A megunhatatlan varázsgyurma a kamrából! / Így készítsd el otthon /

by Fanni - január 29, 2021

A márciusi karantén idején a legtöbb anyukához hasonlóan én is rengeteg kreatív gyerkőc lefoglaló ötletet gyűjtöttem össze magamnak, amivel kicsit elviselhetőbbé tehettem a lányoknak a monoton itthon töltött napokat.

Sok-sok színes ötletet kipróbáltuk, építettünk kastélyt királylányoknak, sminkeltek és manikűröztek karton lapból kivágott sablonokon, de a legnagyobb sikert azt hiszem az itthon elkészített gyurma ötletem aratta, amibe csempésztem egy kis csillámot és kék festéket is, hogy még mesésebb legyen a végeredmény.

A gyors otthon főzhető gyurma receptre a Színes Ötletek blogon találtam rá ITT, ami pénztárca barát és nagyszerű ötlet, ha szeretnéd a gyermekedet jó hosszú percekig lekötni, amíg végzel a takarítással, kitakarítasz vagy befejezed a munkád.

Így készítsd el:

25 dkg liszt

2 evőkanál só

2 evőkanál olaj

1 kávéskanál citromsav vagy borkősav (hogy ne penészedjen meg)

3 dl víz

( Színes Ötletek blog)

Én feldobom az összetevőket még egy kis aprósággal, amiért a lányok odáig vannak, ez pedig nem más, mint a csillám! Sári és Dorka nagyon boldogok, hogy olykor Jégvarázsos (kék színű és ezüst csillámos), unikornisos ( zöld színű és csillagos flitteres) vagy éppen hercegnős ( rózsaszín csillámos ) gyurnivalót készítek nekik.

A PEPCO-ban már eddig is nagyon sok kreatív alapanyagot vásároltam, így a háztartási és ruházati részleg mellett érdemes a papír-írószer részleget is megkukkantanotok, ha ott jártok. Mindig dobok be a kosaramba a gyurmákhoz is használ csillámokat, glitteres ragasztót vagy éppen filctoll és színes papír utánpótálás itthonra.

Visszatérve a gyurmára. Ha elkészítettétek az a legjobb, hogy a leírt receptből hatalmas adagot lehet főzni, ami a citromsavnak köszönhetően hűtőben sokáig eláll becsomagolva, így bármikor elővehetitek egy kis játékért.

A bejegyzést a PEPCO Magyarország támogatta.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Háromfelé osztom a szívemet - testvérekről, féltékenységről és a kihívásokról

by Fanni - január 18, 2021

"Én nem akarok ilyen rossz anyát!" - minden édesanya rémálma azt hiszem, ha egy hasonló mondat hagyja el a gyermeke száját. Persze nem gondolja komolyan a gyermekünk, de valljuk be, abban a pillanatban kicsit vagy éppen nagyon is összetörik a szívünk és magunkban keresve a hibát azt kérdezzük: Mit rontottunk el? Hogy jutottunk idáig?

Fotó: Wood and Lens

Anyai létezésem során megéltem már nagy magaslatokat és igazi mélységeket is. Ez az egyetlen olyan szerepem, ami minden nap tud valami újat mutatni és tanítani nekem, legyen szó a szeretetről, türelemről, az önmagunkba vetett hitől, kihívásokról, a befelé figyelésről és fejlődésről.

Mindig is voltak olyan időszakok számomra anyaként, amikor úgy éreztem, hogy megállt a tudomány és nem tudom hogyan tovább?! Leginkább a dackorszak sötét bugyrai edzettek meg, de a kézzel foghatóbb dolgok, amiket trükkökkel vagy praktikákkal tudok kezelni, ha éppen a türelmem is bírja, ma már sokkal könnyebben mennek.

Viszont a gyermeklélek megfejthetetlen árnyalataiban mostanában nem találtam utat. Mást mond, mint amit gondol, ellenkezik, csúfol, kitilt és elküld akkor is, ha szeretetre van szüksége. Egész nap egy macska-egér játékban érzem magamat és bevallom elfáradok a furcsa fogócska végére. Öleljem és szeressem, mert erre van szüksége, de ha megteszem kiengedi a tüskéit és szúr.

És fáj a szúrás. Tudom, hogy én vagyok a felnőtt, lehetnék okosabb, türelmesebb, lazább és el is engedhetném a fülem mellett, de a szülés utáni hónapokban, amikor annyi minden történik egy nőben és édesanyaként is próbálja megállni a helyét, nem egyszerű, de sokszor lehetetlen, hogy bennünk se törjön el valami, amikor a szívünk ezerféle érzést él át egyszerre, a felrobbanó szeretettől a magányig.

A testvérféltékenységnek azt az oldalát kaptuk a harmadik gyermekünk érkezésekor, ami a legtöbb szülőt és legtöbb édesanyát a leginkább megviseli. Amikor a gyerekek a szülőt "edzik" meg a legkisebb családtag érkezése után.

Akármennyire készültünk, akármennyit beszélgettünk és igyekeztünk felkészíteni a nagyobbakat a kistestvérük érkezésére, finomítani tudtuk, de elkerülni teljesen nem, azt a változást, ami az egész családunkban lezajlott és egy teljesen normális folyamat. Egy felnőtt és egy gyerek viszont nagyon másként éli ezt meg.

Azt gondoltam, hogy a lányok szeretik az öccsüket, aranyosak, kedvesek és figyelmesek vele, így nekem már semmit sem kell tennem, hiszen láthatóan minden rendben ment.

De afelett teljesen átsiklottam az első hetekben, sőt talán hónapokról is beszélhetek, hogy Ők teljesen más "szemüvegen" keresztül látják azt az anyukát, aki a kisfiúnk születése után váltam. Én végtelen nyugalmat és kiteljesedést éreztem, ők pedig azt látták, hogy az anyukájuk nagyon messzire került tőlük, hiszen éjjel-nappal szoptat és a kisbabával van elfoglalva.

Teljesen megfeledkeztem a kisbabás teendőim mellett arról, hogy korábban csak a lányoké voltam, hiszen amíg várandós nem lettem, csak ők voltak nekem, kizárólag velük foglalkoztam, nekik pedig ez volt a mindennapjaik megszokott rendje. Így váratlanul érte őket, hogy hirtelen annyi napi tevékenységből "kiestem" először a várandósság, majd a kistestvér érkezése miatt.

Igyekeztem a lányokkal is időt tölteni, mesélni, játszani és sétálni hármasban, de sokáig nem igazán tudtam lélekben ott lenni mellettük, hiszen azon izgultam, hogy mikor sír fel a testvérük a másik szobában, vagy hogyan éli meg a legkisebb, ha a testvéreivel elmegyek sétálni, ő viszont otthon marad Apával.

Nagyon sokat veszekedtünk. S bár korábban jól tudtam kezelni a csetepatéinkat, de a hónapok múlásával kezdtem kifáradni és már nem mindig volt erőm "okosan" megoldani ezeket a szituációkat. Ez pedig sokat rontott a helyzeten, hiszen mostmár nem csak az elérhetetlen anyuka lettem a szemükben, hanem "gonosz" is. (megjegyz.: Erős túlzással persze, mert amikor erről beszélgetek velük mindig azt mondják, hogy nem vagyok boszorkány.) A családunk két részre szakadt, Apa és a lányok, Anya és a kistesó.

Szembe kellett néznem azzal a kihívással, hogy korántsincs annyi időm egy napban, mint amennyit szeretnék mind a három gyermekemmel tölteni vagy amennyit ők igényelnének belőlem.

Úgy érzem egyensúlyoznom kell közöttük. Ez pedig nem egyszerű feladat és még nem megy mindig tökéletesen, de igyekszem megtalálni a megfelelő arányt és az igényeiknek megfelelő időt tölteni velük. A lányokkal például nagyon jól működött volna az anya-lányai napok, amikor kimozdulunk otthonról és csak hármasban szervezünk különleges programokat, de erre most várni kell egy kicsit a jelenlegi helyzetben. Addig is maradnak a séták, közös színezések és az esti beszélgetések, amikor már csak velük foglalkozunk és ők vannak a középpontban.

