Két kislány után, fiús anyuka leszek! Hogyan választottunk a kisfiunknak nevet?
Van, amit az ember elõre megérez.
Különösen akkor, ha gyereket vár, és mindenki azt jósolja: fiú lesz.
Fiút vártam.
/Janikovszky Éva - Örülj, hogy lány!/
Az első várandósságomnál a pozitív teszttel a kezemben, szentül meg voltam győződve arról, hogy nekem csakis fiam lehet. El sem tudtam képzelni, hogy kislányom szülessen, így természetesnek vettem, hogy én biztosan fiús anyuka leszek. Világéletemben a fiúkkal jöttem ki jobban, a társaságukban sokkal jobban magamra találtam a kicsit vad és lázadó kamasz korszakban is, így sokáig több fiú barátom is volt, mint lány, akikkel én sokáig nem tudtam fesztelenül csevegni ruhákról, frizurákról és egyéb olyan általános dolgokról, ami a lányokat érdekli. Fogalmam sem volt arról, mihez kezdenék akkor, ha kislányom születne?
Aztán kiderült, hogy ikreket várunk majd nem sokkal később, hogy két kislányt. Bármilyen nagy volt a meglepetés és igen kicsit a sokk is, hogy ketten vannak a pocakomban, percek alatt lett a fiús anyuka ábrándajaimból a világ legtermészetesebb dolga, hogy két kislányom lesz. Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban rószaszínben kezdtem látni a világot. A felhők felett jártam és azóta is büszke vagyok rá, hogy két kislány anyukája lehetek.
Lassan négy éve vagyok gyakorló anyukája ennek a két tornádó hercegnőnek és a kezdeti "Mit kell csinálnom kislányos anyukaként?" dilemmától indulva egész szépen felzárkóztam a hajfonás és egyéb bonyolult frizurák kivitelezését illetően a csaját csemetéimen, illetve a Barbie babákon is, kivülről tudom az összes mostani lányos mese szereplőjét és betétdalait és jó érzékkel nyúlok olyan ruhákhoz a boltokban, amiket a lányaim szívesen viselnek és nem végtelen veszekedések okozója a reggeli ruhaválasztás, mint nekem annak idején édesanyámmal (mellesleg már el tudom képzelni, hogy nem volt egyszerű ez a számára). Megtanítottam őket tésztát gyúrni, pogácsát szaggatni, ruhát hajtogatni, portörölni és sepregetni, pelenkázni a játékbabát, elmagyaráztam már párszor a szerelem és a házasság fogalmát, hogy egyszer ők is olyan szerelmesek lesznek, hogy feleségül mennek valakihez, majd anyukák válnak belőlük és ez milyen nagyszerű dolog. Enegedem, hogy minden nap megfésüljenek és fodrászkodjanak rajtam, még ha ezt a műveletet olykor jó néhány hajszálam bánja, már az összes cipőmet szóban nekik ajándékoztam, ha belenő a lábuk, a melltartóimról elmagyaráztam, hogy miért viselem és hagytam, hogy játsszák velük azt, hogy ők is nagylányok, az ékszreim javát már ők viselik, a rúzsaim és szájfényeim, sőt a körömlakkjaim is sokszor kötnek ki náluk vagy éppen rajtuk. Esténként lefekvésnél pedig ezerszer megbeszéltük, már az apukájukkal, hogy Ő nem enged majd hozzánk egy udvarlót sem, én pedig minden alkalommal elmondom, hogy majd ezt bízza csak rám, Ő viszont menjen értük, amikor este szeretnének elmenni bulizni. Szóval így vagyunk mi a lányokkal, nem csak én, de a férjem is beletanultunk és kiismertük a kislány lélek borús és vidám oldalát is mostanra.
Persze ahogy minden lányos anyukának nekem is megvannak a gyenge pontajaim. Nem mindig egyszerű, sokszor úgy vagyunk, mint a mágnes pólusai, hol inkább eltoljuk, hol pedig vonzzuk egymást. Olykor pedig három ilyen tűzrőlpattant teremtés között nem csak apró szikrák, de egyenes erdőtűz is kialakul olykor-olykor. Erről Apa tudna nyilatkozni bővebben.
Így, hogy végre úgy ahogy belerázódtam a lányos anyaságba, amikor tervezgettük a harmadik babánkat soszor eljátszottam a gondolattal, hogy miért szeretnék ez alkalommal fiút és miért vágyok inkább kislányra. Most inkább attól tartottam, ha fiam lenne már nem tudnám, hogy két kislány után milyen lenne egy kisfiú. Hiszen nem tudom a munkagépek neveit, nem igazán vagyok otthon autópálya építésben és fogalmam sincs hogyan kell bátor, de gyengéd, kedves, de határozott, udvarias, de közben rátermett fiút nevelni. Nem ismerem a fiús meséket, a dínókat, a szerszámokat és nincs egy autónk sem otthon.
