Az első hat hét egy kisbabával, első hat hét anyaként!
by
Fanni
- április 29, 2020
Amikor kezedbe adják az újszülöttedet, hirtelen semmi mást nem érzel, csak azt, hogy ennél boldogabb már nem leszel! Megszámolod az apró ujjacskáit, végignézegeted az összes testrészét, hogy rendben van és mélyen magadba szívod az illatát, a puha bőre érintését, hogy örökké emlékezhess erre a pillanatra. Anya lettél. Akár először történik meg veled, akár a tapasztaltabbak táborához tartozol, az érzés mindig ugyanolyan. Ehhez fogható, szavakkal leírhatatlan és túlcsorduló érzés nincs a földkerekségen!
Amikor először hagyjátok el a kórház falait, kicsit talán elbizonytalanodsz. Immár egyedül kell helyt állnod anyukaként, apával a jobbodon, aki igyekszik asszisztálni az új családi életetekhez.
A hormonoknak köszönhetően az első pár napban úgy érzed, hogy a boldogságod lankadatlan és buzogsz a tettvágytól. Bár csak pár napot voltatok a kórházban, úgy térsz haza az otthonodba, mintha réges-régen nem jártál volna ott. Azonnal beleveted magadat a baba és a lakás körüli teendőkbe, mindegy, hogy azt mondják: "Pihenj, amikor a baba is alszik!" te most biztosan nem tudsz egy percig sem egy helyben ülni!
A nappalok új időszámításban telnek, hiszen ezentúl úgy fogod számolni az idő múlását, hogy milyen időközönként eszik a babád, mennyit alszik és mikor volt tele utoljára a pelusa. Boldog, órák nélküli napok ezek, olykor azt sem tudod milyen nap van, de igazából nem is számít!
A hírhedt fáradságnak még a szelét sem érzed, nem is érted más anyukák miért panaszkodnak, hiszen te még úgy pattansz az újszülötted első jelzésésére éjszakánként, mintha rugóval lőnének ki az ágyból.
Gyönyörű időszak ez, bárcsak sosem lenne vége!
De senkit se lepjen meg, ha szépen lassan tisztul a kép és beköszöntenek a hétköznapok. Semmi gond! Ez teljesen normális és talán először érzed úgy éjjel, mintha már nem menne olyan gyorsan az ágyból kiugrás, sőt valahogy sikerül könyökkel vagy lábújjal levenedd ajtót a babához vezető út közben félálomban tapogatózva. Először fut át a fejedben, hogy jó lenne egy kicsit többet aludni és milyen nagyszerű sőt, gyönyörű lenne, ha egy csak egyetlen egy estén, nem kellene választanod az alvás és az ébrenlét között egy jó sorozat vagy film miatt!
De senkit se lepjen meg, ha szépen lassan tisztul a kép és beköszöntenek a hétköznapok. Semmi gond! Ez teljesen normális és talán először érzed úgy éjjel, mintha már nem menne olyan gyorsan az ágyból kiugrás, sőt valahogy sikerül könyökkel vagy lábújjal levenedd ajtót a babához vezető út közben félálomban tapogatózva. Először fut át a fejedben, hogy jó lenne egy kicsit többet aludni és milyen nagyszerű sőt, gyönyörű lenne, ha egy csak egyetlen egy estén, nem kellene választanod az alvás és az ébrenlét között egy jó sorozat vagy film miatt!
Örülsz hogy van tejed -hogyne tennéd, hiszen tudod, hogy vannak, akik rengeteget küzdenek érte- , de néha, amikor éjjel arra ébredsz, hogy a melltartó betét ellenére is átázott az egész felsőd és az ágy is anyatejben úszik, akkor azért kicsit bosszankodsz, hogy megint öltözhetsz át.
Nem tudod mások, hogy csinálják, de te úgy érezed, hogy egyáltalán nem hasonlítasz a reklámokban vagy képeken látott édesanyákhoz, akik elmélyülten etetik a babájukat. Inkább érzed úgy, hogy egy cirkuszi mutatványos vagy, aki próbál ügyesen célozni, hogy a baba szájába jusson a tej és ne a fejére, a ruhájára, a te ruhádra vagy neadjisten a falra!
Úgy hozzászoktál már a testedhez az egész baba dolog előtt, hogy most szokatlan ez a sok új változás, olykor hiányzik a régi, jól megszokott tested és a kiszámítható működése.
Kelsz egyre fáradtabban, egyre fájósabb végtagokkal, mosolyogsz a sötétben a babádra és suttogod neki, hogy: Sebaj, átázott a pelus, gyere kicseréljük, ide fekszel Anya mellé, adom már, adom az ennivalót is mindjárt! Majd mind a ketten öntudatlan álomba merültök, egyikőtök a jólakottság boldog érzésével, míg másikótok védelmező magzatpózban gémberedve és olyan örömmel, hogy érezheted a szuszogást és azt a kicsi testet, ami úgy simul hozzád egész éjszaka, mintha még mindig egyek volnátok. Ilyenkor kit érdekelnek a másnapi sötét karikák a szemeid alatt?!
