Szundi napló - Hogyan lett a káoszból egy jól alvó babánk?
by
Fanni
- június 08, 2020
Amikor beszámoltam a közösségi oldalaimon arról, hogy az egy hónapos kisfiunk altatásához alvásszakértő segítségét kértem, nagyjából felrobbant a komment szekció. Kaptam hideget és meleget egyaránt, amivel bevallom még tapasztaltabb édesanyaként is kellett egy nap mire megbírkóztam, pedig tudtam, hogy a lehető legjobb megoldást választottuk egy boldog babáért és családért.
A babák és gyermekek alvása az elmúlt években nagyon megosztó témává vált a szülők körében. Azt tapasztalom, hogy a vélemények nagyon megoszlanak az alvással és az altatással kapcsolatosan és néha darázsfészekbe nyúlhatunk, ha az együttalvásról vagy az éjszakai átalvásokról kezdünk élményeket és véleményeket cserélni.
Sokszor pedig, ha meghalljuk, hogy egy szülő felkeres egy alvásszakértőt, nem értjük egy baba kapcsán miért is lenne rá szükség? Ez egy ilyen időszak, majd megoldódik! Az abszolút egyértelmű, hogy a gyermekvállalás bizony nem mindig sétagalopp és teljesen természetes velejárója az éjszakázás, fáradtság és a végeláthatatlan altatások. De ez valóban így van? Így kell, hogy legyen?
Az ikrek 11 hónaposan kezdték el átaludni az éjszakákat, amire azóta is úgy gondolok vissza, hogy szülőként az egyik olyan dolog volt, amit biztosan JÓL csináltunk a gyermeknevelésben - miden más majd nagyjából 20 év múlva derül majd ki -, hogy megtanítottuk őket elaludni és jól aludni.
Tudom, hogy milyen teljesen kimerülten két, szintén a fáradtság és ébrenlét között lavírozó kisgyermekkel a napokat végigcsinálni. Tudom, hogy milyen, szinte rettegni attól, hogy milyen lesz az éjjelünk, hányszor fogunk kelni és hogyan fogunk megbírkózni a visszaaltatásokkal és tudom, hogy milyen belekerülni egy ördögi körbe, ahol az egész család fáradt és rosszkedvű.
Ha korábban hallottam is volna az alvászsakértőkről nem mertem/akartam volna felkeresni - ahogy a visszajelzések alapján sok más anyuka sem -, mert úgy gondoltam volna, hogy az én gyermekemet csakis én ismerem és képes vagyok egyedül is megoldani a kihívásokat ilyen téren (is).
Persze a lányoknál végül sikeresek voltunk önállóan is, hiszen akkoriban igyekeztem sok-sok szakirodalom alapján és kutatómunkával egy olyan alvási tervet kidolgozni magunknak, ami megfelelő volt mindannyiunknak, de ma már tudom, hogy rengeteg megerősítést, önbizalmat, kitartást és támogatást tud adni, egy erre specializálódott szakember, akinek a segítségével a szülők képesek megismerni a babájuk/ gyermekük alvási szokásait, felfedezni azokat a pontokat, amelyek esetleg hátráltathatják a jó és mély alvást, majd türelemmel, szeretettel és odafigyeléssel megmutatni nekik egy olyan rituálét és szokást, amivel könnyebben elszenderedhetnek és jól is alhatnak a kicsik.
Az ikrek kapcsán is azon a véleményen voltunk a férjemmel, hogy egy baba, amikor világra jön, belecsöppen egy teljesen új környezetbe, minden új és ismeretlen neki, így amellett, hogy ott vagyunk neki, amikor csak szüksége van ránk, a mi feladatunk az is, hogy megmutassuk és megtanítsuk neki azokat a dolgokat, amelyek számunkra már teljesen természetesnek tűnnek, többek között a helyes viselkedést, a megfelelő étkezést vagy éppen az elalvást és alvást.
Úgy gondolom, hogy sok eseteben rossz megítélés övezi az alvást, ha mondjuk azt halljuk, hogy egy baba már pár hetes korában végigalussza az éjszakát, vagy később szeretnék megtanítani neki az elalvást. Ilyenkor sok anyuka fejében önkéntelenül is a sírni hagyás, a kötődő nevelés elutasítása esetleg az anyatejes táplálás visszaszorítása vagy az alvástréningezés merül fel. Pedig ezeket egy jó alvásrutin abszolút nem tartalmazza, szóval az alvásszakértőket és az altatást teljesen feleslegesen övezi manapság boszorkányüldözés.
Ha a felnőttek alvás problémáival foglalkozunk és workshopokon veszünk részt a nyugodtabb álom érdekében, akkor miért ne foglalkoznánk a babáink/gyermekeink alvásával, akiknek még nálunk is nagyobb szükségük van a pihentető alvásra, hiszen elegendhetetlen a fejlődésükhöz?
Ha egy gyerkőc eleget és jól alszik (amikor pedig megérett rá, az éjszakákat is átalussza), szerintem az nem csak a családnak egy pozitívum, hanem leginkább a gyermeknek előnyös, hiszen az alvás és a pihenés minden életkorban egy fontos eleme a fejlődésnek és növekedésnek.