És ott van még a kérdés, ami sokszor gyötört.

Sokszor kérdezték meg tőlem, amikor az ikrek kisbabák voltak, hogy egyformán szeretem-e őket? Akkor teljes megygőződéssel, gondolkodás nélkül tudtam azt válaszolni, hogy természetesen, nem teszek különbséget közöttük, mind a kettőjüket egyformán szeretem.

Azóta viszont tudom, hogy bár egy anya szívében 1,2,3 sőt még több gyereknek is elegendő szeretet van, de azt is megtapasztaltam az elmúlt fél évben, hogy máshogy szeretem a lányaimat mint a fiamat. Nem jobban, csak máshogy, másért. És ezt az érzést sokáig nem tudtam magamban hová tenni.

Úgy éreztem, hogy emiatt nem vagyok jó anya. Bűntudatom volt. Hogyan szerethetek máshogy, mikor mind a hárman a részeim? Sehogy. Vagyis éppen ezért, mert mindannyiukat valami másért szeretem. Háromféleképpen szeretek. És ez nem baj.

De, amikor az ember lánya anyaként próbára van téve, gyakran kérdőjelezi meg magában az érzéseit, a gyermekével való kapcsolatát és azt is, hogy szeretik-e a gyermekei?

Hiszen, ha ilyeneket tud nekem mondani, biztosan elromlott közöttünk valami. Korábban sosem viselkedett így velem! Mi történt?

Nagyon nehéz ilyen helyzetekben jól gondolkozni. Szeretettel és türelemmel válaszolni. Nem mutatni, ha dühösek vagyunk vagy csalódottak. Nem is kell azonnal mennie, de meg lehet próbálni minden nap, kis lépésekkel, hogy megértsük miért viselkedik így, hiszen minden szokatlan és furcsa viselkedés mögött lapul valami indok, amit látni nem enged, de a viselkedésével szeretné rá felhívni a figyelmet. Ha pedig ezt megtaláljuk, könnyebben megértjük és meg tudjuk oldani.

Ilyen a testvérfélténység is. Ezernyi arcát mutathatja, még akkor is, ha látszólag nagyobb gond nélkül elfogadta a nagytesó a kicsi érkezését.

Teljesen rendben van, ha ezt egy nehéz időszaknak éled meg, ha úgy érzed, hogy felborult a családotok addig megszokott rendje és mintha a kistesó érkezése nagyobb kihívás lenne, mint amire számítottál. De ez az időszak is el fog múlni. Egy kis türelemmel, kitartással, humorral és szeretettel túl lesztek rajta.

Én is igyekszem. Minden nap próbálok még jobbat kihozni magamból és minden nap tanulok valamit az anyaságomról. Valamikor ez jobban és valamikor kevésbé sikerül.

Sokszor hibázom és biztos vagyok benne, hogy még fogok is. De ma már tudom, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lennem, hogy jól vagy éppen eléggé szeressem a gyerekeimet. Minden nap egy kicsit igyekszem javítani a hibáimon és ezt nekik is elmondom. Ha hibáztam bocsánatot kérek. És bármi történik azt is tudatosítom minden nap bennük, hogy bár lehet, hogy az a nap nem sikerült túl jól, ha összevesztünk vagy vitáztunk, de mindennek ellenére szeretem őket.

A szülőség életünk legnagyobb feladata, ami végtelen kihívással és felelősséggel jár, de nem kell, hogy folyton bűntudatban a hibáktól félve éljük meg. Valamikor nem jön úgy össze, ahogy eltervezzük, de az élet ilyen, nem fekete és fehér, hanem ezerféle színű, hibázhatunk és jóvátehetjük és mindig mepróbálhatjuk újra.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

1 megjegyzés

Hogyan érem el, hogy a gyerekeim jól viselkedjenek és szót fogadjanak - mèg az altatási rutin alatt is!

by Fanni - január 11, 2021

A gyereknevelés során mindig akadnak olyan helyzetek, amelyek felett mi szülők olykor csak tétlenül állunk és fogalmunk sincs, hogy mihez kezdjünk a kialakult helyzettel. De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyira fogytán van olykor a türelmünk, hogy sokadszorra járjuk végig a megszokott fegyelmezési és nevelési rutint - sokszor eredmény nélkül -, hogy legszívesebben feladnánk az egészet.

Ti is kérdeztétek már meg magatoktól vagy a gyermeketektől, hogy "Miért kell ezt újra, meg újra elmondanom? " "Miért nem csinálod meg, amikor szépen kértelek?" "Miért kell megint ezen megint vitatkozni?" "Hányszor mondjam el még neked, hogy..." és hasonló jól ismert frázisok, amelyek napjában több alkalommal is egyre hangosabb és hangosabb formában fogalmazódnak meg.

Nos, szeretném előre leszögezni, a választ én sem tudom, hogy miért nem hajlandóak a gyermekeink megcsinálni azt a bizonyos dolgot, amit legalább tíz alkalommal már szépen kértünk tőlük és ugyan miért kell megvárni, mire elővesszük az anyaszörny hangunkat, amitől aztán a szomszédban is felhúzza minden gyerek a zokniját, de tény, hogy a sarjaink néha szeretnek csellózni az idegeinken és türelmünkön, tesztelve a határaikat.

A gyerekek folyton fejlődnek, tapasztalnak és ennek a folyamatnak az is a része, hogy tanulnak a reakcióinkból és próbálgatják az akaratukat. Még, ha olykor nehéz is (ne is mondjátok, idegileg teljesen kimerítő), de teljesen természetes folyamat és minden családban előforduló jelenség, szóval nem vagytok egyedül a kihívással.

Ebben a bejegyzésben elmesélem nektek, hogy mi milyen módszerrel hidaljuk át a mai napig a nagyobb nevelési bukkanókat és igyekszünk csökkenteni a felesleges összezörduléseket, hogy minden kicsit olajozottabban menjen.

A kistestvérük születése után az ikreknél sok minden felborult, ami korábban jól működött.

Ilyen sarkalatos pont volt az esti altatás, de napközben is érezhető volt, hogy igyekeznek a figyelmünket – ami akkoriban sokszor inkább a kistestvérük körül forgott – magukra irányítani és ehhez az összes gyerek által használt jól bevált eszközt vetették be, mégpedig a szófogadatlanságot.

Teljesen normális, hogy a kisebb testvér érkezésével felborul a rend és olykor mi szülőkként nem is értjük – bármennyire is készültünk rá közösen a családdal - , hogy miért viselkednek így a gyermekeink. Ők nem látnak ilyenkor más eszközt arra, hogy kivívják a megosztott figyelem rájuk eső részét. Ez az időszak pedig türelemmel és odafigyeléssel (amit pontosan tudok mennyire nehéz egy baba mellett megoldani) szépen lassan lecseng és minden helyreáll a családban.

+ tipp: De ugyanilyen kihívásokkal teli időszak a dackorszak is, amiből mi már szerencsére kilábalóban vagyunk, de az ellenkezés, az "Akkor sem csinálom meg!" és az egyszerűen nem hallom, amit Anya mond viselkedés még sokáig ki tud tartani.

De a normál helyzet nálunk nem nagyon akaródzott visszaállni, és amikor minden este parttalan vitába torkollott már az esti mese utáni altatás is, amikor mi és a gyerekek is már fáradtak voltunk, nehéz volt megállni, hogy ne veszekedéssel záruljon a nap. Ez pedig senkinek sem volt jó érzés. Így tudtam, hogy változtatni szeretnék rajta.

Ekkor javasolták nekem, hogy vezessük be motiválásként a matricázást. Korábban is próbálkoztam hasonló, pozitív viselkedést hangsúlyozó eszközöket bevezetni a lányoknál, de eddig nem igazán tartott pár napnál tovább a lelkesedésük ennek kapcsán.

