Levél a kamasz énemnek!
Kedves Fanni!
Biztosan meglepődsz majd a levelemen és kíváncsiságtól vegyes izgalommal olvasod majd e sorokat, de kérlek ne ugorj át részeket, csak azért mert türelmetlen vagy és minél hamarabb meg akarod tudni, hogy miről szól. Ülj le szépen és olvasd végig.
Te nem ismersz engem - csak elképzeléseid lehetnek arról, hogy ki vagyok - de én jól ismerlek téged. Nem hiszed ugye? Mert hogyan is ismerhetne valaki, ha még Te sem tudod igazán ki is vagy? Bebizonyítom, figyelj! Tudom, hogy általános iskolában U.F.O-nak csúfoltak a nagyszünetben az udvaron, a fura formájú hajad miatt és ezért sokszor inkább a WC-ben bujkáltál a szünetben. Tudom, hogy mindenképpen a menő lánybandához akartál tartozni, de valahogy sosem sikerült igazán, mert Te valahogy olyan más voltál, mint a csinos lányok a suliban. Sőt, az igyekezet általában kudarcba fulladt és sokszor te lettél a nevetség tárgya. A tanárok is felfigyeltek erre és hamarosan te kaptad az osztály bohóca szerepet a képzeletbeli színjátszókörben. Már akkor is a saját utadat jártad, fekete holmikban és bőr karkötőkben indultál iskolába és fura hangulatú rock zenéket hallgattál. Csúfoltak gyakran emiatt és azért, mert inkább a könyvekbe bújtál a szünetekben, kimaradva a kedélyes cseverészésekből. Mindig egy furcsa álomvilágban éltél és mindig elérhetetlen fiúkba voltál belezúgva. Nagyon vártad, hogy elkezdődjön a gimi, hiszen úgy sejtetted ott fognak majd igazán nagy dolgok történni és tiszta lappal indíthatsz majd.
Tudom, hogy folyton ábrándoztál az igaziról, mert abban a rengeteg könyvben amit elolvastál csakis a szerelem tudott érdekelni. Ezerszer elképzelted milyen lesz a férjed, tudtad, hogy te csak olyan fiúhoz fogsz hozzámenni, akiben nagyon szerelmes leszel. Ekkor még azt sem tudtad mi az a csókolózás, de persze számtalanszor lejátszottad azt is a fejedben, sőt néha a saját karodon gyakoroltál, hogy a nagy pillanatban profi legyen a tudományod.
Aztán persze erre is hamarosan sor került. Az első egy tűzijáték fénye alatt csattant el, ami nem volt tökéletes és talán túl nyálasra sikeredett, de te nem adtad fel és próbálkoztál tovább. Közben pedig reménytelenül szerelmes voltál, minden nap valaki másba és gyakran a szobádban sírdogáltál, hogy Te úgysem kellesz senkinek, mert nem vagy se csinos, se olyan aranyos, mint más lányok. Utáltad a szeplőidet, hogy nincsenek menő cuccaid, és a fiús alakodat is kritikusan vizsgáltad minden este a tükörben. Reménytelennek tűntél a saját magad szemében is.
A gimiben aztán rád talált a nagy betűs SZERELEM. Akkor még azt gondoltad, hogy a hosszú hajú srác lesz életed párja. Tévedtél, másé lett. De azért tökéletes diákszerelem volt. Közben meg kerested magad tovább a 16 évesek útvesztőjében, feszegetted a határaidat, lógtál suliból, veszekedtél a szüleiddel, reggelenként titokban cserélted át a cipődet acélbetétes bakancsra és még ezernyi titkos utad volt, amiről Isten ments, hogy a szüleid tudjanak, mert visszamenőleg is rosszul lennének a gondolattól. Persze nem voltak illúzióik amúgy sem szegényeknek, nem voltál egy egyszerű eset.