A kifiunk érkezése előtt igyekeztük megbeszélni, hogy milyen elveket szeretnénk betartani az ő nevelésében is, akárcsak a lányokál. De ahogy Zsombi megérkezett a családunkba, teljesen megváltoztak a dolgok. Mivel Ő egyedül jött, nem volt szívem a saját szobájában altatni, így velünk, közöttünk kezdett el aludni - ez persze a szoptatás miatt is sokkal egyszerűbb volt így-, viszont Ő és mi sem pihentük ki igazán magunkat ebben a helyzetben. Ekkor még úgy gondoltam, hogy teljesen normális, ha az első hetekben nem megy minden zökkenőmentesen, hiszen össze kell szoknunk. Mivel a lányoknál ez a korai időszak az alvás szempontjából teljesen problémamentes volt, ezért Zsobinál lazábbra vettem a nappalokat és úgy gondoltam, hogy majd az igényeinek megfelelően altatunk, de sajnos ez egy baba esetében nem teljesen így működik. Bár volt egy kialakult nappali rutinunk, de nem nagyon figyeltem az órát az alvások tekintetében, ami így utólag belátom, hogy nagy hiba volt. Sokszor nem értettem miért olyan nehéz és küzdelmes lefeketetni, miért tart akár egy órán keresztül is az altatás és miért csak 20 perceket alszik. Persze mindent bevetettünk, próbáltuk babakocsiban altatni, kendőben vagy éppen ringatva. Hasztalan.
Ez a hangulat pedig nem csak rajta, hanem rajtunk is meglátszódott. A lányokkal alig tudtam időt tölteni és folyamatosan rossz érzésem volt, mert láttam, hogy Zsombor nem piheni ki magát, én viszont nem tudtam, hogyan segíthetnék neki, mert ikres anyaság ide vagy oda, de egy harmadik babával még sokszor újra tanulja az anyaságot az ember lánya.
Tudtam, hogy ez alkalommal azt szeretném, ha nem egyedül kellene kitalálnom a megfelő módszert, ha úgy vághatok bele az alvási rutin kidolgozásába, hogy tudom, mindent a lehető legjobban csinálunk.
Úgy gondoltam, hogy egy alvásszakértő segítségével könnyebben menne ez a folyamat.
Mielőtt megkerestem, készítettem egy listát magamnak azokról a számunkra fontos dolgokról, amelyeket mindenképpen szem előtt tartani az altatás és alvás kapcsán. Fontos volt számomra a közelség az altatások alkalmával, szerettem volna, ha Zsombi az életkorának megfelelően nyugodtan tudott volna aludni, szerettem volna, ha az altatásoknak lett volna egy megszokott rutinja, amivel mind a ketten boldogok lehetünk. Szerettem volna, ha Zsombi nem csak járkálás közben, ringatva tud elaludni, mert a növekvő súlya miatt már ez egyre nehezebben volt kivitelezhető a számomra. Szerettem volna, ha kialakul egy napirendünk, amely nem a káoszról szól, hanem rendezett, nyugodt és követhető, amibe belefér Sári és Dorka is. Tehát szerettem volna arra törekedni, hogy egy pozitív alvási rutint vezessünk be Zsombornál.
Így kezdtünk bele:
1. nap - Zsombor 7 hetes
Az egész folyamatot egy hosszas videós megbeszéléssel indítottuk, amiben a szakértő hölgy feltérképezte Zsombor viselkedését és alvási szokásait, az eddigi altatási rutinunkat és azokat a dolgokat,amelyeket én fontosnak tartottam az alvási szokások kialakításánál. Azt is megtudtam, hogy a Zsomborral egyidős babák mennyit tudnak ébren lenni, melyek a fáradtság és a túlfáradás jelei (mint például a vígasztalhatatlan sírás, amivel sajnos korábban sokszor találkoztunk és azt gondoltuk, hogy biztosan a kisággyal nincs kibékülve Zsombi), mik azok a napirendi dolgok, amire mindenképpen érdemes odafigyelni most és a későbbiekben is, amelyek pozitív hatással lehetnek az alvásra és mély alvásra.
Első este már az előzetesen megbeszélt szokásokat kezdtük el bevezetni. A fürdetést és az etetést egy bizonyos időpontra tettük, az esti elalvás előtt fél órával. Figyeltem arra is, hogy az esti evésnél fel legyenek kapcsolva a lámpák - ne az elalvás része legyen az evés - és csak akkor sötétítetem be a szobát, amikor aludni indultunk. Így jól elkülníthetővé váltak a nappali cselekvések és az esti elalváshoz tartozó rutin.
Mielőtt lefektettem Zsombort, még az ágyunkon énekeltem neki - ezt a mai napig tartjuk az esti rutin részeként - kicsit meséltem neki arról, hogy mi fog történni (Hamarosan elalszol, mindenki készül a lefekvésre, a testvéreid is hamarosan ágyban lesznek...) majd körbesétálva a szobában, elköszöntünk néhány dologtól (Jó pihenést napocska, jó pihenést lámpa!). Ezek a kis rituálék azért fontosak, mert a gyerkőc - bármilyen pici - megszokja, hogy ezek a cselekvések az elalvást előzik meg és kis idő elteltével össze fogja kapcsolni az elalvással. Zsombor ezzel a rutinnal mára teljesen el tud lazulni és a köszöngetés alatt odabújik hozzám, teljesen megnyugszik vagy nagyokat sóhajtozik a fáradtság jeleként.
