Anyabőrben blog: június 2017

Négy könyv, négy hangulatra

by Fanni - június 26, 2017

Veletek is előfordult már, hogy megvettetek egy könyvet és annak ellenére, hogy másnak tetszett, ti nem igazán voltatok odáig érte? Velem párszor előfordult már ehhez hasonló eset és ilyenkor kicsit sajnáltam, hogy a polcomon fog árválkodni a kötet, talán elolvasatlanul, miközben választhattam volna olyat is, amit biztosan elolvastam volna , akár többször is.

Amikor megnyitott a Westend aluljáró szintjén az ELSŐ Könyvsiker Kölcsönző (Facebook oldaluk ITT), tudtam, hogy az üzlet a törzshelyemmé fog válni. Nem csak azért, mert a legújabb köteteket -25 %-os árengedménnyel vásárolhatom meg mindenféle kupon nélkül, vagy azért, mert a régebbi kötetekhez jóval a teljes áruk töredékéért juthatok hozzá, hanem azért is, mivel a könyvek elolvasása után eldöntetem, hogy megtartom vagy visszaviszem-e az üzletbe azokat. Ha pedig egy adott könyvet már a megjelenésekor szeretnék a magaménak tudni, nem kell mást tennem, mint neten leadni rá a rendelésemet és személyesen vagy akár házhoz szállítással átvennem azt. Így még akkor sem maradok le az újdonságokról, ha éppen nem tudok beutazni azokért a

Kis szünet után ismét törzsvendégként járok a könyvkölcsönzőbe és egy kis befektetéssel folyamatosan a legújabb köteteket szerezhetem be, ami elég nagy örömmel tölti el a könyvimádó énemet. Mivel a közelemben nem nagyon tudok jó könyvtárat és a Nyugatinál amúgy is 20 perc alatt ott vagyok, így mostanában számomra ez a tökéletes formája, ha hozzá akarok jutni az új és izgalmas kötetekhez. Így olvastam el a Minden, minden-t, Ambrózy báró esetei-t az első résztől az utolsóig, a Papírhattyút és sok más könyvet már az idén.

Ebben a bejegyzésben négy új könyvszerzeményemet mutatom be Nektek, amelyek közül biztos találtok számotokra megfelelőt az éppen aktuális hangulatotokhoz.

Könnyed, nyári - napozáshoz:

Jill Mansell: Te és Én, Mindörökké

Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyekben pont annyi humor és báj van, ami nem engedi, hogy a vége előtt letegyem a kezemből őket. Ezeket nevezem 1 napos könyveknek, hiszen a hintaágyba bekuckózva, a nyaralás alatt együltömben elolvasom ezeket. Szívmelengető, mint egy jó romantikus film. Így lesz szerintem Jill Mansell regényével is, amiben Lily 25 születésnapján csöppenünk a történetbe és egy titokzatos múlttal rendelkező karkötőt kap ajándékba. Már az első oldalakat is végig kuncogtam, gondolom, hogy ez a többi lapon sem lesz másképp.

Romantikus, háborús - esti bekuckózáshoz

Jojo Moyes: Akit elhagytál

Bevallom, én nem a Mielőtt megismertelek című könyve miatt kedveltem meg az írónőt, sokkal inkább a Miután elveszítettelek vagy a még izgalmasabb, Tengernyi szerelem kötete fogott meg. Az Akit elhagytál is lebilincselő regénynek ígérkezik, biztos vagyok benne, hogy nem fogok csalódni ebben a több szálon futó romantikus regényben, amit a a háború hangulata, egy titokzatos festmény és két összefonódó női sors tesz még izgalmassá. Moyes mindig valami olyat nyújt a regényeiben, amitől egész végig görcsben van a gyomrom, néha könnyes a szemem, de a történet végére minden tisztázódik és egy szép már-már megnyugtató befejezést kap az olvasó, mintha az írónő azt mondaná: "Ne aggódj, minden rendben lesz!"