Most viszont beszereztem egy papírboltból egy gyönyörű matrica gyűjtő albumot, amiben a levonók is mellékelve vannak és magában a füzetkében gyűjtögethetik és ragasztgathatják azokat. Reméletem, hogy ez tetszeni fog annyira a lányoknak, hogy motiválja őket.

Így csináltuk:

Mivel leginkább a lefekvésekkel akadtak kihívások, hiszen teljesen felborult az addig jól bevált esti rutinunk, így este vezettem fel az újdonságot a gyerekeknek. Először is tisztáztuk újra, hogy az esti mese, éneklés és jóéjt puszik után már mindenki szépen az ágyában fekve, csendben (némi elalvás előtti suttogás belefér ebbe a szabályba) várja az álommanót, és aki szépen elalszik az másnap reggel egy matricát kap egy varázs albumba.

Mondanom sem kell, hogy a lányok most is abszolút felvillanyozódtak, mint az előző alkalmakkor és este minden teljesen rendben zajlott, nem kellett visszamennünk rájuk szólni, hogy halkabban legyen és ne szaladgáljanak ki az ágyaikból, ahogy a korábbi estéken, hanem halk suttogást követően teljesen elhalkult a gyerekszoba.

Másnap reggel meg is kapták az első matricáikat, amit a nevükkel ellátott albumból, ők választhattak ki és ragaszthattak be maguknak, majd vissza adták nekem azokat, hogy eltehessem a következő ragasztásig a füzeteket. Külön motiváló a számukra, hogy az albumban olyan hátterek vannak kialakítva, amit ők rendezhetnek be egy-egy jelenetnek, így már előre azon gondolkodnak, hogy a következő matricát hová fogják majd ragasztani.

Az esti viták szépen lassan leredukálódtak, sőt olyan eset is előfordult, amikor már fürdés után az ágyaikban vártak minket szépen betakarózva, hogy menjünk mesélni.

Ha nálatok kihívás az esti rutin, a fürdetés vagy az azt követő öltözködés és a lefekvés, akkor érdemes kipróbálnotok a módszerünket. Nálunk matricázásnak most töretlen a sikere és már a második albumot vettem meg nekik, mert az elsőben az összeset összegyűjtötték.

+tipp: Nem minden gyereknél ugyanaz válik be! Lehet, hogy nálatok az fogja motviálni a gyerkőcöt, ha a hűtőre készítesz neki egy érdemrend táblát és oda gyűjtögetheti a díjakat vagy mosolygós csillagokat rajzoltok egy papírra, amiket gyűjtögethet.

A matricázást az esti lefekvések zökkenőmentessé tételén túl, a helyes viselkedés megerősítésére is használjuk. Akkor kapnak a lányok matricát az esti rituálén kívül, ha szeretném pozitívan erősíteni őket, amikor szépen viselkednek, ha maguktól eszükbe jut, hogy segítsenek nekem, önzetlenek a testvérükkel szemben vagy önállóan és figyelmeztetés nékül rendet raknak a szobájukban. Igyekszem ezeket erősíteni bennük, erre irányítani a figyelmüket a matricázással és ezáltal csökkenteni a vitákat és veszekedéseket is.

Ha szeretnétek a gyűjtögetést még izgalmasabbá tenni, akkor bizonyos számú matrica megszerzésénél beiktathattok nagyobb jutalmakat, ami lehet egy kedvenc mese megnézése vagy egy olyan kívánság, amit a gyermeketekkel közösen egyeztettek.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

A harmadik gyermekünk születésével váltam azzá az anyává, aki mindig lenni akartam

by Fanni - május 15, 2020

Türelmes(ebb), jófej, vicces és abszolút laza édesanyának képzeltem el magamat, amikor még nem voltak gyermekeim. Aztán amikor megszülettek az ikrek úgy húzgáltam ki az "álomanya" listámról a jelzőket szépen egymás után, hogy végül már beértem a "csak" anya titulussal is, aki valahogy végigküzdi magát a kisbabás napokon majd a dackorszakon és minden olyan kihíváson, amit friss anyaként két kicsivel megtapasztaltam.

Bele kellett vágnunk ahhoz a harmadik baba projektbe, hogy megtapasztaljam milyen az, amikor legalább egy kicsit olyan anyává válhatok, aki mindig is szerettem volna lenni a gyermekeim és önmagam számára.

Ikreket nevelni első gyermekes tapasztalatlan szülőként igencsak nagy feladat volt, de igyekeztem a lehető legjobban helyt állni. Emlékszem, amikor a lányok megszülettek, rémülten álltam a kiságyaik felett: Hogyan fogok tudni két gyermeket gondozni és nevelni? Nem erre számítottam, nem így terveztem!

Aztán valahogy belerázódtam/belerázódtunk az ikres hétköznapokba, de sokszor azt éreztem, hogy csak automatikusan egymás után csinálom a teendőimet a gyerekek körül és a 0-24 órásnak tűnő dupla pelenkázásokon, etetésen és altatásokon túl sokszor már nem tudom megélni az anyaság apró boldog pillanatait. Sokszor feszült voltam, ideges és fáradt. Türelmetlen.

Folyton küzdöttem a dilemáimmal és rossz anyának éreztem magamat, amiért nem tudom mind a két babát egyszere az ölemben tartani, hogy mindig el kellett döntenem melyiküket veszem ki előbb a kiságyból és még sok más dolog miatt gondoltam úgy, hogy kevés vagyok, nem tudok elég jó anyukájuk lenni az ikreknek.

Ma már látom, hogy mindez együtt jár az anyaság olykor rögös tapasztalat szerzésével és a néha viharos érzéseimért nem kellett volna olyan sokszor marcangolnom magamat vagy bűntudattal küzdenem. Mostanra tudom, hogy olykor el kell követnünk hibákat és át kell élnünk nehezebb napokat, néha pedig ki kell borulnunk ahhoz, hogy tanuljunk. Magunkról és a gyermekeinkről, erről a nehéz, de gyönyörű hivatásról. Mert senki sem születik anyának és a tapasztalatok sem kopogtatnak azonnal az ajtónkon, amikor hazaérünk a kórházból az újszülöttünkkel.

Szentül meg voltam győződve Sári és Dorka érkezése után, hogy nem lesz több gyermekünk. Mindig is két gyermeket akartunk és úgy éreztük a lányokkal teljes és kerek a családunk. Ezért magam sem tudom, hogy mindennek ellenére honnan jött az érzés egyszercsak a semmiből egy szép napon, hogy szeretnék még gyermeket, szeretném még egyszer átélni a várandósság hónapjait.

Egy költözés, ovis beszoktatás és jó pár hónapnyi várakozás után, végül újra ott álltam a kezemben a pozitív terhességi teszttel és alig mertem elhinni, hogy újra anya leszek.

Mielőtt megszületett volna a kisfiunk, rengetegszer tettem fel magamnak a kérdést: Biztosan ezt akartam? Mindennél jobban vágytam még a várandósságra és egy gyermekre, hogy a kislányainknak legyen egy testvére, de néha megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon ez alkalommal jobban fogom-e tudni csinálni?!

Majd egy esős márciusi reggelen megérkezett Zsombor, hozva magával az eddiginél is több szeretetet és megnyugvást. Begyógyított olyan sebeket, amelyekről azt gondoltam már nem fognak helyrejönni. Megtanította, hogy még mindig lehetek erős és kitartó, hogy a szoptatás lehet jó élmény végképp eltörölve a korábbi kudarc miatt érzett rossz élményeket, tudok türelmes lenni és időt szakítani mind a három gyermekünkre, hogy ez alkalommal kipróbálhatom milyen hordozni, egy babát a karomban tartani, de közben másik kettő fejecskét ölelni, hogy a kisbabás időszakban is lehet nyugodtan megélni a pillanatokat még akkor is, ha kihívások akadnak most is bőven.