Ezután megölelgettem és megpuszilgattam, jó éjszakát kívántam neki és befektettem a kiságyba. Persze az első alkalmakkor ez nem nagyon tetszett neki. Jobban szerette volna, ha továbbra is sétálok vele és ringatom, hiszen korábban teljesen más folyamathoz szokott, így elkezdett sírni. Ekkor felvettem, de nem kezdtem el járkálni vele, csak igyekeztem megnyugtatni, suttogtam neki, magamhoz öleltem és puszikat adtam neki. Szerettem volna megmutatni neki, hogy más módja is van az elalvásnak és máshogy is meg tud nyugodni majd elszenderedni.
Először nehezen nyugodott meg, várta, hogy a megszokott ringatással merüljön álomba, de a harmadik, negyedik alkalommal, amikor felvettem és magamhoz ölelve megnyugtattam, kezdett egyre jobban ellazulni a karomban. Ha ez megtörtént, akkor visszafektettem és betakargattam. Első alkalommal nagyjából 15 percig csináltam a fent leírtakat az esti elalvásnál, így sírni hagyás nélkül, magamhhoz közel tudva és megnyugtatva, de mozgás nélkül sikerült elaltatnom.
2. nap
Az előző este sikere után a következő napba friss energiával vágtunk bele és bár a szakértő javasolta, hogy először csak az esti és a reggeli altatásoknál vezessük be az új rutint én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan kitartó, hogy egész nap menni fog a dolog. A reggeli első alvás előtt, amikor láttam rajta a fáradtság jeleit, felvittem a hálószobánkba, ahol a kiságya helyet kapott ebben az időszakban, - így éjjel könnyen magamhoz tudtam venni és meg tudtam etetni - és végigcsináltam ismét az este bevezetett rutint. Besötétítettem és szépen elköszöntünk ismét pár dologtól a szobát körbejárva. Leültem a kiságy mellé, magamhoz öleltem, puszikat adtam neki és suttogva elmondtam, hogy mindjárt egy nagyot fog aludni. Amikor elkezdte csukogatni a szemét, befektettem a kiságyva és vártam türelmesen mellette, hogy álomba szenderüljön. Azt is mindig elmondom neki, hogy megvárom míg elalszik és addig ott vagyok mellette, illetve, ha szüksége lenne rám, akkor jövök.
Először kicsit fészkelődött, kereste a megfelelő helyet az alváshoz. Amikor elkezdett pityeregni azonnal kivettem és és ismét magamhoz ölelve puszilgattam, egészen addig, míg ismét ellazult. 15 percet töltöttem így mellette és sikerült nyugodtan elaludnia. Először 45 percet, majd a következő alvásnál 60 percet sikerült aludnia a kiságyában úgy, hogy nem ringattam és nem mászkáltam vele, csak öleltem az altatásnál.
Ez számomra nagy önbizalom növelőként hatott, hiszen első körben a ringatást szerettük volna kiváltani egy másfajta altatási módszerrel.
Viszont, ahogy elérkezett a délután, valahogy ismét szétcsúsztak a dolgok. Talán én is elfáradtam kicsit, mert egyre nehezebben ment az altatatás, volt hogy 45 percet vett igénybe és amikor kimentünk a levegőre nagyon nehezen tudott elaludni és csak 20 percet szundizott. Ezután pedig már semmit. Az esti rutin előtt hordozókendőben ismét ringatva, sétálva altattam el, mert azt semmiképpen nem szerettem volna, ha estére teljesen kimerült babát kellett volna elaltani, akit sokkal nehezebb álomba szenderíteni, ha túl fáradt.
Az esti fürdés, evés, ének, puszik és ölelések után nagyjából 15 perc alatt aludt el. Nagyon vegyesek voltak az érzéseim, hiszen azt terveztem, hogy egyáltalán nem fogok már ringatva és mászkálva altatni, de rá kellett jönnöm, hogy ezt nem lehet sürgetni és türelemmel kell lennem.
3.-4. nap
Mint a legtöbb dologban a szülőség kapcsán, az alvási rutinban is elérkezett nálam az a pont, amikor megkérdőjeleztem, hogy jól csinálom-e, amit csinálok. Abban biztos voltam, hogy mindent megadok Zsombornak, ahhoz hogy nyugodtan el tudjon aludni, hiszen szeretgetve, ölelve és puszilgatva lazult el a karjaimban minden alvás előtt és amíg meg nem bizonyosodtam arról, hogy mélyen elaludt, ott ültem a kiságy mellett. De ez nem volt egy egyszerű folyamat. Minden pillanatban figyeltem őt, alvási naplót vezettem és végtelen türelemmel és szeretettel igyekeztem megmutatni neki, hogy az alvás lehet egy kellemes dolog. Ez nem volt mindig egyszerű, mert idő kellett ahhoz is, hogy átálljon ez a rutin.
Ami megerősített abban, hogy jó az, amit csinálunk és jól is csináljuk, hogy a negyedik napon az alvások előtt már nem volt akkora feszültség Zsomborban, amikor aludni indultunk. Nem kezdett el sírni, ha felvittem a szobájába és a szokásos rutinunk után a kiságyba lefeketetve sem kezdett el keservesen sírni. Sőt! A besötétítés és a köszöngetős rutinunk alatt már éreztem, hogy ellazul a karjaimban és mintha várná is már is már az alvást, amint leültem vele a karjaimban a kiságy mellé azonnal becsukta a szemét.
