Viszlát cumi! Már nagylányok vagyunk! / + LETÖLTHETŐ Cumitündér levél /
by
Fanni
- november 09, 2018
Már hosszú hetek óta terveztem, hogy a lányokkal végleg elköszönünk a cumizástól, de őszintén bevallom, hogy a végső lépést az előkészületek után is nagyon nehezen tettem meg. Hogy miért? És végül, hogyan köszöntünk el a cumitól? Olvassátok tovább a bejegyzést és mindent elmesélek!
Talán attól féltem, hogy a lányok nagyon ellenezni fogják ezt a lépést, vagy inkább attól, hogy ez az utolsó pont, ami a még a babás korszakukhoz kapcsolja őket? Sajnáltam őket és kicsit magamat is, hogy végleg elvágjuk az utolsó szálat is a kisgyermekes "megmérettetések" sorában. Nagyon sok anyukával és felnőtt nővel beszélgettem erről a témáról és mindenkinek van valamilyen emléke arról, hogyan kellett elköszönnie a cumizástól. Kinek jó, kinek kevésbé kellemes képek ezek. Én magam is pontosan emlékszem, amikor anyukám azt mondta, hogy a kedvenc virágos cumimat adjam oda Benji kutyánknak. Dereng homályosan, hogy ellenkeztem, de végül csak a kutyáé lett. Ma már tudom, hogy mit érezhetett anyukám.
Sára és Dorka a koraszülött osztályon kapták meg életük első cumiját. Nem ellenkeztem és nem is helytelenítettem a dolgot. Annyi minden volt akkor, ami miatt izgultam, hogy a cumi dolgon már pont nem akartam és úgy voltam vele, hogy legalább egy kis megnyugvás van nekik kéznél, ha már én nem lehettem mindig ott az első napokban. A szoptatásnál sem okozott gondot abban az egy hónapban, amíg a lányok anyatejet ihattak. Sőt! Voltak olyan csodababák, hogy saját maguktól, már itthon, teljesen egyedül tanultak meg szopizni. Szinte minden úgy ment, mint ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Nem a cumi miatt lettek végül gondjaink.
Mindennek ellenére viszont eljön a pont egy gyerek életében, amikor már nem előnyös számára a cumizás. Nem a fogak eldeformálódására gondolok, mert bár olvastam cikkeket ebben a témában korábban, de őszintén bevallom, hogy én kissé szkeptikusan állok ehhez a dologhoz, de azt abszolút nem szerettem volna, ha a lányoknál emiatt alakul ki valamilyen beszédhiba, amikor nagyon szépen - koruknál sokkal érettebben - artikuláltan és szépen beszélnek. Márpedig észrevettem rajtuk, hogy a cumizás miatt már nem teljesen olyan szépen ejtik ki a szavakat, mint régebben.
A másik a betegségek idején jött negatív mellékhatás volt, hogy a cumi hátráltatta a levegővételt és a gyógyulást is egy-egy megfázás során. Esküszöm akkor szó nélkül ki tudtam volna hajítani az ablakon, amikor hallottam, hogy szörcsögnek álmukban a lányok, majd köhögnek is miatta.
Az utolsó és egyáltalán nem elhanyagolható tény pedig az ovi volt, ami miatt elhatározásra jutottam, hiszen oda már semmiképpen nem szerettem volna, ha cumival mennek. (Nem, ennek ellenére nem ítélek el senkit sem, akinek még cumizik a gyermeke, amikor ovis lesz, hiszen ez is egy olyan folyamat, amire a gyermeknek és a felnőttnek is egyaránt meg kell érnie, akárcsak a szobatisztaságra mondjuk.)
Persze nem szerettem volna ajtóstul rontani a házba, ezért először csak néha mesélgettem a lányoknak arról, hogy amikor legközelebb jön hozzánk a postásbácsi odaadhatnánk neki a cumikat, cserébe pedig biztos hoz nekik valami szépet. Kidolgoztam egy teljes történetet arra, hogy miért a postásbácsi viszi el a cumikat és mit hozzon nekik érte cserébe.
Egyeztettem a postásunkkal, amikor a lányok bölcsiben voltak, hogy számítson rá, itt történni fog hamarosan valami! Nagyon készséges és kedves volt, sőt, még örült is, hogy ilyen nagy feladattal bíztam meg. De a postásbácsinak ezek után csak nem volt nekünk kézbesítendő levele. Teltek a napok, lassan a hetek. Már minden készenlétben várakozott, hogy elköszönjünk a cumiktól és engem is majd szétvetett az izgalom.
Egyik nap gondoltam egyet és megbeszéltem a lányokkal, hogy elérkezett az idő, próbáljuk ki, hogy milyen cumi nélkül aludni a délutáni szundinál. Mivel napközben egy biztos helyen tartottuk a cumikat és már csak alváshoz volt szükségük rájuk, ezért számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű feladat megszokniuk a cumi nélküli alvást, így jobbnak láttam, ha napközben kezdjük.
Nos... a lányok igencsak nehezen viselték eleinte, hogy már nincs cumi. Az én kitartásomra is nagy szükség volt, hogy ne sírjam el magamat, ne gondoljam meg magamat és ne adjam vissza öt perc után a cumit nekik, de mint minden változásnál, a gyerek számára a szülő magabiztossága sokat segít átlendülni a helyzeten, így kedvesen, de határozottan elmagyaráztam nekik, hogy miért nincs már szükségük a cumikra és most próbálják ki milyen nélküle aludni.
Mindeközben pedig megszólalt a csengő! Egy futár érkezett hozzánk, ami nagyon jókor jött, hiszen ezzel meg tudtam magyarázni Sárának és Dorkának, hogy most hozta a futárbácsi a csomagot a cumitündértől, akinek elküldtük a cumikat - igen, tudom, hogy itt van egy kis logikai buktató a sztoriban, de szerencsére erre a lányok nem jöttek rá, hogy mikor is jutott el a cumi a tündérhez - és végül nagy érdeklődéssel, izgatottan mentek aludni, majd alig várták, hogy ébredés után kibontogathassuk a csomagot, amit a tündértől kaptak a bátorságukért.
A csomagban egy királylányos, csillámos bátorság karkötő, egy emlékgyűjtő doboz és egy levél várta őket Mamillától a Cumitündértől, aki elmeséli nekik, hogy hová kerültek a cumik és miért is kapták az ajándékokat. Talán ez segített a legtöbbet abban, hogy Sára és Dorka teljesen elfogadták és büszkén hangoztatták, hogy nekik már nem kell a cumi, hiszen ők már nagylányok!
Bár volt pár nehéz esténk ezután, amit annak tudok be, hogy a biztonságot nyújtó cumi, ami majdnem három évig fontos része volt az életüknek hiányzott nekik, furcsa volt, hogy már nem azzal alszanak el és mesével, ölelésekkel, puszival és énekekkel kellett kitölteni az űrt utána, amiből a lányok nagyjából ezerszer kértek ismétlést, de szépen lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba és ma már újra a régi esti rutinunkkal, nyugodtan alusszák végig az éjszakákat.
Mamilla a Cumitündér levelét INNEN letölthetitek és személyre szabhatjátok a saját gyermeketek részére!
Instagram-on pedig megnézhetitek a lányok ajándékait és azt is meghallgathatjátok, hogyan olvastam el nekik a Cumitündér levelét.
A blog Facebook oldalán és az Instagram-on időről-időre megosztok veletek apró részleteket az életünkből a lányokkal közös mindennapjainkról, figyeljetek és kövessetek ott is, ha van kedvetek!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
