Jó éjt puszi két főre rendel! / Így alszanak az ikrek 2 évesen + ESTI RUTINUNK /
by
Fanni
- február 26, 2018
A lányok 11 hónaposan tanultak meg önállóan, a saját kiságyaikban elaludni, majd ezután kezdték el az éjszakákat is átaludni. Azóta eltelt jó néhány hónap, ezért úgy gondoltam, hogy beszámolok nektek arról, hogy két évesen hol tartanak az alvásban, milyenek az éjszakáink és hogyan rakunk ágyba két örökmozgó kislányt.
Két nagyon aktív és virgonc kétévest szinte művészet letenni aludni. Ha pedig nem lenne elég, hogy folyamatosan úgy pörögnek, mint egy, vagyis két tornádó, még a dackorszak is rátesz egy lapáttal az esti lefektetés izgalmaira.
Nálunk az a szülői elv - és itt az elvet enyhén ironikusan írom, hiszen ezek általában csak a szülők fejében élnek, a gyereket sokszor hidegen hagyja -, hogy nyolckor a lányoknak ágyban a helyük. Jó darabig tartani is tudtuk magunkat ehhez az elhatározásunkhoz és a csemetéket is, de a utóbbi időszakban ez az időpont néha tolódik a mi kitartásunktól, határozottságunktól és a lányok energiájától függően.
Általában próbáljuk Sárát és Dorkát 9 előtt ágyba tenni, nem szeretnénk nagyon elhúzni a lefekvés időpontját, hiszen egy jó nagy alvás után a nappalok is sokszor gördülékenyebbek, de manapság már rugalmasabbak vagyunk a korábbi elképzeléseinkhez képest. Kisebb korukban nagy kihívásokkal járt összehangolni a lányokat ezen a téren és gyakran nyűgösek, valamint fáradtak voltak mind a ketten, ha nem sikerült kipihenniük magukat, ezért sokszor stresszes voltam, ha az alvásukról volt szó, de már nekem is sikerült elfogadnom, hogy két évesen sokkal jobban bírják az ébren töltött időt, még akkor is, ha mondjuk napközben csak egy órát sikerült aludniuk.
Este hétkor kezdődik nálunk az esti rutin, amikor a vacsorát befejezve fürdővizet engedünk a lányoknak, amiben Sára és Dorka kedvükre pancsolhatnak. A fürdés hossza általában attól függ, hogy mennyire fáradtak és milyen hangulatba vannak, vagy éppen hogyan vesznek össze a temérdek fürdő játék valamelyikén, mert olyankor azonnal vége van az önfeledt lubickolásnak. Amúgy nagyon szeretnek együtt fürdeni, általában egymást mosdatják és puszikat váltanak közben. A hajmosás gyakran...na jó szinte mindig visításba torkollik, mert bármennyire szeretnének hajat mosni, csak gondolati síkon vannak ezzel kibékülve, mire a gyakorlatban is elérkezünk ehhez a ponthoz már sikítva menekülnének. A feladat, amúgy Apa hatáskörébe tartozik, ami hűen tükrözik, hogy nálunk Ő is végez sokszor anyai feladatokat.
Fürdés után, esti mesenézés közben pizsamába bújnak a lányok - időközben néha el kell kapni őket, hiszen olykor kifejezetten mókásnak találják, ha pucéran rohangálnak visongva a lakásban, miközben a meztelen talpuk csattog a járólapon, csak éppen én vagyok rosszul tőle, mert aztán meg jön az orrfolyás meg a köhögés.
Miután a hálózsákok is sikeresen felkerültek rájuk - amit azért emelek ki, mert mostanság arra is rájöttek a lányok, hogy a zsák nem mindig a haverjuk bármennyire is magyarázzuk mi felnőttek, hogy az milyen jó pihe-puha és meleg, ők már tudják az igazat, abban nem lehet kimászni a kiságyból - jöhet az esti tejital, majd a közös meseolvasás a szülői ágyban.