Bár korábban azt gondoltam, hogy Zsombor nem lesz egy napközben hosszan alvó baba és inkább több, rövidebb alvásból gyűjti majd össze az elegendő pihenési időt, az alvási rutinunk bevezetésével a nappali alvások hossza is elkezdett növekedni. Napközben elkezdett 60 perceket szunyókálni, és előfordult, egy-egy nagy alvása is, amikor 3 órán keresztül aludt békésen.
Bár sokszor megingott a kitartásom és eleinte úgy éreztem, hogy szinte egész nap altatok és az ébrenléti időt számolom, volt, hogy úgy éreztem, mintha nem haladnánk előre, de szépen lassan kaptam Zsombortól olyan visszacsatolásokat és jeleket, amelyek alapján úgy éreztem, hogy még egy kis extra türelemmel, lépésenként, nagyon szépen haladunk előre. Ebben az érzésemben pedig a hetente tartott konzultációnk alatt az alvásszakértő is megerősített, amikor beszámoltam neki a fejleményekről.
Mint a legtöbb dologban a szülőség kapcsán, az alvási rutinban is elérkezett nálam az a pont, amikor megkérdőjeleztem, hogy jól csinálom-e, amit csinálok. Abban biztos voltam, hogy mindent megadok Zsombornak, ahhoz hogy nyugodtan el tudjon aludni, hiszen szeretgetve, ölelve és puszilgatva lazult el a karjaimban minden alvás előtt és amíg meg nem bizonyosodtam arról, hogy mélyen elaludt, ott ültem a kiságy mellett. De ez nem volt egy egyszerű folyamat. Minden pillanatban figyeltem őt, alvási naplót vezettem és végtelen türelemmel és szeretettel igyekeztem megmutatni neki, hogy az alvás lehet egy kellemes dolog. Ez nem volt mindig egyszerű, mert idő kellett ahhoz is, hogy átálljon ez a rutin.
Ami megerősített abban, hogy jó az, amit csinálunk és jól is csináljuk, hogy a negyedik napon az alvások előtt már nem volt akkora feszültség Zsomborban, amikor aludni indultunk. Nem kezdett el sírni, ha felvittem a szobájába és a szokásos rutinunk után a kiságyba lefeketetve sem kezdett el keservesen sírni. Sőt! A besötétítés és a köszöngetős rutinunk alatt már éreztem, hogy ellazul a karjaimban és mintha várná is már is már az alvást, amint leültem vele a karjaimban a kiságy mellé azonnal becsukta a szemét.
Bár korábban azt gondoltam, hogy Zsombor nem lesz egy napközben hosszan alvó baba és inkább több, rövidebb alvásból gyűjti majd össze az elegendő pihenési időt, az alvási rutinunk bevezetésével a nappali alvások hossza is elkezdett növekedni. Napközben elkezdett 60 perceket szunyókálni, és előfordult, egy-egy nagy alvása is, amikor 3 órán keresztül aludt békésen.
Bár sokszor megingott a kitartásom és eleinte úgy éreztem, hogy szinte egész nap altatok és az ébrenléti időt számolom, volt, hogy úgy éreztem, mintha nem haladnánk előre, de szépen lassan kaptam Zsombortól olyan visszacsatolásokat és jeleket, amelyek alapján úgy éreztem, hogy még egy kis extra türelemmel, lépésenként, nagyon szépen haladunk előre. Ebben az érzésemben pedig a hetente tartott konzultációnk alatt az alvásszakértő is megerősített, amikor beszámoltam neki a fejleményekről.
5. nap
Amellett hogy szerettünk volna a ringatás és a fel alá mászkálás helyett egy új és hasonlóképpen megnyugtató altatási módot bevezetni, törekedni szerettem volna arra, ha Zsombor napi rutinja (ami nem időpontokhoz kötött sokkal inkább a cselekvések egymásutániságáról szól) kialakul úgy, hogy a családi életünk valamint Sári és Dorka mellett is kivitelezhető lett volna, hiszen mindenképpen szerettük volna, ha mind a három gyerkőcre jut minőségi időnk.
Ez volt az első nap, amikor azt kezdtem el észrevenni, hogy Zsombornál kezd ez kialakulni. A szopizásokat továbbra is igény szerint folytattuk, de az alvások időpontjaira az alvási naplóm segítségével - amiben az alvások kezdetét, végét és az evéseket is vezettem- nagyon odafigyeltem. Ezzel sikerült akkor elkezdenem az altatási rutinunkat, amikor Zsombor még nem túl fáradt, de kellemesen elbágyad a játéktól és teljes nyugalomban, magamhoz ölelve majd a kiságyba fektetve pár perc alatt – egy kis helyezkedés után - álomba tudott szenderülni.
Nagy öröm volt, hogy a családi életünk kezdett újra kicsit rendeződni és Zsombor pihenése már egyáltalán nem jelentett sötét felhőt a fejünk felett.