Idegfeszítő, körömlerágós - hosszú utazáshoz

Samantha King: A döntés

Ez a könyv számomra jóval többet adott, mint amit egy pszichológiai thrillertől vártam. Az kétségkívül igaz, hogy végig borzongtam és találgattam, hogy mi fog történni, de a főszereplő Maddie érzései és gondolatai nagyon is ismerősek voltak a számomra. Vajon hogyan választhat egy anya, ha a gyerekei életéről van szó? Az ilyen könyvekre szoktam azt mondani, hogy felért egy pszichoterápiával, mert ezentúl még inkább becsülöm, hogy a gyermekeim épek és egészségesek és vannak nekem.

Elgondolkodtató, lelki gyógyír - a kádban relaxáláshoz

Robert Lawson: Az Anya

Elárulom, hogy mindig kicsit fenntartásokkal kezdek bele egy férfi által írt könyvbe, de mivel eddig is sokszor csalódtam pozitívan, úgy gondoltam teszek egy próbát Lawson kötetével. A főhősnő, Lisa életének nyomorúságos előzményei majd az anyává válásának útja sok olyan dolgot taníthat nekem, amiről eddig még nem volt alkalmam gondolkozni. Kíváncsian várom, hogy hogyan szakad ki egy sztriptíztáncosnő a sötét múltjából és hogyan épít fel egy jövőt a gyermekének. Úgy gondolom, hogy tanulságos és erőt adó regényt tudhatok ezzel a kötettel a magaménak.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

5 kreatív játék gyerekeknek, ha már nem tudsz mit kitalálni

by Fanni - június 21, 2017

1 megjegyzés

Egy doboz nyár - FeMini Box nyári kiadás

by Fanni - június 19, 2017

Nagyon vegyesek az érzéseim a magyar meglepetés dobozokkal kapcsolatosan és ahogy olvastam a véleményeket, nem vagyok ezzel egyedül. Azt viszont bátran ki merem jelenteni, hogy a FeMini Box erősen döntögeti a dobozkák iránt érzett fenntartásaimat.

Igényes, nőies és tele van meglepetéssel! Ez a három dolog jut először eszembe, ha a magyar tervezők népszerűsítésére felesküdött FeMini Box-ra gondolok. Ez volt az első olyan kezdeményezés, amiért én is tudatosabban kezdtem keresni a magyar alkotók munkáit és szépen lassan beleszeretni azokba.

A Helló lányok! Itt nyár! kiadás nagyon izgalmasnak ígérkezett, hiszen ebbe a dobozba most csupa-csupa olyan holmi kapott helyet, ami a tudatos nőknek készült.

Biztos ismeritek az érzést, amikor egy meglepetésekkel teli dobozt bontogatva egyik ámulatból a másikba estek. Nos, így voltam valahogy én is, amikor megérkezett hozzám ez a kiadás.

A dobozt felbontva olyan érzésem támadt, mintha máris egy trópusi szigetre csöppentem volna, köszönhetően a MentaTea Shop teának, amit a doboz megérkezésének estéjén már ki is próbáltam és szuper kikapcsolódást jelentett miközben ezt a posztot írtam nektek. Mennyei körtés-almás íze mindenféle extra ízesítés nélkül is szinte megszólal. Biztosan beszerzek még magamnak ezekből a teákból itthonra.

A második abszolút kedvencem az EFZSÉ kulcstartó volt, ami vidám színével és csajos mivoltával azonnal a kulcstartóm éke lett. Nem csak az én figyelmemet ragadta meg ez a darab, Sára és Dorka is vitatkozott rajta, hogy ki nézegethesse meg először a rózsaszín, vidám díszt.

Az örömnek itt még nem volt vége, hiszen ott lapult még a dobozban egy aranyos Boriska - fából készült ékszerek fülbevaló, ami a - kiadás nevéhez hűen - fagyit formáz.