Mégis ez alkalommal is hetekig gyötört ismét a lelkiismeret-furdalás! Sokáig nem mertem senkinek sem elmondani, hogy sokkal könnyebben éltem meg Zsombor érkezését és az első együtt töltött hónapokat, mint annak idején a lányokét. Hogy sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mint velük és az Ő érkezése számomra egy olyan lehetőséget adott, amivel megtapasztalhattam, hogy milyen anya tudok lenni.

Hetekig emésztett ez a gondolat. Majd rájöttem, hogy ezáltal nem csak neki, de Sárinak és Dorkának is sokkal jobb anyukája lehetek. Türelmesebb, jófej, vicces és laza.

Amikor két gyermeket kapsz az élettől ajándékba, akkor elfogadod a rád bízott feladatot és igyekszel a lehető legjobban nevelni őket, még akkor is ha néha azt sem tudod hol áll a fejed. Velem sokszor így volt. Azt sem tudtam mit csinálok, csak tettem a dolgomat, számon tartottam az evéseket és a pelusozásokat már szinte álmomból felébresztve is kivitelezni tudtam volna. Valahol pedig néha hiányzott hogy bárcsak meg tudnám élni egy kicsit könnyebben ezt az egész helyzetet, menentrendtől, szabályoktól és merevségtől mentesen.

Sári és Dorka megtanítottak mindarra a tudásra, amivel most Zsombornál sokkal nyugodtabban és tapasztaltabban élhetem meg a kisbabás mindennapokat. Ezért pedig mindannyiuknak hálás vagyok.

Meg kellett érnem az anyaságra és bár sokan talán úgy gondolják, hogy ikrek után nekem már biztosan nem lehet újat mutatni, hiszen kirázom a kisújjamból a gyereknevelés minden csínját-bínját, de valójában ez nem igaz. Rengeteget tanultam már ebben az eltelt időben is, mióta három gyermekes anyuka lettem, sok-sok olyan dolgot tapasztaltam meg amiről azt gondoltam, hogy nem fogom és nézőpontokat változtattam meg magamban. Most lettem igazán az-az anya, aki mindig is lenni akartam.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Az első hat hét egy kisbabával, első hat hét anyaként!

by Fanni - április 29, 2020

Amikor kezedbe adják az újszülöttedet, hirtelen semmi mást nem érzel, csak azt, hogy ennél boldogabb már nem leszel! Megszámolod az apró ujjacskáit, végignézegeted az összes testrészét, hogy rendben van és mélyen magadba szívod az illatát, a puha bőre érintését, hogy örökké emlékezhess erre a pillanatra. Anya lettél. Akár először történik meg veled, akár a tapasztaltabbak táborához tartozol, az érzés mindig ugyanolyan. Ehhez fogható, szavakkal leírhatatlan és túlcsorduló érzés nincs a földkerekségen!

Amikor először hagyjátok el a kórház falait, kicsit talán elbizonytalanodsz. Immár egyedül kell helyt állnod anyukaként, apával a jobbodon, aki igyekszik asszisztálni az új családi életetekhez.

A hormonoknak köszönhetően az első pár napban úgy érzed, hogy a boldogságod lankadatlan és buzogsz a tettvágytól. Bár csak pár napot voltatok a kórházban, úgy térsz haza az otthonodba, mintha réges-régen nem jártál volna ott. Azonnal beleveted magadat a baba és a lakás körüli teendőkbe, mindegy, hogy azt mondják: "Pihenj, amikor a baba is alszik!" te most biztosan nem tudsz egy percig sem egy helyben ülni!

A nappalok új időszámításban telnek, hiszen ezentúl úgy fogod számolni az idő múlását, hogy milyen időközönként eszik a babád, mennyit alszik és mikor volt tele utoljára a pelusa. Boldog, órák nélküli napok ezek, olykor azt sem tudod milyen nap van, de igazából nem is számít!

A hírhedt fáradságnak még a szelét sem érzed, nem is érted más anyukák miért panaszkodnak, hiszen te még úgy pattansz az újszülötted első jelzésésére éjszakánként, mintha rugóval lőnének ki az ágyból.

Gyönyörű időszak ez, bárcsak sosem lenne vége!

De senkit se lepjen meg, ha szépen lassan tisztul a kép és beköszöntenek a hétköznapok. Semmi gond! Ez teljesen normális és talán először érzed úgy éjjel, mintha már nem menne olyan gyorsan az ágyból kiugrás, sőt valahogy sikerül könyökkel vagy lábújjal levenedd ajtót a babához vezető út közben félálomban tapogatózva. Először fut át a fejedben, hogy jó lenne egy kicsit többet aludni és milyen nagyszerű sőt, gyönyörű lenne, ha egy csak egyetlen egy estén, nem kellene választanod az alvás és az ébrenlét között egy jó sorozat vagy film miatt!

Örülsz hogy van tejed -hogyne tennéd, hiszen tudod, hogy vannak, akik rengeteget küzdenek érte- , de néha, amikor éjjel arra ébredsz, hogy a melltartó betét ellenére is átázott az egész felsőd és az ágy is anyatejben úszik, akkor azért kicsit bosszankodsz, hogy megint öltözhetsz át.

Nem tudod mások, hogy csinálják, de te úgy érezed, hogy egyáltalán nem hasonlítasz a reklámokban vagy képeken látott édesanyákhoz, akik elmélyülten etetik a babájukat. Inkább érzed úgy, hogy egy cirkuszi mutatványos vagy, aki próbál ügyesen célozni, hogy a baba szájába jusson a tej és ne a fejére, a ruhájára, a te ruhádra vagy neadjisten a falra!

Úgy hozzászoktál már a testedhez az egész baba dolog előtt, hogy most szokatlan ez a sok új változás, olykor hiányzik a régi, jól megszokott tested és a kiszámítható működése.

Kelsz egyre fáradtabban, egyre fájósabb végtagokkal, mosolyogsz a sötétben a babádra és suttogod neki, hogy: Sebaj, átázott a pelus, gyere kicseréljük, ide fekszel Anya mellé, adom már, adom az ennivalót is mindjárt! Majd mind a ketten öntudatlan álomba merültök, egyikőtök a jólakottság boldog érzésével, míg másikótok védelmező magzatpózban gémberedve és olyan örömmel, hogy érezheted a szuszogást és azt a kicsi testet, ami úgy simul hozzád egész éjszaka, mintha még mindig egyek volnátok. Ilyenkor kit érdekelnek a másnapi sötét karikák a szemeid alatt?!

És egy szép napon - ami költői túlzás, hogy tényleg szép lenne - beköszönt a hasfájás. A fene vinné el, aki kitalálta! Egyes gyerkeket - tapasztalatok alapján a fiúk ilyen szerencsések - jobban megviseli, mint más babákat, így ezen a téren is teljesen megoszlanak az édesanyák tapasztalatai és tippjei, de az biztos, hogy mindent kipróbálsz, hogy múljon már a fájdalmas és keserves sírás.

És talán ekkor. Ekkor érezheted először úgy, hogy nem vagy jó édesanya, hiszen még ennek a pici embernek a borzasztó szenvedésén sem vagy képes enyhíteni! Hát milyen anya az ilyen??

Elárulom, hogy szinte minden édesanya megküzd ezzel a problémával és korán, túl korán elkezdjük magunkban keresni a hibát, ha nem tudunk azonnal megoldást kínálni egy problémára.

De a hasfájás el fog múlni, ahogy később a fogzás okozta fájdalmak és azok a kisebb-nagyobb sérülések is, amit a gyermeked élete során az apró-cseprő botlásaiból szerez majd, amikor megtanul járni, futni vagy éppen biciklizni. S te minden alkalommal megkérdezed majd magatól, hogy miért nem tudtál minden balesetet megelőzni, miért nem voltál elég gyors ahhoz, hogy elkapd? S bár az édesanyák ereje vetekszik a szuperhősökével - ha most még nem is hiszed ezt teljesen -, de vannak olyan időszakok, amikor el kell majd engedned ennek a parányi kis embernek a kezét, hogy maga tanulhassa és fedezhesse fel a világot. A szíved pedig - készülj fel már most - sokszor fogod úgy érezni, hogy összetörik, amikor a gyermekedért aggódsz vagy félted őt.