A bűvös 12 hét és egyéb kihívások:
Természetesen voltak hullámyvölgyek. Volt, amikor elfáradtam és hajnalban inkább átvittem magunkhoz, mert éreztem, hogy nem bírnám megetetni a szobájában ülve. Minden pozitív érzésem ellenére voltak elbizonytalanodásaim, éreztem úgy, hogy csak egy helyben toporgunk és volt olyan is, amikor visszatértünk a kezdetekhez. Zsombor folyamatosan változik, rengeteg minden történik vele, így mindig figyelek a jelzéseire. Legutóbb például sehogy sem értettem, hogy miért kezd a 3. hónap küszöbén többször is felriadni, amikor kijövök a szobájából és látszólag már mélyen aludt, vagy miért kezd megint sírni és hadakozni, ha bemegyünk a szobájába és besötétítek. Végül persze kiderült, hogy nem romlott el a gyermekem, hanem a harmadik hónap közeledtével megváltozik a gyerekek alvási ciklusa, illetve kitolódik az ébrenléti idő, ezért kell többször visszamenni hozzá és simogatással újra álomba szenderíteni és ezért ellenkezik a lefekvés ellen. A növekedési ugrásról és a fogacskák mozgolódásáról pedig még nem is tettem említést!
Ez volt az első nap, amikor azt kezdtem el észrevenni, hogy Zsombornál kezd ez kialakulni. A szopizásokat továbbra is igény szerint folytattuk, de az alvások időpontjaira az alvási naplóm segítségével - amiben az alvások kezdetét, végét és az evéseket is vezettem- nagyon odafigyeltem. Ezzel sikerült akkor elkezdenem az altatási rutinunkat, amikor Zsombor még nem túl fáradt, de kellemesen elbágyad a játéktól és teljes nyugalomban, magamhoz ölelve majd a kiságyba fektetve pár perc alatt – egy kis helyezkedés után - álomba tudott szenderülni.
Nagy öröm volt, hogy a családi életünk kezdett újra kicsit rendeződni és Zsombor pihenése már egyáltalán nem jelentett sötét felhőt a fejünk felett.
A bűvös 12 hét és egyéb kihívások:
Természetesen voltak hullámyvölgyek. Volt, amikor elfáradtam és hajnalban inkább átvittem magunkhoz, mert éreztem, hogy nem bírnám megetetni a szobájában ülve. Minden pozitív érzésem ellenére voltak elbizonytalanodásaim, éreztem úgy, hogy csak egy helyben toporgunk és volt olyan is, amikor visszatértünk a kezdetekhez. Zsombor folyamatosan változik, rengeteg minden történik vele, így mindig figyelek a jelzéseire. Legutóbb például sehogy sem értettem, hogy miért kezd a 3. hónap küszöbén többször is felriadni, amikor kijövök a szobájából és látszólag már mélyen aludt, vagy miért kezd megint sírni és hadakozni, ha bemegyünk a szobájába és besötétítek. Végül persze kiderült, hogy nem romlott el a gyermekem, hanem a harmadik hónap közeledtével megváltozik a gyerekek alvási ciklusa, illetve kitolódik az ébrenléti idő, ezért kell többször visszamenni hozzá és simogatással újra álomba szenderíteni és ezért ellenkezik a lefekvés ellen. A növekedési ugrásról és a fogacskák mozgolódásáról pedig még nem is tettem említést!
Itt tartunk most:
6 hete kezdtük el Zsombornál kialakítani azt az alvási és altatási rutint, amivel már most nagyon kellemes és sikeres élményeink vannak. El sem tudom mondani, hogy mennyire jobb lett az én hangulatom is, mióta nem azon stresszelek, hogy vajon mit csinálok rosszul és egy olyan altatási rutinunk van, ahol nemcsak, hogy nem sír Zsombi, de egy kellemes és szeretetteljes szeánszunk van, így pedig nagyon szeretek minden altatást, az összebújásokat, hogy magamhoz ölelve segíthetek neki felkészülni az alvásra. Zsombi is sokkal kiegyensúlyozottabb. Az altatási rutinunk bevezetése óta sokkal könnyebben elalszik a kocsiban utazáskor, a babakocsiban, de hordozókendőben is, amit szintén a napunk szerves részeként használunk, akár séták, akár altatás szempontjából, általában az esti lefekvés előtti utolsó alvása mindig kendőben történik. Könnyen elalszik a kiságyában és a korának megfelelő mennyiséget tud aludni napközben, éjjel is egyre ügyesebben és hosszabbakat alszik, általában már cumi nélkül, amit nem tartok rossz dolognak, de Zsombornál igyekszünk ezt is tudatosan kezelni és figyelni a cumizavar elkerülésére is.
Ami az éjszakák átalvását illeti, nem sürgetjük ezt a dolgot, így általában háromszor ébred enni, de mostanában előfordul, hogy már csak kétszer eszik éjjel. A kiságya visszakerült a saját szobájába, mert mellettünk - akárcsak a lányoknál - már zavartuk, amikor éjjel bementünk aludni vagy az apukája elkezdette hortyogni álmában.
Amit még nagy pozitívumként élek meg az alvási rutinunk bevezetésében, hogy több időm jut a lányokra is, hiszen a kezdeti napok után a nappalaink rendezettebbek és kiegyensúlyozottabbak lettek. Eleinte a férjemet nehezebben fogadta el Zsombor, de szépen lassan, türelemmel kivártuk, hogy ők is összeszokjanak és ma már az esti lefekvéseket is nagyon szépen kivitelezik együtt.
