Helló ovi megjöttünk! / élmények és hasznos tippek ovikezdéshez /
by
Fanni
- január 14, 2019
Sára és Dorka két nappal a harmadik születésnapjuk után megkezdték az ovis nagylány létüket. Bár a bölcsihez képest azt gondoltam, hogy nem lesz nagy a változás, meglepett, hogy sok mindenben teljesen más terep az ovi, amibe mindannyiunknak bele kellett rázódnunk. Ebben a bejegyzésben mesélek nektek a beszokásról, az új menetrendünk kialakításáról, az anyai kihívásaimról és arról, hogy mik segítettek nekünk ebben az új időszakban!
Költözés, új lakás és ovikezdés. Egy felnőttnek is nagyon sok változás mindez, mennyi újdonság egy gyereknek! Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy a lányok a vártnál is jobban viselték az újdonságokat és az ovis beszokást.
Mivel a költözés és az ovikezdés szinte egy időpontra esett, ezért már időben elkezdtük felkészíteni a lányokat ezekre az újdonságokra. A beszélgetés mellett nagyon sokat segített nekünk Farkas Nóra - Összeköt a szeretet című könyve, amiről már EBBEN a videómban meséltem nektek és a Trefl egyik érdekes társasjátéka is.
Az Otthon és az óvodában társas több fejlesztő és tanító játékból áll az óvodai és az otthoni élettel kapcsolatosan, amit nagyon szórakoztató használni a zenélő tollnak köszönhetően, ami dalol, ha a helyes megfejtésre kattintanak a lányok. Ezt a játékot a feladatok nehézsége miatt ovis gyermekeknek és szüleinek bátran ajánlom, de a Trefl játékok közül már nagyon sok bevált nálunk!
Első alkalommal elmentünk bemutatkozni a lányokkal az oviba - elmondásuk szerint, csak bekukkantottunk - , de miután közösen kiválasztottuk a jeleiket (Dorka: óra, Sári: házikó) még egy mosolyra is futotta tőlük az óvónéninek és a mögötte pislogó kíváncsi szempároknak.
Azt tartottam szem előtt, hogy a lányok kellő biztatást kapjanak és felkeltsem az érdeklődésüket az ovi iránt, így igyekeztem kedvet csinálni nekik a csoporthoz, a játékokhoz, foglalkozásokhoz és a gyerekekhez. Mindig pozitívan beszéltem nekik az oviról és ez nem csak Sárának és Dorkának, de nekem is sokat segített, hogy magabiztosabb legyek.
Mindennek ellenére az első napon nem maradtak el a krokodilkönnyek. Nem mondom, hogy ez egyszerű volt (az első napon az öltözőben egy anyuka vállán sírtam én is, miután a lányok bementek a csoportszobába), de mivel ismerem a lányokat, így tudtam, hogy ez csupán pár percig, az elválás miatt történik. Szerintem ilyenkor fontos, hogy bármilyen nehéz a szülőnek és a gyereknek az elválás, biztosítani kell őket arról, hogy szeretjük őket - akkor is, amikor éppen nem vagyunk együtt - és jönni fogunk értük a megbeszélt időpontban.
+tipp: Természetesen ahol nagyon sokáig húzódnak a reggeli sírások és nehéz az elválás, ott érdemes jobban megnézni, hogy mi van a vonakodás és szomorúság hátterében, de olykor az is sokat számít, ha a gyermek érzi a szülőn a magabiztosságot, hogy tudja jó helyen van, biztonságban és Anya vagy Apa jönni fog érte. A szülői visszajelzések nagyon fontosak ebben a helyzetben.
A lányok a negyedik napon már sokkal jobb kedvűen mentek a csoportszobába és a búcsúzás során sem pityeregtek. Délutánonként izgatottan és örömmel vártak és várnak azóta is és bár kicsit több időbe telik míg elkezdenek mesélni az élményeikről, idővel megered a nyelvük és egy kicsit én is részese lehetek a napjuknak. Gyakran mesélnek az óvónénikről és néhány gyerek nevét is sokat halljuk tőlük, akikkel szeretnek együtt játszani.
Nem akarok oviba menni! Természetesen bármilyen jól érzik magukat a lányok az oviban, azért nálunk is elhangzik az előbb említett mondat. Ilyenkor elég nehéz megfelelő és kellőképpen kedvcsináló válasszal előrukkolni, de általában azt szoktam válaszolni a lányoknak, hogy amíg mi dolgozunk Ők egész nap játszhatnak, majd délután megyünk értük és mindent elmesélhetnek majd, hogy mi történt velük.