Nem tudod mások, hogy csinálják, de te úgy érezed, hogy egyáltalán nem hasonlítasz a reklámokban vagy képeken látott édesanyákhoz, akik elmélyülten etetik a babájukat. Inkább érzed úgy, hogy egy cirkuszi mutatványos vagy, aki próbál ügyesen célozni, hogy a baba szájába jusson a tej és ne a fejére, a ruhájára, a te ruhádra vagy neadjisten a falra!
Úgy hozzászoktál már a testedhez az egész baba dolog előtt, hogy most szokatlan ez a sok új változás, olykor hiányzik a régi, jól megszokott tested és a kiszámítható működése.
Kelsz egyre fáradtabban, egyre fájósabb végtagokkal, mosolyogsz a sötétben a babádra és suttogod neki, hogy: Sebaj, átázott a pelus, gyere kicseréljük, ide fekszel Anya mellé, adom már, adom az ennivalót is mindjárt! Majd mind a ketten öntudatlan álomba merültök, egyikőtök a jólakottság boldog érzésével, míg másikótok védelmező magzatpózban gémberedve és olyan örömmel, hogy érezheted a szuszogást és azt a kicsi testet, ami úgy simul hozzád egész éjszaka, mintha még mindig egyek volnátok. Ilyenkor kit érdekelnek a másnapi sötét karikák a szemeid alatt?!
És egy szép napon - ami költői túlzás, hogy tényleg szép lenne - beköszönt a hasfájás. A fene vinné el, aki kitalálta! Egyes gyerkeket - tapasztalatok alapján a fiúk ilyen szerencsések - jobban megviseli, mint más babákat, így ezen a téren is teljesen megoszlanak az édesanyák tapasztalatai és tippjei, de az biztos, hogy mindent kipróbálsz, hogy múljon már a fájdalmas és keserves sírás.
És talán ekkor. Ekkor érezheted először úgy, hogy nem vagy jó édesanya, hiszen még ennek a pici embernek a borzasztó szenvedésén sem vagy képes enyhíteni! Hát milyen anya az ilyen??
Elárulom, hogy szinte minden édesanya megküzd ezzel a problémával és korán, túl korán elkezdjük magunkban keresni a hibát, ha nem tudunk azonnal megoldást kínálni egy problémára.
De a hasfájás el fog múlni, ahogy később a fogzás okozta fájdalmak és azok a kisebb-nagyobb sérülések is, amit a gyermeked élete során az apró-cseprő botlásaiból szerez majd, amikor megtanul járni, futni vagy éppen biciklizni. S te minden alkalommal megkérdezed majd magatól, hogy miért nem tudtál minden balesetet megelőzni, miért nem voltál elég gyors ahhoz, hogy elkapd? S bár az édesanyák ereje vetekszik a szuperhősökével - ha most még nem is hiszed ezt teljesen -, de vannak olyan időszakok, amikor el kell majd engedned ennek a parányi kis embernek a kezét, hogy maga tanulhassa és fedezhesse fel a világot. A szíved pedig - készülj fel már most - sokszor fogod úgy érezni, hogy összetörik, amikor a gyermekedért aggódsz vagy félted őt.
Ha nem a hasfájás miatt bizonytalankodsz, akkor azt kérdezgeted magadtól: Miért nem aszik ez a gyerek? Nem kellene ennyi idősen kicsit többet szunyiznia? Mit rontok el? És próbálod már az összes lehetséges módon elaltatni cicin, ringatva, hordozva, babakocsiban, de lehet, hogy éppen még fejen állva is, de a látszólag nyűgös és fáradt gyerek csak nem akar mély álomba szenderülni. Ha pedi csodával határos módon - alig akarsz hinni a szemednek - végre úgy tűnik, hogy deded édes álomba merül mégis, akkor biztos, hogy amint 2 méteres távolságba kerülsz tőle vagy az érzékelői veszik az anya távolodását jelző apró hangokat, mint a padlórecsegés, ajtónyikordulás, akkor azonnal kipattan a szeme és kezdődik minden előről, aminek a végére egy valaki biztosan fáradt lesz, de az nem a gyermeked!
Letelik a hat hét gyermekágyas időszak. Egy kicsit szomorúan veszed tudomásul, hogy mostmár "papíron" is túl vagytok a szülés utáni időszakon. Talán először érzel szomorúságot, amiatt is, hogy nincs már simogatnivaló pocakod, nem lakik már bent senki.