Amit még megfigyeltem Zsombornál és talán a kötődő nevelés kapcsán fontos lehet, hogy ezzel az alvási rutinnal sokkal jobban meg lehet az utóbbi időben nyugtatni őt az érintéssel és közelséggel. Nem csak az elalvásnál, de nappali nyűgösségnél, oltások után is sokkal hamarabb megnyugszik, ha hozzám bújhat, belémkapaszkodhat vagy megpuszilgatom, esetleg odasimítom az arcomat az övéhez. Ezek az apró jelek nagyon boldoggá tesznek, hiszen olyan meghitt kapcsolat alakul ki közöttünk, amiről korábban álmodni sem mertem, éppen ezért a lányoknál is egyre tudatosabban odafigyelek arra, hogy ne feledkezzek meg az érintésről és ölelésről.
Meg kellett tanulnom Zombor alvási szokásainak a kialakításánál, hogyan legyek türelmes, figyeljem a kisfiam jelzéseit és - ahogy az alvásszakértő is mondta - próbálkozzak, de ne várjak azonnal hatalmas változásokat, hiszen azok szépen, lassan, lépésenként fognak bekövetkezni.
Az együttalvásról:
Bár semmi sincs jobb annál, amikor érezheted magad mellett egész éjszaka a gyermeked nyugodt szuszogását és magahoz ölelheted vagy Ő beléd kapaszkodhat, tudtam, hogy ez nálunk a Zsombi esetében is - akárcsak a lányoknál - nem fog tudni sokáig működni.
Számunkra egyértelmű volt, amikor az ikrek megszülettek, hogy nem fogunk tudni velük egész éjjeleken keresztül egy ágyban aludni, hiszen akkor valamelyikünk előbb-utóbb biztosan a földre legurulva ébredt volna. Annyira picik és törékenyek voltak, hogy jobbnak láttuk, ha a saját ágyaikban, a légzésfigyelő oltalmában alszanak és pihennek, mint közöttünk, így pár alkalmat leszámítva (első hónapok vagy betegségek esetén a mai napig), nálunk szinte a születésüktől fogva úgy alakult ki, hogy ők közösen, a gyerekszobában, a saját ágyaikban alszanak.
Tudom magamról és a férjemről is, hogy mind a ketten görcsösen megfeszülve alszunk, ha valamelyik gyerkőc közöttünk van. A lányok már össze is rúgdosnak minket, illetve el is bitorolnák az ágyunkat, Zsombit pedig mind a ketten félnénk, hogy elfeledkezve róla véletlenül összenyomnánk. Én sokszor ébredtem elgémberedett végtagokkal, mert annyira ügyeltem éjjel, hogy ne feküdjek rá, hogy szinte képtelen voltam pihenni.
Valakinél beválik, valakinél pedig kényelmetlen az együttalvás. Úgy gondolom, hogy ez minden családban abszolút egyedi kérdés. Nálunk jó alternatíva az együttalvás helyett, hogy minden reggel a mi nagy ágyunkban indul. Mind a három gyerkőc ott kezdi a reggelt hozzánkbújva, beszélgetve, ébredezve, amit már a legkisebb is iszonyatosan élvez!
Segíteni egy babának vagy gyermeknek elaludni, megtanítani neki, hogyan merülhet mély álomba nem könnyű feladat. Sok türelmet, szeretetet, következetességet és kitartást igényel. Nem gondolom, hogy egy szülő, aki a gyermeke jó alvására pályázik, az siettetni szeretné a gyermeke fejlődését vagy éppen önös érdekei vezérlik, mert milyen jót alhat majd ismét, ha a gyerkőc átalussza végre az éjszakákat.
Azt gondolom, egy kisgyermek akkor tud megfelelően fejlődni, akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott ha a számára megfelelő mennyiségű alvása megvan nappal és éjjel is.
Ahogy látjátok, a következetesség és a jó alvási szokások kialakítása nem zárja ki, hogy szeretetteljes és kötődő alapokon alakuljon ki.
Amit érdemes szem előtt tartani, hogy az alvásban és altatásban mindig lesznek hullámvölgyek, hiszen a gyerekek változásokon mennek keresztül ahogy cseperednek, így megeshet, hogy egy jól alvó gyermek egyszercsak elkezd többet ébredni éjjel, főleg, ha fogzás vagy egy betegség kelti fel. Ilyenkor teljesen természetes, hogy többet igényel minket, többször kell mellette lenni és segíteni neki a probléma megoldásában és a visszaalvásában, de ez teljesen természetes, hiszen mi jelentjük a biztos pontot a számukra, ami a biztonságérzetük egyik fő alapját adja.
Zsombinál is biztosan lesznek még kihívások nem kétlem, főleg amikor igazán beindul a mozgásfejlődés, de egy biztos alappal már mi is sokkal magabiztosabban vágunk bele a nehezebb időszakok megoldásába, hiszen az alvásszakértő támogatásávál a most három hónapos kisfiunk
Ezzel a bejegyzéssel nem célom, hogy megadjam az altatás tuti receptjét -nem is vagyok szakképzett ebben a témában - , de úgy gondoltam, hogy akik hasonló cipőben járnak és megoldásokat keresnek, talán segítség lehet, ha olvassák a történetünket és tapasztalataimat.
