Online burn out, ha blogger vagy? / + 3 tipp, ha úgy érzed nem vagy inspirált /
by
Fanni
- július 26, 2019
Bár a mindennapjaim egyik fontos részét képezi az online lét és a közösségi média aktivitás, szenvedélyesen élvezem a a blog szerkesztését, a posztok megtervezését, a kommunikálást az olvasóimmal és más bloggerekkel, de bevallom, néha kimerülök ebben a rohanó világban a közösségi média sok-sok ingerétől.
Olykor már nem is tudom már hova kapjan a fejem és úgy érzem képtelen vagyok lépést tartani a legújabb témákkal, posztokkal és mint tartalomgyártó egy kicsit zsákutcába futok. Ilyenkor nincs kedvem, és önbizalmam feltölteni egy új fotót, nincsenek nagyra törő gondolataim, amit úgy érzem érdemes lenne megosztani másokkal, ezért csak visszahúzódok és egy kis ideig csendben vagyok.
Nem újkeletü dologról van szó nálam, mióta blogolással foglalkozom többször, más-más formában is beköszöntött már ez az érzés, de az biztos, hogy az elmúlt időszakban még több odafigyelést igényel, hogy ne vegye el végképp az inspirációmat és kedvemet az alkotástól. Ezt a jelenséget én úgy nevezem csak magamban, hogy online burn out.
Mert bizony őszintén szólva még bloggerként is előfordul velem, hogy kicsit túltelitődök az online jelenléttől. Elfáradok abban, hogy frappáns szavakon törjem a fejemet, hogy olyan képbeállításokat keressek, amelyek szépek és beleillenek a galériámba, hogy bár szeretem és kihívásként élem meg, de napról-napra kreatív legyek és újdonságokkal rukkoljak elő.
Senki ne értsen félre, nem szeretnék panaszkodni, nagyszerű reakciókat kiváltani és visszajelzéseket kapni arra, hogy tetszik, amit csinálok, ellenben előfordul, hogy az emberben egyszercsak felvillan a szünet gomb. Amikor úgy érzem, hogy kell egy kis szusszanás, mert nincs forrás valami újhoz.
Mióta decemberben elköltöztünk, a lányok beszoktak az oviba, én pedig belerázódtam az itthonról dolgozó nő szerepébe, aki háziasszony, feleség és anya is egyben nagyon szigorú és maximalista voltam magammal szemben. Bár mindig fontos volt a számomra a kikapcsolódás, de végül mindig azt vettem észre, hogy a saját szabályaimat szegem meg ezzel kapcsolatosan.
Én, aki az anyai énidő élharcosának tartom magamat, a nyugis ebédeimet elcseréltem a laptop felett görnyedős pár falatos étkezésekre, a reggeli elnyújtott ébredéseket az esti posztok kedveléseinek csekkolására.
Nagyszerű at az elismerés, hogy tetszik, amit csinálok, de saját bőrömön tapasztaltam meg az elmúlt időszakban, hogy a felszín alatti stressz is stressz, a későn fekvés- túl korai ébredés is lehet a nyugtalan alvás jele és a mérleg nyelvének hetenkéntni esése majd növekedése pedig nem feltétlen a szerencsés testalkat kérdése.
Bele esek olykor abba a hibába, hogy nem érzem a megfelelő arányokat az otthoni munka, a blog körüli teendők és a pihenésre szánt percek között. S bár valamennyire normális, hogy sokat szörfölök az Instagram-on és folyton azon kattog az agyam, hogy milyen poszt lesz a következő, amit elkészítek, viszont azt is tudom, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy az online téren kívül is legyenek dolgok, amelyeket élvezettel csinálok.
Kell az embernek néha a mindentől mentes üres járat, de mivel nem akarok álszent lenni, így inkább azt mondom, hogy talán az arany középútra érdmes törkeedni. A közösségi médiától és a online tértől mentes kikapcsolódás fontos és, s ha megosztunk másokkal valamint, ne azért tegyük, mert nagy rajtunk a nyomás, hogy eltűnünk, hogy senki sem fog ránk figyelni és a szívek száma nem ér el egy bizonyos határt, hanem azért mert a kis az a kis részlete az életünknek tényleg mindenféle nyomásoktól mentesen boldog és önfeledt volt, amit érdemes megosztani másokkal és osztozni benne. Nekem bloggerként ezt a legnehezebb olykor szem előtt tartani. Mindig magamat adni, önazonosnak és hitelesnek lenni, még akkor is, ha éppen egy egész napot a kanapén lustálkodással töltöttem. Mert hát arról mégsem posztolhatok, hogy henyéltem vagy csak üldögéltem pár órát a szavadban, mert az eset jól nem? Vagyis miért is ne? És ha nem osztunk meg semmit, az is rendben van.
Éppen ezért, amikor nálam beköszönöt az online burn out, kicsit háttérbe húzódok, kevesebbet osztok meg magunkról és magamról. Kevesebbet beszélek és mesélek, ami számomra olyan, mint egy-egy mini téli álom vagyis jelen esetben éppen nyári. Ez történik most is. Megvagyunk, jól vagyunk, minden rendben van, csak pihenünk, pihenek és ha úgy esik jól semmit semmit sem csinálunk...bár ez a lányok miatt szinte kivitelezhetetlen, de nyugisabb tempóra kapcsoltunk mellettük is.
Ahogy tudni kell mindent beleadni, koncentrálni és nagyszerű eredményeket elérni, úgy érezni kell, hogy mikor kell lassítani és élvezni kicsit a semmittevést, a határidőktől mentes pillanatokat.
Erre pedig szerintem tökéletes a nyár, a vakáció. A lányok egy hete itthon vannak és bevallom nem is tudnék és nem is akarok mellettük leülni most dolgozni. Nem születik annyi tartalom a blogra és a felületeire, mint az elmúlt hetekben, de őszintén szólva nem is bánom most annyira. Barátokkal találkozunk, beszélgetünk és mérhetetlenül élvezem az időt, amit most kikapcsolódással, programokkal, együtt tölthetünk.
Vannak időszakok, amikor szükség van a pihenésre és a feltöltődésre ahhoz, hogy utána feltöltődve energiával valami nagyszerű dolgot alkothassunk!
Ha úgy érzed, hogy online burn out-ban szenvedsz:
1. Nem kell, hogy megtilsd magadnak az online létet, posztolj és csekkolj kedvedre, de tartsd szem előtt,hogy ez kötelezettségektől mentes kikapcsolódás legyen.
2. Amikor úgy érzed, hogy nincs semmi mondanivalód, ne mondj semmit! Adj magadnak időt és esélyt, hogy olyan élmyekkel gazdagodhass, amelyeket szívesen megosztanál másokkal is.
3. Vagy egyszerűen csak ne csinálj semmit! A semmittevéstől sokan irtózunk, akik hozzászoktak, hogy folyton csinálnak valamit és pörögnek, de valójában egy kis céltalan heverészés, még nem ártott senkinek.
4. Ha tartalom gyártóként attól tartasz, hogy az online mentességed hatással lesz az eddigi munkádra, beszélj őszintén az érzéseidről az olvasóidnak. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni, hogy neked is szükséged van a szünetre és kikapcsolódásra.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