Ha nem a hasfájás miatt bizonytalankodsz, akkor azt kérdezgeted magadtól: Miért nem aszik ez a gyerek? Nem kellene ennyi idősen kicsit többet szunyiznia? Mit rontok el? És próbálod már az összes lehetséges módon elaltatni cicin, ringatva, hordozva, babakocsiban, de lehet, hogy éppen még fejen állva is, de a látszólag nyűgös és fáradt gyerek csak nem akar mély álomba szenderülni. Ha pedi csodával határos módon - alig akarsz hinni a szemednek - végre úgy tűnik, hogy deded édes álomba merül mégis, akkor biztos, hogy amint 2 méteres távolságba kerülsz tőle vagy az érzékelői veszik az anya távolodását jelző apró hangokat, mint a padlórecsegés, ajtónyikordulás, akkor azonnal kipattan a szeme és kezdődik minden előről, aminek a végére egy valaki biztosan fáradt lesz, de az nem a gyermeked!

Letelik a hat hét gyermekágyas időszak. Egy kicsit szomorúan veszed tudomásul, hogy mostmár "papíron" is túl vagytok a szülés utáni időszakon. Talán először érzel szomorúságot, amiatt is, hogy nincs már simogatnivaló pocakod, nem lakik már bent senki.

Jó lenne elkezdeni tornázni. Kicsit helyrejönni, de mikor? Amikor a nagyobbak alszanak? Akkor biztosan ébred a kicsi, mintha tudnák a gyerekek hogyan tréningezzenek benneteket. Valaki örökké ébren van és akik már tudnak még megállás nélkül beszélnek is! Tiszta bolondokháza, amit az érzelmeid játszanak veled. Néha olyan boldog vagy, hogy madarat lehetne fogatni veled, néha pedig sírnál egy magányos kifli csücsök látványától is, amit valaki ott hagyott a konyhapulton. Máskor dühös vagy és csapkodni támad kedved és nem érted miért néznek rád furcsán a családtagjaid. Ne aggódj, nagy baj nincs veled, a hormonok játszanak veled.

Az énidőd mostanában kimerül annyiban, hogy régvolt magányos pillanatok emlékképeit idézed fel magadban: Jaj de jó volt nagyokat fürdeni egy kád forró vízben és milyen öröm volt meginni egy kávét nyugton ülve! De még egy mosdó látogatás is felüdítő volt, hiszen egyedül ülhettél csendesen elmélkedve. A zuhanyzás most 5 percig se tart, a hajmosás meg ráér, hiszen előrelátóan már jó előre betáraztál szárazsamponból.

Napközben igyekszel csinos holmikba bújni, de feladod a próbálkozást miután harmadszorra ötlözöl át egy nap, mert megint átázott a melltartód vagy lebüfizett a babád, legrosszabb esetben pedig te lettél a céltábla a pelus csere közben. És biztos, hogy miközben az utóbbi nyomait igyekszel eltakarítani magadról, akkor csönget a futár! Sebaj, De legalább egy kis szájfényt dobsz fel mielőtt ajtót nyitsz neki teljes anyai mivoltodban! A gyermekorvoshoz és a védőnőhöz tett utak felérnek egy külön ünnepéllyel, ilyenkor a babát és magadat is ünneplőbe csomagolod es büszkén masírozol a babakocsival az utcán.

A társaddal, gyermekeid édesapjával kezdtek úgy kommunikálni, mint két neandervölgyi, mutogatva és csak azt hajtogatva: AZ-AZ! Mire végre egyikőtök rájön, hogy a másik csak egy pohár vizet kér a konyhapultról.

Észreveszed, hogy egyre kevesebbszer jutnak eszedbe szavak és alig tudsz megfogalmazni egy mondatot úgy, hogy abban helyesen legyen alkalmazva az...az...azok a részek, amint mint tudjuk egy mondatot alkotanak!

Ha a fenti sorokat olvasva magadra ismersz azt jelenti, hogy te is a kisgyermekes édesanyák fárasztó, néha komikus és boldog mindennapjait éled. Az életed mostanában olyan, mint egy hullámvasút és a napok múlását csak úgy méred, hogy mikor volt jó napotok, mikor pedig nehéz vagy egyenesen katasztrofális. Bármilyen hihetetlen is, de képzeld, ez az időszak is el fog múlni! A babád aludni fog, a fogak kibújnak, az oltásokat közösen fogszorítósan túlélitek, akárcsak betegségek időszakát, a kávéd bár mindig kihül, de sosem lesz olyan boldogság ezekben az időkben a kanapéra leheveredni, mint korábban, a babád egyetlen mosolya pedig olyan élélnkítő hatással lesz rád, hogy leköröz akár három kávét is! Végül alig veszed majd észre, de egy szempillantásnak tűnik és elérkezik a nap, amikor meggyújtod az első szál gyertyát a szülinapi tortán. Pedig még csak most született, tisztán emlékszem!

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

2 megjegyzés

Gyönyörű és szórakoztató társasjátékok gyerekeknek, nem csak karácsonyra! Mi is kipróbáltuk!

by Fanni - december 11, 2019

Az ünnepek közeledtével egyre inkább vágyom rá, hogy a hűvös délutánokon milyen jó családi program lenne egy kakaó és persze némi karácsonyi süti mellett a nappaliban összekucorodva egy társassal kikapcsolódni. Éppen ezért idén a lányok születésnapjára már kinéztem és beszereztem egy nagyon különleges játékot, ami mindannyiunkat elvarázsol, de ezek után úgy érzem nem ez lesz az utolsó olyan játékunk, ami otthonra talál nálunk és nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is nagyon élvezzük a kikapcsolódást velük.

Az Anyaparadicsom.hu kínálatában nagyon sok ígéretes játékra bukkantam, amikor a tökéletes darab után kutakodtam, ezekből hoztam nektek egy kis ajánlót, kicsiknek és kicsit nagyobbacska gyekőcöknek is, ha ti is szeretnétek idén ünnepek alkalmával közösen játszani. Engem teljesen magával ragadott az a sok-sok izgalmas történet, ami ezekben a dobozokban rejlik, remélem, hogy nektek is sikerül meghoznom a kedveteket hozzájuk!

2,5 éves kortól:

Djeco: Állatmentő

A Djeco játékokat szerintem mindig a fantázia, a kreativitás valamint a szép kivitelezés jellemzi, ahogy ezt az aranyos jégvilágban játszódó társasukat is, melyben négy jóbarátnak kell segítenie a gyerekeknek, hogy eljussanak a jégkunyhóba a jégtáblákon keresztül mielőtt az azokat összekötő híd leomlana. Ez a játék tökéletes a csapatmunka megerősítésére és a testvérek (barátok) közötti összetartás segítésére is, hiszen a gyerekek nem egymás ellen, hanem együtt versenyeznek a siker érdekében!

Djeco: Egy kis asszociáció

Talán az egyik legkedvesebb játékformám, amit kicsikkel is bátran lehet játszani és szerintem egészen érdekes, aranyos és vicces helyzetek tudnak kisülni belőle, az nem más, mint az asszociációs játékok. Nem csak azért, mert ehhez bőven elég, ha gyermeked már tud beszélni, hanem mert kitűnően fejleszti a kicsik szókincsét, kifejező képességét és fantáziáját is. Ebben a játékban a béka, boci és nyuszi lakhelyét kell megtalálni, majd a hozzájuk tartozó illusztrált kártyákat is minél gyorsabban begyűjteni. Bátran beszéltessétek a gyermekeket a játék közben, hogy mit látnak a képeken, mit esznek az állatok és milyen környezetben élnek, meglátjátok nagyon jó móka lesz!