Kérek továbbá mindenkit, hogy mint olyan sok témában a gyermeknevelés és a szülőség kapcsán, fogadjuk el, hogy nem vagyunk sem mi, sem a gyermekeink egyformák, ezáltal pedig egy-egy kihívást jelentő helyzet kapcsán megoldás is számtalan létezhet. Ami nálunk beválik, az másnál lehet, hogy nem fog vagy egyszerűen csak nem fér bele az elképzelésekbe. Mások vagyunk. És ez így teljesen rendben van!
6 hete kezdtük el Zsombornál kialakítani azt az alvási és altatási rutint, amivel már most nagyon kellemes és sikeres élményeink vannak. El sem tudom mondani, hogy mennyire jobb lett az én hangulatom is, mióta nem azon stresszelek, hogy vajon mit csinálok rosszul és egy olyan altatási rutinunk van, ahol nemcsak, hogy nem sír Zsombi, de egy kellemes és szeretetteljes szeánszunk van, így pedig nagyon szeretek minden altatást, az összebújásokat, hogy magamhoz ölelve segíthetek neki felkészülni az alvásra. Zsombi is sokkal kiegyensúlyozottabb. Az altatási rutinunk bevezetése óta sokkal könnyebben elalszik a kocsiban utazáskor, a babakocsiban, de hordozókendőben is, amit szintén a napunk szerves részeként használunk, akár séták, akár altatás szempontjából, általában az esti lefekvés előtti utolsó alvása mindig kendőben történik. Könnyen elalszik a kiságyában és a korának megfelelő mennyiséget tud aludni napközben, éjjel is egyre ügyesebben és hosszabbakat alszik, általában már cumi nélkül, amit nem tartok rossz dolognak, de Zsombornál igyekszünk ezt is tudatosan kezelni és figyelni a cumizavar elkerülésére is.
Ami az éjszakák átalvását illeti, nem sürgetjük ezt a dolgot, így általában háromszor ébred enni, de mostanában előfordul, hogy már csak kétszer eszik éjjel. A kiságya visszakerült a saját szobájába, mert mellettünk - akárcsak a lányoknál - már zavartuk, amikor éjjel bementünk aludni vagy az apukája elkezdette hortyogni álmában.
Amit még nagy pozitívumként élek meg az alvási rutinunk bevezetésében, hogy több időm jut a lányokra is, hiszen a kezdeti napok után a nappalaink rendezettebbek és kiegyensúlyozottabbak lettek. Eleinte a férjemet nehezebben fogadta el Zsombor, de szépen lassan, türelemmel kivártuk, hogy ők is összeszokjanak és ma már az esti lefekvéseket is nagyon szépen kivitelezik együtt.
Amit még megfigyeltem Zsombornál és talán a kötődő nevelés kapcsán fontos lehet, hogy ezzel az alvási rutinnal sokkal jobban meg lehet az utóbbi időben nyugtatni őt az érintéssel és közelséggel. Nem csak az elalvásnál, de nappali nyűgösségnél, oltások után is sokkal hamarabb megnyugszik, ha hozzám bújhat, belémkapaszkodhat vagy megpuszilgatom, esetleg odasimítom az arcomat az övéhez. Ezek az apró jelek nagyon boldoggá tesznek, hiszen olyan meghitt kapcsolat alakul ki közöttünk, amiről korábban álmodni sem mertem, éppen ezért a lányoknál is egyre tudatosabban odafigyelek arra, hogy ne feledkezzek meg az érintésről és ölelésről.
Meg kellett tanulnom Zombor alvási szokásainak a kialakításánál, hogyan legyek türelmes, figyeljem a kisfiam jelzéseit és - ahogy az alvásszakértő is mondta - próbálkozzak, de ne várjak azonnal hatalmas változásokat, hiszen azok szépen, lassan, lépésenként fognak bekövetkezni.
Az együttalvásról:
Bár semmi sincs jobb annál, amikor érezheted magad mellett egész éjszaka a gyermeked nyugodt szuszogását és magahoz ölelheted vagy Ő beléd kapaszkodhat, tudtam, hogy ez nálunk a Zsombi esetében is - akárcsak a lányoknál - nem fog tudni sokáig működni.
Számunkra egyértelmű volt, amikor az ikrek megszülettek, hogy nem fogunk tudni velük egész éjjeleken keresztül egy ágyban aludni, hiszen akkor valamelyikünk előbb-utóbb biztosan a földre legurulva ébredt volna. Annyira picik és törékenyek voltak, hogy jobbnak láttuk, ha a saját ágyaikban, a légzésfigyelő oltalmában alszanak és pihennek, mint közöttünk, így pár alkalmat leszámítva (első hónapok vagy betegségek esetén a mai napig), nálunk szinte a születésüktől fogva úgy alakult ki, hogy ők közösen, a gyerekszobában, a saját ágyaikban alszanak.
Tudom magamról és a férjemről is, hogy mind a ketten görcsösen megfeszülve alszunk, ha valamelyik gyerkőc közöttünk van. A lányok már össze is rúgdosnak minket, illetve el is bitorolnák az ágyunkat, Zsombit pedig mind a ketten félnénk, hogy elfeledkezve róla véletlenül összenyomnánk. Én sokszor ébredtem elgémberedett végtagokkal, mert annyira ügyeltem éjjel, hogy ne feküdjek rá, hogy szinte képtelen voltam pihenni.
