Levél Anyanyának!

by - május 17, 2017

Kedves Anyanya!

Majdnem 9 hónapot töltöttünk veled, aztán Sára türelmetlen lett, mert már nagyon kíváncsi volt a sok dologra, amit meséltél nekünk a kinti világról. Én mondtam neki, hogy még ne jöjjünk - pedig engem is érdekelt ám, hogy milyen az a rózsaszín szoba és a sok játék, ami vár ránk - de azért mégis azt mondtam, hogy maradjunk még, mert mindenki meg fog ijedni, ha megindulunk hirtelen. Rugdostam is vissza a Sára fenekét, hogy maradjon, de nem lehetett vele bírni, mert mindenhol Ő akar lenni az első.

Igazából Dorka is jönni akart, mert ugye azt Te is tudod és látod, hogy Ő a mozgékonyabb, aki mindenre felmászik és sokszor persze jól le is esik. Persze én is felmászok sok helyre és én is leesek, de csak azért, mert nem akarok ám semmiben sem lemaradni. Végül is én vagyok a nagyobb és a két perccel idősebb! Dorka a benti világban lustibb volt, nem is rugdosódott annyit, mint én, csak csuklani tudott, de azt sokszor.

Azt szeretnénk mondani, hogy tudjuk, hogy mérges vagy, ha felmászunk mondjuk az asztal tetejére vagy egy meredek dombról rohanunk le, mint a szélvész, hiszen nagyon féltesz minket nehogy leessünk és beüssük a fejünket, mert akkor mehetünk a doktornénihez vagy egyenesen a kórházba, ami nem jó. De hát igazán nem hibáztathatsz minket ezért, hiszen annyit mondjátok Appa-appával, miközben úgy ölelgetitek a fejeteket, hogy rátok ütöttünk. És a gyógypuszi is sok mindent megold!


Mi igazából szeretnénk nagyon szót fogadni, senkinek sem jó a bünti és kiságyban maradás, de annyi minden van ebben az izgi világban, amit fel kell fedeznünk. Odabent olyan szűk volt a hely, hogy néha még a lábunkat sem tudtuk jól kinyújtóztatni, nemhogy csúszdára mászni, hintázni, homokozni vagy motorozni.  Itt pedig akkora szabadság van, hogy csuda! Kivéve, ha ránk szóltok Appa-Appával, hogy nem szabad a májkrémes kenyérrel bemenni a szobába. Olyankor azt nem szeretjük. És ellenkezünk. Jó, hangosan ellenkezünk, de valójában, ha az embernek ekkora hangja van 17 hónaposan, akkor használja is nem? Mert amúgy meg mindenki azt akarja, hogy mondjuk azt, hogy "hogycsinálakiskutya"', meg  "mindmondazegérke" és mi olyankor szót is fogadunk és úgy igazságos, ha máskor is elmondjuk a véleményünket. 

Nem szeretünk fürdeni menni, viszont előtte csupaszon rohangálni nagyon imádunk. Olyankor hangosan kacagunk és csattog a meztelen talpunk, ahogy rohanunk és az csuda jó móka. De amikor Appa-Appa már komolyan mondja, hogy sipirc a kádba, olyankor mi még igazán futkároznánk egy kicsit és ellenkezünk, hogy nem akarunk menni. Pedig a kádban már nagyon jó. Meg nagyon vicces, amikor csináltok nekünk habszakállat és a pocakmosás is. Olyan jó, hogy lehet pancsolni és nem baj, ha kimegy a víz a kádból, mert azt Te is tudod, hogy egy kis víz még nem a világ vége. Csak olyankor már tudjuk, hogy nemsokára itt a csucsulni menjünk és annak nem örülünk.

Pedig olyan jó, hogy egész nap mókázhatunk. Persze néha nem vagyunk türelmesek, ha elmész főzni vagy teregetni kell. Meg, amikor néha felpattansz a legózás közben és sűrű elnézések közepette elkezdesz rajzolni egy füzetbe. Biztos olyankor írsz mesét nekünk, amit aztán elmesélsz másnak is azon a sok billentyűs fekete dolgon, amit mi nem csapkodhatunk, mert azt mondod elromlik. Érdekes amúgy, hogy hirtelen minden elromlik és veszélyes lesz, amikor a kezünkbe kerül, de Ti simán csinálhatjátok. Az ollóval is csattogtok, a székre is felmászhattok, nekünk meg NEM, NEM, NEM elmondtam már ezerszer, hogy nem szabad!

Jó ez a másfélévesekvagyunk, mert annyi mindent tudunk már csinálni és annyi vicces dolog van. Olyankor Te is nevetsz vagy énekelsz, vagy odahajtod a fejed az ölünkbe, mintha mi lennénk a nagyok. Vicces arcokat vágsz sokszor, meg fogócskázol és van szereti, szereti meg könyvolvasás. Meg van megyünk a játszóra és csúszdázunk és kapunk ham-ham-ot és ügyesek vagyunk. Appa-appa is csinál bohóckodást, de ő feldobál magasra, megpuszilgat a szúrós arcával mindenhol. Appa-appa jó, amikor otthon van, akkor Te is többet nevetsz és néha téged is "meggyöntöl", de mi jól megmentünk és rámászunk Appa-appa hátára. Vicceseket csinálunk mindig.

Csak ne legyél szomorú, ne legyél zsörtölődős és ne sírjál, amikor sokat nem fogadunk szót vagy kiabálunk, és  ne legyen vizes a szemed akkor se, amikor mondod, hogy "Nincs semmi baj, csak Anya fáradt". Olyankor inkább bújjunk össze és nézzük a Bell-t. Mert mi nagyon szeretünk téged Anyanya, még ha most nem is tudjuk még elmondani ezt Neked! De azért így van. Becsszó!

Pá-pá, kérünk sajtot!
Dorka és Sára


Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!


You May Also Like

2 megjegyzés

  1. ez nagyon szívmelengető levél volt :)

    VálaszTörlés
  2. Hú. Hihetetlenül jókat írsz. Gratulálok a csalàdodhoz. 😀

    VálaszTörlés

Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!