A kulisszák mögött: Míg a lányok felöltöznek fürdés után és eljutunk a meseolvasásig, Apa és Anya felváltva besűrítenek egy fürdést a gyerekek után, amit általában úgy oldunk meg, hogy egyikünk öltöztet, míg a másikunk megfürdik, majd az esti tejital elkészítésénél cserélünk a feladatokban. Én időközben még elrendezem az ágyukat és a takarójukat, minden állatkát odakészítek a kiságyba, akikkel aludni szoktak, szellőztetek a szobájukban, beállítom a fűtést estére majd bekapcsolom a párásítót, ami egészen addig végzi a dolgát, amíg aludni nem megyünk, hiszen abban a pillanatban a lányok kikapcsoltatják velünk a gépet, de csak azután, miután beleszagolhattak a párába. #nemmindigértemagyerkeimet
Tehát 8 óra magasságában már meghitten a franciaágyon heverészünk és mesét olvasunk, vagyis csak Apa és Anya olvas mesét, leginkább egymás szórakoztatására, mert a lányok az utóbbi időben erősen bojkottálják a "bújjunk össze és nyugodjunk le" ceremóniaként számon tartott rutinunkat. Azért mi kitartóan mesélünk, míg Sára és Dorka az összes párnában meghempereg, háromszor le és felveszik a hálózsákjukat, valamint folyamatosan kapcsolgatják az éjjeli lámpát.
Ezután persze sokszor ellenkeznek, ha bejelentjük, hogy lassan megyünk aludni, mert követelik a meséjüket, aminek elhangzását ők meg nem történtnek tekintik, hiszen nem ér, ha közben a fejük félig a paplan alatt volt, amikor elhangzott a jó éjt történet.
Azért a "Gyertek babába!" kijelentés gyakran beválik az ágyig eljutásnál, amire mostanában kaptak rá és annyit takar, hogy átöleljük szorosan őket és kicsit ringatózva átvisszük őket a szobájukba. Most ez a siker kulcsa az altatásnál, de volt már falon összes kép megnézegetése a szoba felé menet és végtelennek tűnő villanykapcsolgatás is, ami segített nekik lezárni a napot és elfogadni, hogy aludni megyünk. Mindig vannak ilyen apró újdonságok az alvási rutinunkban és általában érezni szoktam, ha döcögősebb az altatás és valami új dolgot kell kitalálni, ez most a "babázás".
Számomra akkor kezdődik az esti rutinunk legkedvesebb része, amikor beérünk a szobájukba, hiszen a lányok hozzánk bújva az ölünkben vannak és az apukájukkal közösen belevágunk a mások előtt vállalhatatlan énektudásunkkal az "Édes álmot, jó éjt!" dalba, ami már nagyjából a lányok fél éves kora óta az esti szeánszunk részét képezi és a lányok még sohasem ellenkeztek ez ellen, bármilyen is az énekünk és talán ettől szoktak a leginkább megnyugodni és elpilledni.
Ezután befektetjük őket az ágyukba, betakargatjuk őket, az összes testrészük és az állatkáik végigpuszilgatása után jó éjszakát kívánunk, puszit küldünk nekik, lekapcsoljuk a villanyt és kijövünk tőlük. Ezután az esetek java részében - és a nyugodt estéken - már csak némi álmos motyogást és nevetgélést hallani a szobájukból, majd elalszanak a lányok és végig is alusszák az éjszakát. Mi pedig olyankor végre kidőlhetünk Apával a kanapén.
Azért nem mindig zajlik zökkenőmentesen az esti fektetés, sokszor kell határozottnak lennünk, hiszen gyakran még a fektetés előtti percekben is megpróbálnak a lányok kibúvókat keresni, hogy ne kelljen még aludni menni, és nehezítő tényező, hogy mióta elkezdtek beszélni az "Inni, inni, kiszáll, kiszáll, cumi, cumi, taka, taka (takaró)!" szavakkal próbálnak bennünket visszacsábítani vagy maradásra bírni. Nem azért, mert nem lennének fáradtak, vagy tényleges problémájuk lenne, egyszerűen csak nem szeretnének még elválni, illetve hajtja őket a kíváncsiság, hogy miből maradnak ki, amikor alszanak.
A lányok nyugodt alvók azóta, hogy megtanultak *önállóan elaludni, azért előfordul néha, hogy megébrednek éjjel, de ha csak a cumijukat keresik, (a világítós cumiknak hála) vissza is tudnak aludni.
*Önálló elalvás alatt azt értem bárhol a bejegyzésben, hogy a korábbi hintáztatásról leszoktattuk a lányokat és a kiságyukban alszanak el.