3-4 éveseknek:

Marbushka: Csipp Csepp

A régi kedves lépegetős társasjátékok egyike egy kis különlegességgel megfúszerezve, biztosan nagy kedvencetek lesz, ha éppen most kezditek a társasjátékokkal való ismerkedést! A négy kis erdei állatkát az erdőben érte az eső és a gyerekek segítségével kell hazajutniuk a farönk házikójukba! Vajon ki lesz a legügyesebb és ki ér haza először?

Djeco: Pontosan az!

Ezt a társasjátékot azért választottam az ajánlómba, mert Sárit és Dorkát ismerve sejtem, hogy a gyerekek java hozzájuk hasonlóan nagyon szeret kincset keresni és nagy népszerűségnek örvendenek náluk a különböző böngésző könyvek is, amiben nem csak sok-sok érdekes részletet fedezhetnek fel, de gyakran játszuk azt, hogy meg kell keresniük egy részletet a képeken. Ez a társasjáték is pont ezen az elven lett megalkotva, hiszen a gyerekeknek el kell mesélniük, hogy hogy mi jellemző az adott figurára, amit a többi játékosnak meg kell találnia a képen. A képek bár nagyon színesek és részletgazdagon lettek megalkotva, de a gyerekek könnyen megtalálhatják a keresett figurákat, így sikerélményben lehet részük.

Mi is kipróbáltuk!

A lányoknak egy Marabushka társasájétékot választottam, ami nagyon megfogott a kivitelezése miatt és később sem kellett csalódnom benne, hiszen egy nagyon különleges élményt kapunk egy kicsi dobozba zárva. Egy olyan mesevilágba csöppenhetünk a játékmenetben, ahol gyerkőc és felnőtt egyaránt szereplőjévé válhat a történetnek, ami még izgalmasabbá és különlegesebbé varázsolja a közös kikapcsolódást.

Sárinak és Dorkának az Üvegház névre keresztelt játékot választottam, ami a leírás alapján azonnal megtetszett, hiszen ebben a történetben apró tündérek bőrébe bújhatnak a gyerekek. A játékban nekik kell segítenünk, hogy összegyűjthessék a fénybogárkákat a kis lámpásaikba és visszajuttassák őket az üvegház oltalmába, de nagyon óvatosnak kell lenniük, hiszen Zöld Kacaj a ravasz kandúr lesben áll, hogy meghiúsítsa a küldetésüket! Hihetetlenül izgalmas és varázslatos kaland ezzel a társassal játszani és nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is nagyon élvezzük!

A gyönyörű illusztráció és a játék tábla különleges háromdimenziós kialakítása miatt szerintem még egyedibb lesz az élmény! Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó Marabushka társasunk, sőt az igazat megvallva már az én születésnapi kívánságlistámra is felkerült egy darab, ami nagyobb korosztály számára tűnik izgalmasnak!

5 éveseknek:

Marbushka: Csináld magad! társasjáték

Az egyik legkreatívabb társasjáték, amit valaha láttam mégpedig azért, mert itt konkrétan a gyermekkel közösen álmodhatjátok és valósíthatjátok meg a játék alapját, a figurákat és a szabályokat! A fantáziátoknak semmi sem szab határt, így a játék mellett az alkotás örömét is adja! Biztosan a ti gyermeketek is szeret lovagosat, űrbeli jeleneteket vagy kislányok esetében hercegnőset és pónisat játsazni, így bátran kitalálhattok ezekből egy izgalmas történetet, amit megjeleníthettek és saját szabályaitok szerint játszhattok! Ha nagyobbak lesznek a lányok biztosan mi is ki fogjuk próbálni!

Marbushka: Bújócska a városban

Mostanra már biztosan sejtitek, hogy a Marabushka játékok nagyon közel kerültek a szívemhez, így talán nem is kell különösebben magyarázkodnom, hogy a következő kategóriákban miért is kaptak helyet ezek a társasok. Ahogy a korábbiakban is említettem , számomra lenyűgöző ezeknek a játékoknak a kivitelezése és a történetei, ezt a játékot pedig jövőre biztosan beszerzem a lányoknak, ha még akkor is aktuális lesz náluk a tacskómánia! A Bújócska a városban játékban ugyanis 2 tacskótesónak kell segíteni, hogy újra megtalálják az egymáshoz vezető utat a város és a parkok között. A gyerekek kipróbálhatják milyen navigálni a másikat a házfalak túloldaláról, úgy, hogy csupán azt írhatják le mit látnak maguk körül. Vajon sikerül Foltinak és Lujzinak újra egymásra találnia? Csak rajtatok múlik!

6 éveseknek és nagyobbaknak:

Marbushka: Karácsonyi mese

Friss és ropogós játék, ami igazi karácsonyi hangulatban készült és hoz is mindenkit, aki kipróbálja, ezért tökéletes választás lehet azokra a bizonyos ünnepek utáni bekuckózós napokra. Gyönyörű, több színtérből álló három dimenziós játék, amit én legszívesebben dekorációnak is kitennék a lakásba, annyira részletgazdagon és varázslatosan lett illusztrálva! Ahogy a korábbiak ez a játék is egy kedves történeten alapszik, mégpedig egy karácsonyhoz kapcsolódó mesén, ami egy angyalról szól, aki véletlenül egy hófelhőre lépve megcsúszik és szanaszét potyogtatja a karácsonyi ajándékokat! Vajon sikerül a gyerekeknek idejében összegyűjteniük a csomagokat segítve ezzel az angyalnak, miközben megállnak csodálkozni a kirakatok fényeiben vagy felveszik a sapkájukat, ami lehulott a hóba?

Marbushka: Folyó

Ezt a játékot kis kutatóknak ajánlom, akik szeretnek kutatni és törni a fejüket újabbnál-újabb felfedezéseken. Kicsit nagyobb gyerkőcök számára ajánlom beszerezni, de az biztos, hogy izgalmakban és meglepetésben nem lesz hiány, hiszen a Folyó játékban nem csak azt kell eldönteniük a gyerekeknek, hogy hová hajóznak, hanem azt is ők találhatják ki, hogy milyen eszközöket szereznek be és akciókat hajtanak végre, hogy övék legyen végül a legmeglepőpp és legnagyobb felfedezés!

Nektek van kedvenc társasjátékotok?

Szerintetek mit érdemes megnézni és beszerezni?

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

Hogyan éljük túl a gyerekbetegségek időszakát?

by Fanni - november 08, 2019

... lehetőleg épségben és ép elmével! Szerettem volna még kiegészíteni a bejegyzésem címét, mert meggyőződésem, hogy amikor egy vagy éppen az összes fennhatóságunk alá tartozó gyermek palánta elkap valamilyen divatos vírust, ahhoz nem csak egy jól felszerelt házi patika szükséges, hanem egy adag humor, kitartás és kávé...vagy üveg bor (várandósok szolidarítok), amivel átvészelhetjük ezt a viharos időszakot!

Kedves Édesanya társam ott a monitor előtt!

Gondolom, ha egy vagy több csemetét nevelgetsz, nem lesz újdonság a számodra, amit most írni fogok, hogy amint beindul az ovi és iskola szezon, mintha a betegségek is maximális gőzerőre kapcsolnának és a legelképzelhetetlenebb vírusok és bacilusok igyekeznek megfertőzni a szívünknek oly kedves aprónépet...amit mi persze harcos amazonokként igyekszünk minden erőnkkel elhárítani. Néha sikeresen, néha pedig kevésbé győzedelmesen.

Ugye neked is imserős, amikor furcsa köhögés hangjaira riadsz éjszaka vagy amikor már árulkodóan és szokatlanul csillog a gyermeked szeme - nem, nem a boldogságtól -, esetleg a kedvenc uzsonnája fél órával a rendeltetési helyére érkezve váratlanul visszaköszön? Úristen, remélem nem lesz beteg...de látom rajta, hogy az lesz! Már megint mit kapott el, mitől beteg ez a gyerek - kérdezed ilyenkor magadban - pedig alig egy hete voltatok orvosnál egy makacs köhögéssel!