Valakinél beválik, valakinél pedig kényelmetlen az együttalvás. Úgy gondolom, hogy ez minden családban abszolút egyedi kérdés. Nálunk jó alternatíva az együttalvás helyett, hogy minden reggel a mi nagy ágyunkban indul. Mind a három gyerkőc ott kezdi a reggelt hozzánkbújva, beszélgetve, ébredezve, amit már a legkisebb is iszonyatosan élvez!
Ami nálunk bevált az alvási rutinunk kapcsán:
- Napirend: Nem az a fontos, hogy minden nap, minden ugyanabban az időpontban történjen, inkább a cselekvések egymásutánisága és kiszámíthatósága a lényeges, hogy a baba is tudja, mi után, mi fog következni.
- A fáradtság jeleinek figyelése: Ha a gyermeked túl álmos, akkor nehezebben alszik el, nyugtalan és sír, így te is elbiznytalanodhatsz az altatást illetően, hiszen könnyen gondolhatod esetleg azt, hogy más problémája van a kicsinek, amiért vígasztalhatatlan. Érdemes alvásnaplót vezetni, főleg pici babáknál és figyelni arra, hogy ne legyen sokkal többet ébren, mint amennyi javasolt a saját korában.
- Besötétítés: A lányok esetében már csak 1,5-2 éves korukban kezdtünk el besötétíteni a szobát nappali alváshoz is, így nem is gondoltam volna, hogy mennyit számít a babák alvásánál, ha sötétben történhet ez.
- Alvási rutin kialakítása: Talán az egyik legfontosabb eleme a sikeres altatásnak és elalvásnak egy közös rutin kialakítása. Ebben szerepelhet minden olyan dolog, ami nektek jó érzést okoz, az éneklés, mondókázás vagy éppen mese. Nálunk a fürdetésnél kezdődik, amit a pizsibe bújás, majd a vacsora követ. Ezután énekelek vagy mondókázok Zsombornak, majd bemegyünk együtt a babaszobába és körbejárjuk azt elköszönve pár dologtól, miközben lekapcsolom a villanyt és besötétítek. Ilyenkor jön a kedvenc részem, az összebújás! Amikor érzem, hogy kezd egyenletesen szuszogni, még félálomban - hogy tudja mi történik vele - befeketetem a kiságyba és betakargatom, miközben jó éjszakát kívánok.
- Alvós pajtás: A lányoknál a mai napig nagyon fontos szerepet játszik két alvós nyuszipajtás, akik bárhová megyünk mindig jönnek velünk. Zsombornál is szerettem volna, ha kialakul egy ilyen barátság, így a kezdetektől fogva mellé fektettem egy maci rongyit, akit mostanában már örömmel ölel magához vagy markolja meg elalvás közben.
Segíteni egy babának vagy gyermeknek elaludni, megtanítani neki, hogyan merülhet mély álomba nem könnyű feladat. Sok türelmet, szeretetet, következetességet és kitartást igényel. Nem gondolom, hogy egy szülő, aki a gyermeke jó alvására pályázik, az siettetni szeretné a gyermeke fejlődését vagy éppen önös érdekei vezérlik, mert milyen jót alhat majd ismét, ha a gyerkőc átalussza végre az éjszakákat.
Azt gondolom, egy kisgyermek akkor tud megfelelően fejlődni, akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott ha a számára megfelelő mennyiségű alvása megvan nappal és éjjel is.
Ahogy látjátok, a következetesség és a jó alvási szokások kialakítása nem zárja ki, hogy szeretetteljes és kötődő alapokon alakuljon ki.
Amit érdemes szem előtt tartani, hogy az alvásban és altatásban mindig lesznek hullámvölgyek, hiszen a gyerekek változásokon mennek keresztül ahogy cseperednek, így megeshet, hogy egy jól alvó gyermek egyszercsak elkezd többet ébredni éjjel, főleg, ha fogzás vagy egy betegség kelti fel. Ilyenkor teljesen természetes, hogy többet igényel minket, többször kell mellette lenni és segíteni neki a probléma megoldásában és a visszaalvásában, de ez teljesen természetes, hiszen mi jelentjük a biztos pontot a számukra, ami a biztonságérzetük egyik fő alapját adja.
Zsombinál is biztosan lesznek még kihívások nem kétlem, főleg amikor igazán beindul a mozgásfejlődés, de egy biztos alappal már mi is sokkal magabiztosabban vágunk bele a nehezebb időszakok megoldásába, hiszen az alvásszakértő támogatásávál a most három hónapos kisfiunk
Ezzel a bejegyzéssel nem célom, hogy megadjam az altatás tuti receptjét -nem is vagyok szakképzett ebben a témában - , de úgy gondoltam, hogy akik hasonló cipőben járnak és megoldásokat keresnek, talán segítség lehet, ha olvassák a történetünket és tapasztalataimat.
Kérek továbbá mindenkit, hogy mint olyan sok témában a gyermeknevelés és a szülőség kapcsán, fogadjuk el, hogy nem vagyunk sem mi, sem a gyermekeink egyformák, ezáltal pedig egy-egy kihívást jelentő helyzet kapcsán megoldás is számtalan létezhet. Ami nálunk beválik, az másnál lehet, hogy nem fog vagy egyszerűen csak nem fér bele az elképzelésekbe. Mások vagyunk. És ez így teljesen rendben van!
Ha kérdésetek, tapasztalatotok van a témában, szívesen beszélgetek erről a kommentek között vagy akár privát üzenetben.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