Nagyon megtetszett a FRISS kozmetikumok Ultraibolya Bioaktív Szérum ( 15 ml), ami nem csak hasznos a nyári fényvédelemben, de az illata is mennyei levendulás, amiből remélem az alkotó készít majd parfümöt is, mert elsők között lennék, aki beszerzi ezt az illatot.

A Hello Rosie Home Decor által tervezett Hello Summer! plakát a mostanában abszolút trendi nyári hangulatot idézi és nagyon tetszik, szerintem a gardróbunk tökéletes kiegészítője lesz egy képkeretben helyet kapva.

EBdesign táskatartója nem csak szép és önmagában olyan, mint egy ékszer, de nagyon hasznos is. Már be is készítettem a táskámba, hogy mindig kéznél legyen, ha szükségem lenne rá.

Bari's Hand Made Ékszerek zsinór karkötőhöz hasonlóval már máskor is szemeztem a boltokban, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, hogy a dobozban rejtőzött, méghozzá magyar ékszerkészítő kezei nyomán.

A Nusenka-ról még sohasem hallottam ezelőtt, de pont ezért szeretem a FeMini Box kiadásait, mert így megismerhettem a kávékapszulából készült ékszereket és az alkotót, aki megvalósítja ezeket.

A FeMini Box nyári kiadása szerintem fenomenális lett. A csomagolástól kezdve a benne rejlő holmikig, minden nagyon szép, igényes és csajos. Szerintem nekünk nőknek pont egy ilyen szeretet csomagra van szükségünk! Nagyon jó érzés volt bontogatni a dobozt!

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Tanítsd meg nekem, hogyan legyek biztonságban!

by Fanni - június 14, 2017

Emlékszem, amikor a húgom elkezdett egyedül iskolába járni. Szerintem jobban aggódtam érte, mint Anyukám. Ez még abban az időben volt, amikor nem volt minden kisgyereknek telefonja, így egész nap rágtam a körmeimet, hogy vajon odaért-e épségben. Persze Ő akkor már önállósodni szeretett volna és büszke volt rá, hogy egyedül mehet a suliba, de én nem tudtam ilyen könnyen kezelni a dolgot, miután leszálltunk a buszról, néha utána settenkedtem - szigorúan inkognitóban - és az utolsó zebráig követtem, hogy megbizonyosodjak az épségéről. Most pedig itt vagyok anyukaként, két lánygyermekkel és fogalmam sincs, hogyan fogom nem halálra aggódni magamat, ha a jövőben az egyedül iskolába járás vagy a bulizás lesz porondon.

Addig persze van pár év, de stresszelni való akad most is bőven. Két örökmozgó gyereket nem egyszerű feladat az irányításom alatt tartani, így örökké azon aggódom, hogy mikor fog valami baj történni az egyik pillanatban, amikor nem nézek oda, a másik rémálmom pedig, hogy mikor veszítem el valamelyikőjüket.

Sajnos a mai világban, már nem csak attól kell tartanunk, hogy mi szalasztunk el valamit, de akkor is megtörténhet a baj, ha minden energiánkkal koncentrálunk. Elcsatangolhat a gyerek a bevásárló központban, eltűnhet egy rendezvényen az emberek tömegében vagy baj érheti az utcán, rosszul lehet és nem tudja kitől kérjen segítséget.

Ezeknek az eseteknek az elkerülésére / megoldására nagyszerű alternatívát talált ki egy magyar cég, akik Callkötőket (Facebook oldal ITT) készítenek. Ezeken a dekoratív, színes gyöngyökből készült ékszereken feltüntethető az anyuka, apuka vagy egyéb hozzátartozó telefonszáma, akit azonnal értesíteni lehet baj esetén. Ez nem csak kicsi gyerekek, de nagyobbak esetében is igen hasznos, hiszen egy több számból álló sort nem egyszerű megjegyezni, még nekünk felnőtteknek sem. Ezzel az apró kiegészítővel a gyermek azonnal segítséget kérhet és egyéb esetekben a segítségére sietők is azonnal tudni fogják kit értesítsenek.