Gyakran vagyok paramaminak titulálva a jóslataim miatt, de én igenis hiszek benne, hogy mi anyukák már egy szipogó orrból meg tudjuk állapítani, hogy milyen erősségű és jellegű betegséggel állunk majd hamarosan szembe és olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy érzékelőkkel és radarokkal felszerelt robot: "Én mondom, holnapra már nem fog kapni levegőt az orrán és be lesz gyulladva a torka!" Jóslom ilyenkor. És rendszerint így is lesz és általában nem azért, mert nálunk ilyen jól működik a vonzás törvénye, hanem azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a nyárból-télbe majd télből - tavaszba váltó időszakban szinte vágni lehet a betegségeket olyan sűrűn találkozunk velük.

Ha Sárin és Dorkán egy betegség első jeleit szimatolom, lelki szemeim előtt már pereg is a jól ismert és nem igazán szívlelt forgatókönyv. Két nyűgös gyermek - ha csak az egyik kapott el valami nyavaját a másik azért sír, mert nem akar egészségesen se oviba menni és mindig kijátsza a hiányozni fog a testvérem kártyát, így végül két gyerekkel felpakolva irány a dokihoz! Várakozás közben azon imádkozom, hogy a velünk együtt várakozók betegségeit ne vegyük magunkra szolidarításból, majd mire sorra kerülünk megkapjuk a diagnózisunkat, recepteket és az igazolást, majd kicsit megtörten bandukolhatunk haza, hogy a teljes gyógyulás érdekében otthon bevethessem minden - megmaradt - energiámat. Amiből bevallom eleinte igen sok van, aztán szépen lassan, arányosan ahány napot a lányok otthon töltenek, apad el.

Idén a nagy ovikezdési hajrában nekünk bőven kijutott már a "jóból" és amikor a lányok ismét szipogva jönnek haza, már felfegyverkezve állok a küszöbön, kezemben orrszívóval, farzsebemben pedig a jó öreg sóoldatos orrspray-vel, hiszen már semmit sem bízok a véletlenre. Bár van, amikor az én elszántságom sajnos nem elég a betegségek legyőzéséhez, sőt én is kikapok valami finom mutációt a lányok kórokozóiból, de a remény hal meg utoljára.

Megelőzés:

Lehetőleg már nyáron a baci szezon beindulása előtt érdemes elkezdeni valamilyen immunerősítő kúrát a gyerkőcöknél és akár nálatok, szülőknél is, hiszen, amit a gyermek hazahoz a közösségből, abből ti is bőven "profitálhattok", és tapasztalatból mondom, az nem lesz kellemes egyikőtöknek sem. Külön erre a célra kaphatóak vény nélkül immunerősítő szirupok, tabletták, gyerekvitaminok és vitamin cseppek, azt viszont, hogy nektek melyik fog igazán beválni talán csak egy kis kísérletezés útján fogjátok tudni kitapasztalni.

Nálunk eddig az echinacea szirup és tabletta vált be nagyon, ami leginkább a léguti megbetegedések megelőzésében vagy gyorsabb lefolyásában tud segíteni, illetve nemrég kirpróbálhattuk egy együttműködés keretein belül az Alpikol gyümölcsös immunerősítő szirupját is, ami szerintem a hosszabb távú megelőzésre jó választás.

Krupp - azaz a fulladozó ugatás, amitől minden anya retteg!

Igen, számítottam rá, hogy két kruppos gyermekkorral rendelkező szülő után a lányaink is örökölni fogják tőlünk a kruppra való hajlamot, de a jelentkezésére nagyjából 2 éves korukig kaptunk haladékot. Akkor viszont beindult a gépezet és a lányok egy kis tavaszi futkározás után is képesek voltak hajnalban fulladozva ugató köhögéssel kelni, ami még akkor is rémisztő élmény volt, ha gyerekkorunkban, mi szülők már átéltünk hasonlót.

+Jó tudni: Ahogy ezt a bejegyzést készítettem, kicsit jobban belemélyedtem a témába és mivel nem vagyok szakorvos csak egy gyakorló anyuka, így utánaolvastam és a kruppot a genetikai hajlamon túl a légutak vírusos megbetegedése is okozza, egy-egy nagyobb megbetegés előszobájaként, ami főleg, őszi, téli és a tavaszi időszakban lehet jellemző a gyermekeknél.

Hogyan kezeld?

Először is fontos, hogy megőrizd a nyugalmad, még akkor is, ha te is meg vagy kicsit rémülve, hiszen úgy sípol a gyerkőcöd tüdeje, mint Darth Vader-nek a Star Warsból. Igyekezz megnyugtatni a kicsit, hogy minden rendben van, nem kell tartania semmitől, hamarosan jobban lesz és te azért vagy mellette, hogy segíts és vigyázz rá. (Nálunk ezek a kulcsszavak be szoktak válni.) Ha félelmében a köhögéstől bepörög és sírni kezd, csak még jobban befulladhat, így fontos, hogy megnyugodjon. Amennyiben a hűvösebb időszakban lép fel a betegség, öltöztesd fel a kicsit és nyitott ablaknál, ajtónál szellőzzetek. Melegebb évszakban kinyithatod a hűtőt ebből a célból és áljatok elé. A hideg levegő segít a lélegzésben és csillapítja az ugató köhögést. Ha a gyermeked hajlamos a befulladásra, érdemes kicsit hűvösebb időt előkészíteni a gyerekszobában lefekvések alkalmával, amit a téli szezonban a fűtés mérséklésével vagy egy nagy szellőztetéssel érhettek el.

Kúp:

Legyen nyár, tél vagy éppen tavasz, sehová sem indulunk el a gyermekorvos által felírt prednisolonos kúpok nélkül, amelyek a hajnali ugató köhögéseket kezelni tudják. Sokkal nyugotabb vagyok, ha mindig van egy dobozzal otthon a hűtőben belőle és bármikor szükségünk van rá kéznél van.

Hideg párásítás vízzel vagy sós oldattal:

Bár megoszlnak a vélemények a hideg párásítás sikerességét illetően, hiszen sokan úgy vélik, hogy nem mindig segít a köhögéssel járó betegségeken, de mi kifejezetten szeretjük alkalmazni a lányok szobájában, főleg a téli fűtési szezonban, amikor a szárazabb a levegő jobban előidézheti a köhögést.

Lefekvés előtt sima vízzel egy órát szoktunk párásítani, így nyugodtabb az alvásuk, illetve igyekszünk a szobájukban inkább hűvösebb hőmérsékletet fenntartani, hiszen a meleg ingerelheti a légutakat, gyakrabban okozhat befulladást.

Salvus vizet is használhattok a párásítóban - ha a gép alkalmas rá - ennél viszont arra figyeljetek, hogy ne közvetlenül lefekvés előtt alkalmazzátok, mert a sós pára még nagyobb köhögésre ingerelheti a gyermekeket.

+ tipp: Ellátogathattok külön gyógycélokra létrehozott sószobákba, játszóházakba, de ha nincs a közeletekben, akkor otthon is rögtönözhettek. A fürdőszobánkban csináltam a múltkor egy kis sós párásítást, ahová beültünk a lányokkal egy fél órára és miközben ők egy pléden társasoztak belélegezték a jótékony sós levegőt.

Izlandi zúzmó szirup:

Makacs, ingerköhögés esetén szoktam a lányoknak adni ebből a gyógynövényes szirupból, ami megnyugtatja a légutakat. Azt tapasztaltam, hogy lefekvések előtt igazán hasznos nálunk, hogy nyugodtabb, köhögés mentes legyen az éjszaka.

Mellkas kenőcs:

Talán a ti anyukátok is kente gyermekként egy megfázás vagy makacs köhögés idején a mellkasotokat azzal a kámforos kenőcsel a hátatokat vagy mellkasotokat, ami aztán nem csak a hűsítő és légzést könnyítő hatása, de Anya gyógyító simogatásának is hála segített átlendülni egy nehéz betegségen. Én sosem felejtem el, és gyakran alkalmazom a lányoknál is, hogy nyugodtabban tudjanak aludni és közben gyógyulni.