Éreztem, hogy nekem ismét csak lányom lehet. Nem csak azért, mert a rosszulléteim teljesen ugyanolyanok voltak, mint az ikreknél, de lányokat már ismerem, biztosabb terepnek tűnt a lányos anyaság, még akkor is, ha néha nem tudok tökéletesen kiigazodni a a lányok hangulatingadozásain.
Ez alkalommal a megérzéseim vizsont ismét becsaptak. Én, sőt még a férjem is meg voltunk győződve arról, hogy három kislányunk lesz. Így amikor a 12. heti nagy ultrahangon a doktornő finoman, de félreérthetetlenül rávezetett az ultrahang felvételen látható kép alapján, hogy ez alkalommal kisfiút várunk, akkor szerintem mindenki meglepődött a szobában, hogy örömömben azonnal zokogásban törtem ki. Hát persze, hogy fiú! Két kislány után a legjobb dolog, hogy a fiús anyukaságot is megtapasztalhatom!
A lányok reakciójától viszont tartottam egy kicsit. Mikor megtudták hogy testvérük lesz, automatikusan ők is kislányt vártak. Talán nekik is az volt az egyértelmű, hogy még egy lány csatlakozik a bandájukhoz. El tudom képzelni mennyire eltervezték már magukban, hogy jön az erősítés! A babát pedig következetesen Borinak hívták és ehhez a névhez végig kitartóan ragaszkodtak. Ellenben, ahogy megkapták a meglepetés babaruhát, ami egy kis fiú ingecske volt, csak azt kérdezték tőlünk, hogy miért vettünk Apának ilyen kicsi ruhát? Majd amikor szépen, lassan rávezettük őket a megoldásra, ahogy nálunk, náluk sem volt kérdés, teljesen természetes volt, hogy nekik bizony kisöccsük lesz! Azóta is elhalmozzák szeretettel a testvérüket a hasamban, folyton puszilgatják és napról-napra egyre többször kérdezik, hogy mikor fog megszületni, mert már nagyon szeretnék, ha velünk lenne!
Már csak az volt a nagy kérdés, hogy mi legyen a kisfiunk neve? Bajban voltunk. Míg lánynevet tudtunk volna legalább tizet felsorolni, addig fiú nevet egyet sem. Végül Sári és Dorka döntötte el ezt a kérdést, amikor családilag összeültünk és az utónévkönyvet olvasgatva megtaláltuk a nevet.
Misi, Nándi, Illés... Együtt olvastuk a neveket Sárival és Dorkával. Mi legyen a kistesó neve? Nem Bence és nem is Marci, de még Gergő sem. Mi az a név amit el tudunk képzelni, hogy egy ismeretlen ismerősnek adjuk, s ha majd megszületik ránézve a kis arcra teljes bizonyosággal tudjuk, igen Ő az! Nem is lehetne más! Akinek majd a két lányunk után a nevét kilátjuk ha ebéd van, ha indulunk a játszóról haza? Zsombor! Vágják rá kórusban a lányok, nincs apelláta, olyan termeszetesen hangzik a szájukból az öccsük neve, mintha mindig is tudták volna, hogy egyszer bizony nekik lesz még egy testvérük!
Amikor a lányok megszülettek az első dolgom volt a gyermekágyas időszak után, hogy készítessek magamnak egy olyan ékszert, amivel mindig velem lehetnek. Így született meg a Sára és Dorka nevét örző gyűrűim. Egyértelmű volt, hogy a kisfiúnk érkezésével ez az ékszerem kiegészül majd, de addig is a T'aan jewelry egyik gyönyörű ékszerén akadt meg a szemem (a T'aan ékszerek különlegességéről korábban már EBBEN a bejegyzésemben meséltem nektek), amit nem is volt kérdés, hogy ez alkalommal viselni szerenék. A különleges ezüst 3D medál 4 oldalán a három gyermekünk neve és egy apró szívecske kapott helyet, amit már az idei téli családi fotózásunkon felavattam és azóta is minden nap örömmel tölt el, mikor viselem. Amikor rápillantok, vagy hozzáérek a legkedvesebb mantrám szerepel rajta, két kislány után egy kisfiú neve is...
Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.
És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges,
és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak õ lehet a mi gyerekünk.
Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!
/Janikovszky Éva - Örülj, hogy fiú!/
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
0 megjegyzés
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!