fejlődnek és a gyakori testvérharcok mellett már megmutatkozik az egymáshoz
való kötődésük is, amitől mi szüleik teljesen elolvadunk. Ha valaki mostanában
megkérdezi, hogy nehéz e ikrekkel, azt mondom: Továbbra sem egyszerű, de azért
látom már a fényt az alagút végén. ;)
Túl vagyunk az első hajvágásukon:
Most mondhatnám, hogy a
hajmániámat átragasztom a lányaimra is, de tényleg muszáj volt levágnunk a
hajukat, mert úgy nő nekik, hogy nem lehet kordában tartani. A csatokat és
hajpántokat nagyjából 1 másodpercig tűrik a fejükön, úgyhogy nem marad más
hátra csak az olló. Természetesen később szeretném, ha hosszabb hajuk lenne, de
mostanában őket is inkább zavarja a szemükbe lógó tincsek jelenléte.
Már 8 fog sikeres kibújásához
asszisztáltam:
Persze a fő érdem a lányoké,
mert sajnos mégiscsak ők szenvedtek meg azokért a kis gyöngyszemekért, de azért
együtt vészeltük át a hasmenéssel, hőemelkedéssel, orrfolyással és kínzó
feszítő érzéssel járó napokat. Olyan aranyosak, hogy már ennyi foguk van, ami
talán másnak nem sok, de nekik/nekünk már rengetegnek számít.
2 megjegyzés
Szia Fanni! Arról lehet majd tudni esetleg, hogy milyen könyveket olvastál? Szeretnék ötleteket :)
VálaszTörlésSzia Àgi! Jojo Moyes - Tengernyi szerelem című könyvét nagyon ajánlom!
TörlésTetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!