Fontosnak tartom, hogy a lányok nem csak a biztonságos közlekedés szabályait sajátítsák el, de egyéb, őket veszélyeztető helyzetekben is tudjanak majd helyesen reagálni.

Szeretném nekik minél hamarabb megtanítani, hogy idegenekkel, akiket nem ismernek, ne menjenek el, akár kiskutyát vagy éppen édességet kínál az illető. Ha ilyen történne azonnal kérjenek segítséget.

Szakmámból kifolyólag tudom, hogy a gyermekek jelentős százaléka elhallgatja a szülei elől, ha bántja, zaklatja vagy nem illő módon nyúlt hozzájuk valaki. A szégyen érzet, az esetleges következmények, a szülő haragja vagy netalántán a nyilvános megszégyenítés miatt érzett félelem nem engedi, hogy nyíltan elmondják mi történt velük.

Szeretném , ha a lányok tudnák, hogy őszinte vagyok velük és megbízhatnak bennem. Mindig elmondom nekik, ha elmegyek otthonról, ha utazni fogunk valahová vagy látogatók jönnek hozzánk. A doktornéni látogatást és a nagyszülőknél töltött első külön töltött hétvégéről is már napokkal korábban meséltem nekik. Ha mérges vagy szomorú vagyok és sírok, azt ugyanúgy megmagyarázom nekik. Apró dolgok talán, de számomra fontos azt őszinteség, hogy kialakuljon a bizalom, így a későbbiekben talán ők is szívesen nyitnak majd felém, ha problémájuk lesz és nem szégyenlik majd az érzelmeiket, vagy megosztják velem, hogy mit csináltak, hol jártak napközben.

Később, amikor már nagyobbak lesznek és megértik, szeretném nekik elmagyarázni a bugyiszabályt (bővebben: ITT) is, hogy megtanulják, a testük csakis az övék.

...joguk van saját testük felett rendelkezni, szabad nemet mondani, ne kelljen például erőszakkal puszit adnia, legyen meg a választási lehetősége, így másokkal szemben is könnyebben fog dönteni, választani. A szakember elmondja, bátorítsuk a gyerekeket, ha rosszul érzik magukat adott helyzetben, merjenek ellenállni, szólni, segítséget kérni. / Részlet: veol.hu /

Fontosnak tartom, hogy az intimitás és a testük megismerése ne legyen tabutéma. Talán vicces vagy éppen aranyos, de a lányok már most tudják, hogy hol található a nemi szervük és azt is, hogy mi a különbség Apa és az Ő testük között (Egy tanulmány szerint 1-2 éves kor között ezt már megértik a gyerekek és ez a legideálisabb időszak arra, hogy az intim testrészeket is megnevezzük )

Ha a gyermekeim kérdezni fognak, válaszolni fogok, függetlenül attól, hogy elég érettnek tartom-e őket a válaszokhoz vagy sem. Amikor felébred a kíváncsiság egy gyermekben, szerintem nem szabad titkolózni vagy kitérő válaszokat adni, inkább meg kell találni a módját, hogyan adjuk meg helyesen a választ a kérdésekre, mielőtt mástól helytelenül kapná meg azokat.

Szülőként nem csak az a feladatom, hogy pelenkázzak, puszit osszak a bibikre és jókat játsszak a gyermekeimmel. Meg kell tanítanom a lányaimnak, hogyan tudják megvédeni magukat, hogyan kérhetnek segítséget és azt, hogy bármit elmondhatnak nekünk, szüleiknek. Meg kell tanítanom nekik, hogyan legyen lelkileg és testileg is biztonságban.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Három nap, két éjszaka

by Fanni - június 12, 2017

Nem, nem egy wellness utazás részleteit tüntettem fel a címben, hanem az első napokat, amit a lányok külön töltöttek tőlem és fordítva.

