Mese a két kis virgonc unikornisról
Egyszer volt, hol nem volt, a játékkocka hegyeken túl, ahol a színes ceruzákkal rajzolt csillagok és nap ragyogott, ott élt két kis virgonc unikornis.
Gyönyörű kis unikornisok voltak, szivárványos szarvuk volt, színes és vidám címke sörényük, amit mindig kiengedve akartak hordani és sosem engedték az anyukájuknak, hogy megfésülje vagy csatot tegyen bele nekik.
Két kis megzabolázhatatlan unikornisok voltak az biztos, hírük az egész málna tea folyó mentén eljutott a varázsváros lakóihoz. Nem volt meseállat, aki ne hallott volna már a két kis örökmozgó unikornisról.
Napközben az volt a kedvenc elfoglaltságuk, hogy hangosan kacagtak és nagyokat ugráltak a kanapéhegyeken át a fotel dombokra, ahol a párna mezők között biztonságosan érezték magukat. Fáradhatatlanak voltak, ha a futkározásról volt szó, az anyukájuk nem is értette, hogyan lehetnek ilyen szélvészek a kis csikói. Gyakran szólt óvón: Vigyázzatok magatokra! Le ne essetek, mert beütitek magatokat! vagy Lassabban vágtassatok! De a két kis unikornis csemete tovább ugrándozott és vágtázott, mint a forgószél és csak kacagtak és kacagtak, mert olyan vidám volt a móka.
Egy nap aztán megtörtént a baj. Az egyik szépséges kis unikornis a nagy hancúrozásban elvétette az ugrabugrálást, leesett, beütötte a fejét és a szarvacskájából is leütődött egy kis csillámos darab. Nagyon megijedt a kis unikornis és mivel fájt is a koppanás, hangos zokogásba kezdett.
Persze az anyukája még a hatalmas vattacukor fákon és a dombokon túlról is meghallotta a kis csikója sírását, így azonnal odasietett, hogy megnézze mi történt. Amikor megérkezett, a kis patás már nagyon szégyellte magát. Tudta jól, hogy a mamája figyelmeztette már sokszor a szélvész viselkedése miatt, de ő sosem hallgatott rá az ugrabugrálások közben.
Az anyukája viszont egyáltalán nem haragudott és nem szidta le. Megölelte, megsimogatta a kis kócos címke sörényt és felitatta a harmatcseppekre emlékeztető könnyeket a kicsinye szeméről. A kis patás pityeregve mondta a mamájának: Letörött a szarvamból egy darab, örökké bibis marad! Az anyukája csak rámosolygott és adott egy puszit a törött kis szarvacskára.
A pici patás pedig alig hitt a szemének, mert a cuppanós és finom puszi helyén apró csillámok keletkeztek és befoltozták a sérült szarvacskát, ami éppen olyan lett, mint a huppanás előtt. Tökéletes és szivárványos. A kis unikornis pedig rögtön jókedvre derült, bánatos könnyei azonnal felszáradtak és örömében ugrándozva szaladt a testvéréhez, hogy megmutassa a varázslatot.
De, amit a kis patás nem tudott a varázslatos gyógyító puszikról az volt, hogy minden anyukának a puszija és az ölelése képes volt bármilyen bajt és bút elűzni, a sérüléseket és horzsolásokat pedig egy szempillantás alatt meggyógyítani. Szerencsére a puszi tárház kifogyhatatlan volt, mert bizony két kis virgonc unikornis mellett gyakran kellett osztogatni azokat a varázslatos gyógyító puszikat.
A mese megszületésért köszönet a KisTojás babajátékok alkotójának, akitől az unikornisokat kapták a lányok.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
0 megjegyzés
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!