A betegségek idején viszont teljesen megváltozik a forgatókönyv az alvás tekintetéven, mert bár azt valljuk, hogy kényelmesen és pihentetően mindenki a saját ágyában tud a leginkább aludni, így nem is aludtunk eddig sokszor együtt a lányokkal, ha rosszul vannak, vagy olyan zaklatottan riadnak meg éjszaka, ami miatt nem tudnak visszaaludni, sosem kérdés a számomra/számunkra, hogy magunkhoz vegyük-e őket a nagy ágyba. És igen, ilyenkor mind a ketten jönnek, mert bár korábban nem volt így, az utóbbi időben azonnal megébrednek a másik hangjára.
Bár nehezen férünk el ezekben a kivételes esetekben az ágyban és leginkább a Laokoón szoborcsoporthoz tudnám hasonlítani azt a pózt, amit a két gyerek és két felnőtt kompozíciója alkot ilyenkor. Viszont annál nagyobb öröm még nem ért, amikor reggel arra ébredtem, hogy Sára és Dorka végül nagy harcok és helykeresés után, egymást ölelve aludtak el. Olyankor még arról is megfeledkezem, hogy mennyire beállt a nyakam vagy a hátam a lehetetlen pózokban alvástól.
Alkalmanként az is előfordult már, hogy a lányok kiságya elé táborozott le valamelyikünk, leginkább a betegségek idén. Nemrégiben egy egész éjszakán át virrasztottam mellettük, mert annyira féltem, hogy Dorka köhögése rosszabbra fordul, hogy nyugodtabb voltam, ha ott vagyok velük.
Mióta gyerekeim vannak úgy alszom, mint egy vadászkutya. Egy apró neszre is azonnal felpattanok az ágyban. Az anyai ösztöneim 0-24-ben működnek, így mindig stand by üzemmódban vagyok.
A bölcsi elkezdése után éreztem egy kisebb változást a lányok alvásában, de ez szerencsére inkább a nappali alvásoknál és azokon a napokon volt érezhető, amikor bölcsiben voltak. Gondolom ilyenkor, amikor ebéd után hazahozom őket, még olyan sok élmény él bennük, hogy felületesebben alszanak délután.
Hozzátartozik
az igazsághoz az is, hogy egy-egy nehéz estén borultunk már ki, korábban, amikor még
rendszeresek voltak az esti ébredések és órákig tartottak a hisztik, sírások, és ellenkezések, amikor csak szólongattak minket hajnali egykor, hogy vegyük ki
őket a kiságyból, már sokszor éreztük úgy, hogy nincs több energiánk. A fáradtság és a pihenés
hiánya gyakran a nappalainkra is kihatott, én ingerlékenyebb voltam, a férjemnek pedig a munkahelyén volt
nehezebb ilyenkor jól teljesítenie.
Az önálló elalvás bevezetésénél is úgy gondoltam,
hogy egy szülő lehet attól még kedves, figyelmes és gondoskodó, hogy irányt mutat
a gyerekének. A lányok önálló elalvása nem volt bukkanók nélküli, de nem érte őket sérülés, sőt pihentebbek és kiegyensúlyozottabbak lettek. Most a dackorszakban is valami hasonlót élünk át néha a lányokkal, huzavonák árán megtanultuk, hogy mikor van igazán szükség ránk éjszaka és mikor
kell a lányoknak egy kis idő ahhoz, hogy rájöjjenek most tényleg alvásidő van
és mindenki alszik, amit többször el is mondtunk nekik, amikor éjjelente
bementünk hozzájuk, de gyakran hagyjuk, hogy a motyogások és a komoly sírások
nélküli megébredések újra nyugodt szuszogássá változzanak.
Néha úgy megy, mint a karikacsapás, néha a csillagokat is le kell ígérni nekik az égről, néha a nyuszikat kell elaltatni helyettük, néha pedig vissza kell őket vinni a kiságyba, amikor már ötödszörre kimásznak. Nem mindig egyszerű a lányok altatása és néha jóval korábban megébrednek, mint várjuk, de bármennyire is elfáradunk már a nap végére és szeretnék én is pihenni, ilyenkor a kanapén ülve alig várom, hogy másnap reggel újra láthassam őket.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