Mióta megszületettek, sosem voltam Sáránál és Dorkánál pár óránál tovább távol. Ha anyukám eljött vigyázni rájuk és engem elzavart kikapcsolódni vagy az apukájuk otthon maradt velük, amíg én egy kicsit lébecoltam a városban, pár óra elteltével úgy loholtam haza, mint akit üldöznek. Berontottam az ajtón, ledobtam a cuccomat, és mint egy hűtlen hazatérő vártam, hogy kicsattogjanak elém a gyerekeim és a mosolyukban lássam, nincs gond, szinte fel sem tűnt nekik, hogy nem voltam otthon. Ha viszont az esti altatásnál is kimaradtam, azt viszont olykor-olykor megtorolták rajtam. Dorka egyszer egy egész reggelen keresztül nem volt hajlandó rám nézni, amikor nem értem haza a jó éjt puszira, mert elhúzódott a kozmetikusnál tett látogatásom. (Igen,nekem ilyen szuperjófej kozmetikusom van, aki képes egy fáradt anya miatt még zárás után is bennmaradni.)

Szóval igyekszem mindig hazaérni, de magamnak is csípni némi időt. Mert kell. Nekik és nekem is a külön töltött idő.

De annak különösen nehezen vágtam neki, amikor eldöntöttük, hogy a lakásfelújításunk idejére (bejegyzés erről bővebben ITT) a lányok három napra és két éjszakára hazaköltöznek az anyukámékhoz, akik távolról sem a szomszédban laknak, hanem egészen pontosan 166 kilométer távolságra. Tudom, mert megnéztem, meg azt is, hogy futva mennyi idő alatt lehet odaérni.

Két héttel az utazás előtt, amikor néztem a lányokat és eszembe jutott, hogy hamarosan el kell válnunk, már kerülgetett a sírás. Egy héttel a hazautazásuk előtt próbáltam elterelni a figyelmemet arról, hogy közeleg a hétvége és a búcsúzás. A férjemmel százszor lejátszottuk a következő párbeszédeket: Ugye jól tesszük? Ugye nem korai? Ha valami van, úgyis megyünk azonnal. Biztos nem lesz semmi baj. Jó helyre mennek, mindenki velük fog foglalkozni. Igazából ők csak nyertesként jöhetnek ki a helyzetből. Nem, biztos nem tudnánk úgy festeni, hogy itt vannak. Látod Sára most is sír, pedig csak a matracot hoztuk ki a hálóból. Igen, határozottan jobb lesz nekik ott. Igen, határozottan jól tesszük, hogy elvisszük őket. Pont. ( +ki nem mondott további dilemmák)

Az indulás előtti napon túlságosan céltudatosan pakoltam be a lányok motyóját. Minden ruhából pont annyival többet, amiről a józan eszem amúgy tudta, hogy felesleges ennyit bekészíteni, gyógyszereket, ha ne adj isten baj lenne, de akkor úgyis vonatra, repülőre vagy bármire felszállok (vagy persze futok), hogy ott lehessek mellettük, a macikat, nyuszikat és minden egyebet, ami a nyugodt éjszakájukhoz szükséges és végül az aktuális kedvenc játékaikat, hogy kevésbé érje őket lelki megrázkódtatásként, amire készülünk. Komolyan fontolóra vettem, hogy használati utasítást is írok hozzájuk, de erről végül lebeszéltem magamat. Amit írtam volna azt úgyis elmondtam anyukáméknál minden élő és mozgó személynek.

Az utazás előtti éjjel nem bírtam aludni. A legrosszabbra is felkészültem. Ha üvölteni fognak, akkor is megacélozom magamat és felvilágosult anyaként nem rendezek szappanoperába illő elválási jelenetet, amikor el kell köszönnünk a gyermekeinktől.

Másnap már belenyugodtam mindenbe és inkább a könyvembe mélyülve vártam, hogy odaérjünk. A lányok békésen aludtak a kocsiban, miközben odasúgtam a férjemnek, valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy a szüleik most tervezik őket lepasszolni a nagyiéknak. Tökéletes ítélőbírája voltam magamnak, megfeledkezve arról, hogy amúgy már egy hete mesélgettem a lányoknak erről a hétvégéről és a leendő szép szobáról. Akkor mindegy volt mit hozok fel mentségül, számomra ez akkor is orvul elkövetett cselekménynek számított.