 |
| / Első bál a gimiben 2004 / |
Azért sajnáltad a gimit, mert jó kis csapat volt az osztályotok, kicsit sirattátok is az elmúlt éveket az utolsó osztálykiránduláson, de már vártad az új, független életedet a főiskolán. A felnőtté válás szelei fújtak, és te az első évben bele is vágtál az élményekbe és finomítottad magad külsőleg, így pedig hamarosan a fiúk is észrevettek. Valami persze mindig hiányzott, valami még mindig nem volt tökéletes és néha csapongtál önmagad és a nagybetűs élet útjain egyaránt.Aztán megbuktál matekból. Nem azért, mert olyan lusta és nemtörődöm lettél volna, hanem azért, mert egyszerűen lefagytál, ha egy feladatot meg kellett oldanod a többiek és a tanár tekintetének kereszttüzében. Hányingered volt már akkor, ha becsöngettek a matek órára. Alig vártad, hogy végre elballagjatok és ne is kelljen többet visszanézni a kockás füzetre. Érettségin épphogy átcsúsztál a tárgyból, sebaj végre vége volt.
Tudod végül felesleges lesz minden önkritika és az is, hogy folyton mások véleménye miatt aggódsz, hiszen nem az számít, hogy milyen ruha van rajtad, milyen könyvet olvasol és tagja vagy e a menő lánybandának vagy sem. Felejtsd el kérlek, hogy mindenkinek folyton meg akarsz felelni és emiatt kényszeresen, folyton keresed önmagad. Az vagy, akit a tükörben látsz. Egy kissé szeplős, barna hajú, kék szemű lány, átlagos testalkattal és szarkasztikus humorral. Hidd el nekem, hogy egy szép napon már nem kell tovább ábrándoznod tovább, mert nem is olyan sokára leszáll a buszról a régóta megálmodott férjed, aki úgy fog elfogadni ahogy vagy. És ez lesz az a szerelem, amiről a könyveidben olvastál és a csókoknál, nem a fejed felett lesz tűzijáték, hanem benned fognak robbanni az apró lángok. Ki fogsz nevetni, ha azt mondom, hogy hamarosan nem csak, hogy a nőiességedben nem fogsz kételkedni, de a testi hibáidat is elfelejted majd, sőt egy hatalmas vágást a hasadon egyenesen szeretni fogsz.
A matekhoz továbbra sem konyítasz majd, de számtalan másban tehetséges leszel, így ne érezd magad sokáig rosszul emiatt. Sok bukkanó és örömteli pillanat vár még rád és hamarosan bizony fel fogsz nőni. Tervezgess és álmodozz továbbra is, mert ezek nem szégyellnivaló dolgok, hanem a céljaidról alkotott ábrándok, amelyek előre visznek majd az úton. Légy kitartóbb és ne add fel rögtön, ha valami nem sikerül, meglátod minden erőfeszítésednek meglesz az eredménye. Készülj fel, hogy a legnagyobb megmérettetés nem az érettségi és nem is a diploma megszerzése lesz, hanem maga a nagybetűs ÉLET, amit kellő humorral és mosollyal könnyedén fogsz venni. Tanulj meg türelmesnek lenni és szeress nagyon.
Most már elhiszed, hogy ismerlek? Hiszen én, Te vagyok, pár év múlva. Nő, feleség és 2 kislány anyukája. Izgalmas lesz az élet itt is, de ne siess, élj meg minden örömteli és bús élményt, ne bánj meg semmit, mert a tévedések és hibák is kellenek ahhoz, hogy egy szép napon itt üljek és megírhassam neked ezt a levelet olyan emberként, amilyen most vagyok.
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
1 megjegyzés
Nagyon megható és örömteli volt ez az írásod is Fanni. Úgy elolvasnék én is egy ilyen levelet a jövőbeli önmagamtól, ami önsztönzőleg segitene át a szürke hétköznapok állította akadályokon. A blogod olvasása közben érzett euforikus állapot viszont minden alkalommal utat tör a kétely és a bizonytalanság kusza mezején, és mutatja az utat, ami a klaviatúrádon lenyomott billentyűk betűivel van kikövezve. Köszönöm, hogy vagy nekünk.
VálaszTörlésTetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!