Megszületett a blog, megszületett egy álom!
by
Fanni
- február 12, 2018
"Én vagyok a blog és a blog vagyok én!"
Nemrégiben úgy döntöttem, hogy a blog újraindulásának időpontját ezentúl a saját születésnapommal együtt fogom megünnepelni. Nem csak ezért, mert így sokkal egyszerűbb megjegyezni ezt a dátumot - hiszen ki felejtené el a saját szülinapját...én biztosan nem!-, hanem azért is, mert úgy érzem, hogy tavaly, amikor úgy döntöttem, minden félelmemet és dilemmámat félre téve újrakezdem a blogolás, bennem is újjászületett valami.
Idén hét éve, hogy elkezdtem blogot írni és ez nem csak leírva tűnik soknak, de eseményekben és élményekben is nagyon gazdag időszak volt az életemben. Holnap reggelig sem végeznék, ha elkezdeném felsorolni, hogy mennyi mindent köszönhetek a blogolásnak, hogy mi mindent tanulhattam és tapasztalhattam meg ez idő alatt, valamint mennyi új emberrel ismerkedhettem meg, mely találkozásokból nem is egy alkalommal barátságok születtek.
Emlékszem az első bejegyzésemre, az első képre a blogon, amit egy sötét szobában egy kis asztali lámpa fényénél kattintottam. Hónapok, de talán egy év is eltelt, mire valaki odatévedt az oldalra és kommentelt. Talán örömömben még ugráltam is, hogy végre valaki felfedezte az oldalt!
A blog a kezdetek óta az életem fontos részleteinek lenyomata. Elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg annak idején a férjemmel, megörökítettem egy bejegyzésben, amikor megkérte a kezemet, hónapokon át tudósítottam nektek az esküvői készülődésünkről és félelemmel vegyes boldogsággal számoltam be nektek arról, hogy ikreink lesznek. Azóta minden nap nyomon követhetitek anyai csetléseimet és botlásaimat, őszintén mesélek a habos oldal másik feléről is, amikor nem minden napos és velem vagytok a női és feleség szerepeim kisebb-nagyobb eseményeinél is.
Olykor a mai napig félelmetes érzés a megosztás gombra kattintani egy-egy poszt elkészülte után, a gondolataimmal és tapasztalataimmal kiállni elétek, az olvasók elé. Viszont szenvedélyesen szeretem szavakba önteni a gondolataimat, és ha néha még félek is, hogy bizonyos témák milyen érzéseket fognak vajon kiváltani azokban, akik olvassák, minidig reménykedek benne, hogy jól tudom átadni az érzéseimet és ezzel nem csak saját magamnak teszek jót terápiás céllal, hanem talán másoknak is segíthetnek a bejegyzéseim.
Fel sem tudnám sorolni, hogy mennyi pozitív megerősítést és visszajelzést kaptam már a blog kapcsán - főleg, most hogy ennyien válaszoltok a blog szülinapos kérdőívben - , melyek nagyon sokat jelentenek nekem.
Egy éve döntöttem úgy, hogy rövid szünet és megújulás után, a régi blogokat ötvözve, Anyabőrben néven folytatom tovább az írást és a mai napig a legjobb döntésnek tartom, hogy akkor a félelmeimet és dilemmáimat legyőzve újra belevágtam.
Az utóbbi hónapok különösen sikeresek voltak a blog életében, amiért nem titkolt büszkeséget érzek, de leginkább annak örülök, hogy az álmaim és a céljaim megvalósulhatnak. Úgy érzem, hogy nagyon sok időt és energiát fektetek most a blogba, ami meghozza a várt és a meglepetésszerű eredményeket is, de bőven van még hová fejlődnöm, folyton új dolgokon töröm a fejemet és azok megvalósításain. Nagyon jól érzem magamat, hogy azzal foglalkozhatok, ami kikapcsol és feltölt.
Szerencsés és hálás vagyok, mert rengeteg támogatást kapok a férjemtől, a lányoktól - valahogy mindig tudják, ha dolgozom és olyankor türelmesebbek velem - a családomtól, a testvéreimtől, a barátoktól és bloggerektől, akikkel még sohasem találkoztam személyesen vagy akikkel csak nagyon ritkán van lehetőségem személyesen összefutni, de tudom, hogy mindig számíthatok rájuk, ha elakadnék, kérdéseim vannak vagy csak beszélgetni szeretnék.
Nem tudom egy bejegyzésben összefoglalni, hogy mit kaptam ettől a hét évtől, mióta elkezdtem blogolni, de úgy érzem, hogy minden fáradság, hullámvölgy és olykor elbizonytalanodás megérte!
Ha van valami az életetekben, amibe eddig féltetek belevágni vagy úgy gondoltátok, hogy nem lennétek képesek rá, akkor vegyetek egy mély levegőt és vágjatok bele még ma! Ne halogassátok, ne keressetek kifogásokat, csak csináljátok! Egy dolgot nagyon megtanultam a blogolásból, ne engedjük, hogy az álmainknak a félelmeink szabjanak határokat vagy éppen a kevésnek hitt önbizalmunk! Lehet, hogy kezdetben senki vagy csak éppen pár ember fogja érdekesnek tartani, amit csináltok, lehet, hogy nem látjátok majd azonnal, hogy sikeres lehet amivel foglalkoztok és lehet, igen megeshet az is, hogy mások majd kinevetnek vagy megszólnak amiatt, hogy belevágtatok. DE az a fontos, hogy Ti magatok higgyetek abban amit csináltok, adjátok bele szíveteket és a lelketeket, ne álljatok meg sem az első, sem a második, de még a sokadik bukkanónál sem, tanuljatok, figyeljetek és végül meg fogjátok látni, hogy a lehetetlennek tűnő álmok éppen valósággá válnak az orrotok előtt!
A blog születésnapjának alkalmából különleges meglepetéssel készültem nektek, melyhez segítséget kértem ez alkalommal.
A blog logójáról ismert medvés neszszer gondos tervezgetések után készült el a Picinke alkotójával közösen. Szerintem fantasztikus lett és a praktikus méretének köszönhetően mindenhová magatokkal vihetitek benne akár a sminkjeiteket vagy bármilyen más aprósággal telepakolhatjátok.
Az anyukás bögrét a Kreativátor.hu - Online pólótervező segítségével készítettem el, melynek mintáján sokáig gondolkodtam, de végül a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb felirat mellett döntöttem, ami talán nektek is erőt és önbizalmat adhat egy fáradt reggelen.
A nyereményjátékot holnap reggel 8:00-kor megtaláljátok a Anyabőrben blog Facebook oldalán! A Picinkének és a Kreativátornak pedig nagyon szépen köszönöm a közreműködést, hogy ezekkel az egyedi blogos holmikkal még különlegesebbé varázsolták a blog születésnapjának megünneplését.
Ne feledjétek, egy plusz meglepetés csomagért még február végéig kitölthetitek a blog születésnapi kérdőívet IDE kattintva! Az eddigi válaszadóknak nagyon szépen köszönöm a részvételt, nagyszerűek vagytok!
Köszönöm nektek, hogy itt vagytok velem!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