Jó lenne elkezdeni tornázni. Kicsit helyrejönni, de mikor? Amikor a nagyobbak alszanak? Akkor biztosan ébred a kicsi, mintha tudnák a gyerekek hogyan tréningezzenek benneteket. Valaki örökké ébren van és akik már tudnak még megállás nélkül beszélnek is! Tiszta bolondokháza, amit az érzelmeid játszanak veled. Néha olyan boldog vagy, hogy madarat lehetne fogatni veled, néha pedig sírnál egy magányos kifli csücsök látványától is, amit valaki ott hagyott a konyhapulton. Máskor dühös vagy és csapkodni támad kedved és nem érted miért néznek rád furcsán a családtagjaid. Ne aggódj, nagy baj nincs veled, a hormonok játszanak veled.
Az énidőd mostanában kimerül annyiban, hogy régvolt magányos pillanatok emlékképeit idézed fel magadban: Jaj de jó volt nagyokat fürdeni egy kád forró vízben és milyen öröm volt meginni egy kávét nyugton ülve! De még egy mosdó látogatás is felüdítő volt, hiszen egyedül ülhettél csendesen elmélkedve. A zuhanyzás most 5 percig se tart, a hajmosás meg ráér, hiszen előrelátóan már jó előre betáraztál szárazsamponból.
Napközben igyekszel csinos holmikba bújni, de feladod a próbálkozást miután harmadszorra ötlözöl át egy nap, mert megint átázott a melltartód vagy lebüfizett a babád, legrosszabb esetben pedig te lettél a céltábla a pelus csere közben. És biztos, hogy miközben az utóbbi nyomait igyekszel eltakarítani magadról, akkor csönget a futár! Sebaj, De legalább egy kis szájfényt dobsz fel mielőtt ajtót nyitsz neki teljes anyai mivoltodban! A gyermekorvoshoz és a védőnőhöz tett utak felérnek egy külön ünnepéllyel, ilyenkor a babát és magadat is ünneplőbe csomagolod es büszkén masírozol a babakocsival az utcán.
A társaddal, gyermekeid édesapjával kezdtek úgy kommunikálni, mint két neandervölgyi, mutogatva és csak azt hajtogatva: AZ-AZ! Mire végre egyikőtök rájön, hogy a másik csak egy pohár vizet kér a konyhapultról.
Észreveszed, hogy egyre kevesebbszer jutnak eszedbe szavak és alig tudsz megfogalmazni egy mondatot úgy, hogy abban helyesen legyen alkalmazva az...az...azok a részek, amint mint tudjuk egy mondatot alkotanak!
Ha a fenti sorokat olvasva magadra ismersz azt jelenti, hogy te is a kisgyermekes édesanyák fárasztó, néha komikus és boldog mindennapjait éled. Az életed mostanában olyan, mint egy hullámvasút és a napok múlását csak úgy méred, hogy mikor volt jó napotok, mikor pedig nehéz vagy egyenesen katasztrofális. Bármilyen hihetetlen is, de képzeld, ez az időszak is el fog múlni! A babád aludni fog, a fogak kibújnak, az oltásokat közösen fogszorítósan túlélitek, akárcsak betegségek időszakát, a kávéd bár mindig kihül, de sosem lesz olyan boldogság ezekben az időkben a kanapéra leheveredni, mint korábban, a babád egyetlen mosolya pedig olyan élélnkítő hatással lesz rád, hogy leköröz akár három kávét is! Végül alig veszed majd észre, de egy szempillantásnak tűnik és elérkezik a nap, amikor meggyújtod az első szál gyertyát a szülinapi tortán. Pedig még csak most született, tisztán emlékszem!
A társaddal, gyermekeid édesapjával kezdtek úgy kommunikálni, mint két neandervölgyi, mutogatva és csak azt hajtogatva: AZ-AZ! Mire végre egyikőtök rájön, hogy a másik csak egy pohár vizet kér a konyhapultról.
Észreveszed, hogy egyre kevesebbszer jutnak eszedbe szavak és alig tudsz megfogalmazni egy mondatot úgy, hogy abban helyesen legyen alkalmazva az...az...azok a részek, amint mint tudjuk egy mondatot alkotanak!
Ha a fenti sorokat olvasva magadra ismersz azt jelenti, hogy te is a kisgyermekes édesanyák fárasztó, néha komikus és boldog mindennapjait éled. Az életed mostanában olyan, mint egy hullámvasút és a napok múlását csak úgy méred, hogy mikor volt jó napotok, mikor pedig nehéz vagy egyenesen katasztrofális. Bármilyen hihetetlen is, de képzeld, ez az időszak is el fog múlni! A babád aludni fog, a fogak kibújnak, az oltásokat közösen fogszorítósan túlélitek, akárcsak betegségek időszakát, a kávéd bár mindig kihül, de sosem lesz olyan boldogság ezekben az időkben a kanapéra leheveredni, mint korábban, a babád egyetlen mosolya pedig olyan élélnkítő hatással lesz rád, hogy leköröz akár három kávét is! Végül alig veszed majd észre, de egy szempillantásnak tűnik és elérkezik a nap, amikor meggyújtod az első szál gyertyát a szülinapi tortán. Pedig még csak most született, tisztán emlékszem!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