Hamarosan megérkeztünk. Na most ugrik a majom a vízbe, most minden eldől, hogy csak kicsit nehéz vagy súlyosan nehéz szívvel végződik a történet? Kiszálltunk. A lányok pedig repültek a nagyszüleikhez. Két perc alatt bevették a kertet és hajkurászták a náluk pont háromszor nagyobb kutyánkat, Fickót. Egy pillanat alatt lehullott, inkább leszakadt rólam a teher. Jól döntöttünk. Egy kis vidék még jót is tesz majd nekik. Mini nyaralás.

Bevallom később kicsit még meg is bántódtam, amikor a félszeg távozásunk közepette, ők vidáman integettek, miközben nekem elszorult a torkom és homályos lett a látásom. Hát ennyi? Nem mondom, hogy könnyebb lenne, ha sírnának, de azért némi szomorúságot csak produkálhatnának. De semmi. A lányaim olyan közönnyel vették tudomásul, hogy távozunk, mintha minden hétvégén ezt csinálnánk.

Beültünk a férjemmel az autóba. Indultunk. Visszanéztem, hátha látom őket az udvaron szaladni. Csalódnom kellett. Szinte kongott az ürességtől a kocsi. Tíz perc után a férjem megkérdezte, hogy akkor most már beszélünk e az érzéseinkről? Adtam a nagy legényt. Sima ügy volt az egész.

És tudjátok mit éreztem valójában?

Nem a fájó és szétszaggató hiányt, amire otthon már készítgettem magamat és nem is a végtelen megkönnyebbülést, hogy pár napra "szabadok" vagyunk. Nem. Csak ürességet éreztem és céltalanságot. Mintha az előbb lett volna még dolgom, de elfelejtettem hogy mi is az.

S mindannak ellenére hogy a hétvégénk nagyon is tevékenyen telt, hiszen kifestettünk két szobát, kitakarítottuk az egész lakást plafontól-padlóig, kiszelektáltunk mindent és végül bevásároltunk, majd úgy omlottunk az ágyba esténként, hogy azonnal csukódott le a szemünk, míg a lábunk még mindig sajgott az egész napos talpon léttől, én úgy éreztem, hogy semmit nem csináltam aznap, ami értékes lett volna.

Hányszor mondtam mérgemben olykor, hogy elmegyek pár napra, ahol a lányok nélkül kifújhatom magamat? És most, amikor megkaptam az áhított nyugit, mégsem hozta el ez a hétvége az érzéseket, amiket vártam. S bár elkészült a lányok új szobája, amit hazaérkezésükkor nagy örömködések közepette fogadtak, én úgy éreztem, hogy nem végeztem semmit a három nap alatt. Nem pelenkáztam, nem töröltem maszatos arcot, nem ráztam ki a homokot a szandálból, nem készíttetettem virslit reggelire, nem adtam puszit, nem raktam be mesét és igen-igen, nem veszekedtem a hisztik és a szófogadatlanság miatt sem. Mit ér ezekhez képest, hogy kitakarítottam a konyhát vagy lefestettem egy bútort? Számomra értéktelen és mihaszna dolgok, amelyek- bár régóta várakoztak az elvégzendő dolgok listáján - semmit sem jelentenek egy-egy közös játékhoz, ágyon való ugráláshoz, homok süti készítéshez és sok más anyai teendőmhöz képest.