Mi ütött ebbe a gyerekbe? Vannak olyan viselkedési formák és új szokásaik a lányoknak, amelyeket korábban nem láttam vagy teljesen váratlanul kezdenek új szokásokba itthon. Ezeket a változásokat néha nehéz megmagyarázni, főleg tolerálni olykor, ha ezek nem mindig pozitív dolgok, de fontos szem előtt tartani, hogy egy teljesen új közegben érik ingerek a gyerekeket nap közben, új feladatok és kihívások várnak rájuk nap, mint nap, így érthető, ha frusztráltak nap végére vagy otthon engedik ki a gőzt, esetleg ebben az időszakban kezdenek el feleselni. Tudom, hogy nem egyszerű, de türelemmel, humorral és sok-sok beszélgetéssel ezek a helyzetek is áthidalhatóak.
Természetesen az ovis beszokásnál a fő hangsúly a gyermeken van, de mi a helyzet ilyenkor a szülőkkel? Hogyan tud Anya vagy Apa magabiztos és pozitív lenni? Hogyan tud Anya mindent a fejében tartani és mindenhol megfelelni? Hogyan tud a család egy teljesen új menetrendbe belerázódni? Én az első hetekben úgy éreztem, hogy nekem anyukaként is be kell szoknom az oviba és emiatt nagy nyomás nehezedett rám.
Teljesen új időszámítás kezdődött a számunkra azzal, hogy Sára és Dorka elkezdtek minden nap oviba járni. Korábban kellett kelnünk, időre elkészülnünk, beérnünk az oviba, észben tartani, hogy mit kell vinnünk másnap vagy a következő héten milyen programra kell készülnünk. Nem voltam benne biztos, hogy valaha bele fogunk rázódni, folyton elaludtunk vagy otthon hagytunk valami fontosat. Bár sokkal több időm lett, amikor a lányok elkezdték az óvodát, de én úgy éreztem, hogy csak futok minden nap és nem tudom beosztani valamiért az időmet.
Persze minden kezdet nehéz, ezért próbáltam magammal is türelmes lenni és nem rágódni azon, hogy vajon kialakult-e már az oviban rólam a szétszórt anyuka képe. Megpróbáltam mindenre figyelni és szépen lassan minden a helyére került.
Az első és legfontosabb dolog az volt, amikor végre mindent beszereztem az oviba a lányoknak. Biztonságot ad, hogy tudom mit kell vinnünk és mindenből van elég otthon, ha pótolni vagy cserélni kell.
Így például a teljes ruhatárukat át kellett kicsit gondolnom - főleg a téli időszakra való tekintettel, amikor ezt a bejegyzést írom nektek - egy praktikus és kényelmes gardróbot alakítottam ki nekik, ami a reggeli készülődéseinket is megkönnyítette.
Ilyen volt például, hogy egy kilós turiban beszereztem jó néhány aranyos kis tunikaruhát, ami harisnyával tökéletes a meleg téli overall alá, de az oviba beérve egyszerűbbé tette az öltözködést. Igen, két kislányt öltöztetni és vetkőztetni nem egyszerű feladat, ebben a hidegben, de néhány okos praktikával egyszerűbbé tehető ez a hadművelet.
+tipp: Nagyon hasznos szokás, hogy már este kikészítem a másnapi ruháikat és a szükséges holmikat is, ha valamit vinni kell az oviba és ha én is hivatalos vagyok valahová már korán reggel, akkor magamnak is összeállítom a másnap a ruhámat.
Az ovis zsákjainkat a Szofi Babacipő-től kaptuk, ami kényelmes és praktikus, hiszen felakasztható az öltözőszekrénybe és a lányok könnyen megtalálják benne a holmijukat az elől nyitott kialakításának köszönhetően. Az is nagyon tetszik, hogy teljesen személyre szabott a zsákjuk és mind a kettejük jele szerepel rajta hímezve.
Ezt készítjük be mi az oviszsákba:
1 váltás alsónemű
Zokni
Rövid ujjú póló
Vékony hosszujjú felső
Leggings
Váltó cipő
Nyuszik az alváshoz
Ezt visszük külön:
Kispárna
Ágynemű huzat kispárna huzattal
Lepedő
A szükséges holmik listája óvodánként eltérő lehet, azért írtam le a miénket, mert esetleg kiindulópontnak segítséget nyújthat nektek, de mindenképpen érdeklődjetek az ovikban, hogy nálatok, mik az elvárások.
Az ovikezdés mindenkinek nagy lépés a családban. Sok türelmet, szervezést és sok-sok szeretetet igényel. Azt gondoltam, hogy a bölcsi után nem lesz nagy változás, de ez már egy teljesen más közeg. A lányok rengeteget tanulnak, hihetetlen gyorsan változnak, kezdenek egyre önállóbbak lenni, saját, tőlünk független élményeik vannak. Igyekszünk a legjobban beosztani a napjainkat, reggel az ügyes készülődés után mindenki dolgozni indul - én haza, ahol próbálom a lehető legjobban felhasználni és beosztani az időmet az írásra és házimunkára - majd este sietek a lányokért, hogy utána otthon együtt játszunk, vacsorázzunk és készüljünk a lefekvésre.
Nálatok milyen volt az ovikezdés?
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