A közös munka, a porosan és fáradtan eltöltött ebédek viszont sokkal közelebb hoztak minket a férjemmel egymáshoz, amiért valahol mégis hálás vagyok a lányok nélküli hétvégéért. Régóta nem beszélgettünk már ennyit felnőttes dolgokról és idejét sem tudom mikor hallgattunk ennyi zenét, ami nem valamelyik mese betét dala lett volna, mint abban a pár napban. Persze néha bekúszott a beszélgetéseinkbe, hogy vajon, hogy vannak és mit csinálhatnak a lányok - amiről persze telefonon és képek segítségével mindig értesültünk - , de azért el tudtunk olykor-olykor vonatkoztatni a az anya és apa szerepeinktől és úgy voltunk újra együtt, mint amikor még nem kellett két apró emberért felelősséget vállalnunk, amikor még nem kúszott be a kapcsolatunkba a munka a család vagy a hétköznapok monoton és olykor stresszel járó árnyéka. Felüdítő volt egy kicsit újra csak egy párnak lenni, akiknek a szíve mélyén azért ott vibrált két kislány neve, mielőtt este lehunyták a szemüket.

Gyerekek nélküli szabad hétvége ide vagy oda, amikor megláttuk az utca elején bekanyarodni anyukámék autóját, akik visszahozták a lányokat vasárnap délután, úgy rohantunk a lépcsőházban lefelé versenyezve, hogy ki ér oda előbb, mintha Karácsony lett volna, ahol a lányok voltak az ajándékok. Én pedig úgy csomagoltam ki az autósüléseikből ezeket a kis meglepetéseket, hogy közben egyszerre szívtam be az illatukat, mértem végig szakavatott anyai szemmel őket, hogy épségben vannak-e és pusziltam minden porcikájukat.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

3 megjegyzés

A parton

by Fanni - június 09, 2017

No megjegyzés

Vintage ékszerek a Vintanitól / Magyar alkotók /

by Fanni - június 07, 2017

Régóta kedvelem a magyar alkotók munkáit, de a vonzalmam talán azóta mélyült el igazán, mióta édesanyám barátnőjének alkotásaiba belehabarodtam illetve, amikor megismerkedtem a Femini Box-al (de ez egy másik történet). Mostanában egyenesen gyűjtöm magam köré a hazai termékek készítőit és szeretném a jövőben a blogon is bemutatni Őket, hogy még többen megismerhessék a munkáikat.

Így hát nagyon megörültem, amikor nemrég egy magyar ékszerkészítő hölgy a Vintani - kézműves ékszerek megálmodója, Anita megkeresett és bemutatta nekem az ékszereit.

Már a Vintani online shopjában is nagyon tetszettek a vintage hangulatú ékszerek, de elfogultság nélkül állítom, hogy ami a kis sárga buborékos tasakban érkezett hozzám, az felülmúlta minden várakozásomat. Először is alig hittem a szememnek, hogy ennyi szépség, hogyan férhet el egy ilyen kis borítékban. A második dolog, ami még inkább szemet szúrt, hogy csupa igényes és finom munkával megalkotott ékszert fogtam a kezeim között, amik egy pillanatra elém varázsolták Anitát, ahogy szerető gondoskodással készíti ezeket a darabokat.

Honnan kapta a Vintani a nevét?

- Vintani szó a vintage és Anita szóból keletkezett. Nagyon szeretem a vintage stílust és ilyen stílusú ékszereket is készítek.

Honnan fakad az ékszerkészítés szeretete?

- Mar gyermekkoromban is készítettem egyszerűbb ékszereket, és más kézműves dolgokat is szívesen csinálok.

Milyen környezetben készíted az ékszereidet?

- Van egy kis sarkom, ahol dolgozok és közben a kedvenc sorozataimat nézem. Ez a "munka" az ékszer készítés engem kikapcsol, megnyugtat. Egyfajta terápia.

Romantikus, kifinomult és egyedi darabok, melyek a nyári esküvő szezon kitűnő kiegészítői lehetnek. Ha szeretnétek Ti is egy darabkát a Vintani ékszerek romantikájából, kövessétek a blog Facebook oldalát ITT és hamarosan lehetőségetek lesz nyerni egy gyönyörű ékszerszettet Anitától.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!