Sópárna:

A felmelegített, sóval töltött párna is nagyon hasznos társ lehet a gyermekek számára a gyógyulásban. A BabyMountain sóhegyecskéit már régóta használjuk a lányokkal és eddig nagyon sok segítséget nyújtottak egy-egy betegséggel teli időszakban az orrdugulás, arcüreggyulladás, köhögés vagy éppen fülfájás esetén.

Illóolajok betegségek idején:

Mióta beindult a betegség szezon a lányok szobájában eukaliptusz illóolaj is helyet kapott, nem kifejezetten párologtatva, hanem csak egy kis tálkában illatozva, ami tisztítja a levegőt.

Ugyanezt az illóolajat szoktam használni a fürdővizükbe is egy kis sóval összekeverve, ami szintén nagyon hatásos a megfázások, orrdugulás esetén, ezt az ötletet a HerbaTherapy-tól lestem el, akiknél jótékony illóolajok között válogathattok és szakszerű segítséget is kaphattok az alkalmazásukat illetően.

Asztma vagy krupp? Mivel állunk szemben?

Ha időről-időre felüti a fejét nálatok az ugató majd elhúzódó köhögéssel járó betegség és úgy látod, hogy gyermeked sokat küzd a köhögéssel, akkor érdemes felkeresneteket egy pulmonológust, aki megállapíthatja, hogy kruppról vagy asztmáról van szó. Ő javasolhat olyan speciális kúrákat is, amelyek ezeken a betegségeken segíthetnek.

Hányás-hasmenés az a bizonyos vírus, aminek minden szülő hidegrázva ejti ki a nevét!

Azt hiszem ennél a betegségnél nincs mese. Ha már a gyermeked egy órán belül többször is rosszul lett, esetleg be is lázasodott, akkor teljesen biztosan elkönyvelheted, hogy bizony ti is megkaptátok és át fogotok rajta menni. Ez a ovis, sulis gyermekek és szüleik tűzkeresztsége szerintem.

Erről a betegségről nem szeretnék a saját magunk példáján sztorizgatni, mert nem tudom, hogy aki éppen olvassa a soraimat evés előtt vagy utána böngészi a blogot, de azt biztosan állíthatom, hogy ennél csúnyább betegség nincs! Ha Te Anyaként vagy Apaként egyedül tartod a frontot, akkor pedig biztos vagyok benne, hogy egy-két helyzetnél, amit ez a betegség produkálhat, már nem is igazán tudod, hogy sírj vagy nevess?! A jó hír viszont, hogy el fog múlni, át fogtok rajta esni, de lehet, hogy addig még sok folttisztító és mosószer fel og fogyni a lakásotokban.

Mit tehetsz?

Sajnos erre gyógyszert nem igazán fog tudni írni az orvos sem, ha lázas is a gyerkőc, akkor lázcsillapításban gondolkodhatsz kúp vagy szirup formájában, amelyiknél biztosabb, hogy bent is marad.

Valamint...

1. Nem adod fel a reményt, hogy túl lesztek rajta!

2. Diétás étrendre állítod a családod.

3. Sűrű rosszullétekkel küzdő gyermeket csak apránként, óránként itatsz, lehetőleg vízzel, vagy ízesítetetlen teával, amibe egy picike sót tehetsz, a három fogásos menü helyett pedig natúr sós krumplit szolgálsz fel.

4. Biztosítod a helyszínt lavorral, vödörrel!

Kiszáradás:

A viccet féretéve, fontos hogy egy ilyen vírus esetén is odafigyeljünk a folyadékbevitelre, főleg gyermekek esetében. Ha a gyermeked sír, de mellette nem könnyezik, karikás a szeme, bőre száraz, szédül vagy nem jkell pisilnie már jó ideje, akkor gyanakodj a kiszáradásra és hívd a gyermekorvost vagy az ügyeletet.

Kötőhártya gyulladás - piros a szeme, de nem mégsem nyúl, mi az?

Szintén egy közkedvelt (se) vírusos fertőzés, amit eddig nem sikerült megfejtenem, hogy honnan sikerül összeszednünk - nem mintha bármelyik másik betegségnél tudnám -, de eddig mindig egy orrfolyós megfázás idején ütötte fel a fejét nálunk és szerencsére nem maradt sokáig. Ami szerintem beválik, ha minnél hamarabb meglátogatjátok vele a gyermekorvost, aki felír a kezelésére egy speciális szemcseppet, majd imádkoztok, hogy a többi gyermek illetve jómagatok ne legyetek hajlamosak rá és ne kapjátok el!

Mandula gyulladás - láz a felsőfokon!

A betegségek javánál, igyekszem természtes hatású vagy gyógynövényes megoldásokkal küzdeni, de van egy betegség, amikor már nem szeretem kínozni a lányokat és a lehető leghamarabb elkezdjük a gyógyszeres kezelést, ami nem más mint a makacs, csillapíthatatlan lázzal járó mandula gyulladás. A gyerkőc egész nap olyan forró, hogy szinte sistereg az ágyban fekve, illetve gyulladt, betegség szagú a lehellete, étvágytalan és fájlalja a torkát.

Mit tegyünk, amikor manipulál a betegséggel?

Először is mindenképpen vegyük komolyan, ha fájlalja valamilyét, még akkor is, ha annak látható tünete számunkra nincsen. Sokszor előfordul, hogy egy hosszabb betegség után a gyerekek még hajlamosak mondogatni, hogy rosszul vannak, mert megszokják a betegség állapotát és talán az is benne lehet némely gyerkőcnél a pakliban, hogy kicsit tovább szeretné élvezni a betegséggel járó kiváltságokat, mint a korlátlan mesenézés vagy Anya és Apa 0-24 órás törődése, ami a rohanó hétköznapokon talán nem anniyra megszokott a számára. Ha bosszantó is talán, hiszen a makk egészséges gyerekünk még mindig a gyengélkedés időszakában megszokott viselkedést várja el, igyekezzünk elmagyarázni neki, hogy a betegség nem jó és akkor is összebújhattok egy mesekönyvvel, ha Ő már jól van.

Ne bagatelizáljuk el a problémáját, forduljunk orvoshoz, ha többször is mondja, hogy fáj valamilye, de amennyiben az orvos is megerősíti, hogy nincs semmi baj érdemes átgondolunk, hogy mi váltja ki a viselkedését? Több figyelmet akar? Nem akar oviba/iskolába menni? Beszélgessünk erről vele őszintén és kedvesen, hogy kideríthessük mi áll a háttérben.

Mikor menjen a gyerkőc oviba, mikor inkább ne?

Ez egy olyan kérdés, ami miatt már többször botlottam vérre menő vitákba anyukák között a fórumokon és szerintem eléggé megoszlanak a vélemények erről a témáról. Szerintem azt minden szülőnek a saját felelőssége eldönteni, hogy milyen betegséggel maradjon otthon vagy menjen a gyermek oviba.

Ha lázasan, rossz közérzettel, csúnya ugató, hurutos köhögéssel, vírusos megbetegedéssel állunk szemben, akkor nem is kérdés, hogy otthon maradnak velem. Ilyenkor szerintem az a legjobb a gyermeknek is, ha nyugodt körülmények között, kellő odafigyeléssel kipihenheti a rosszullétet és meggyógyulhat belőle. Nem érdemes szerintem hazárdírozni, hiszen a szövődmények egy megfázásnál is rosszabbak lehetnek, ha el vagy lehúzodik.

Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy van egy bizonyos - én csak úgy hívom - ovis betegség, ami folyamatos orrfolyással (nem a csúnya, elrettentő fajtából, mert az a fenti kategóriába tartozik inkább) és az enyhe, kaháló köhögésből áll, ami szinte az év minden napján, de legtöbbször minden második héten előfordul a gyerekeknél. Ez lehet azért, mert az udvaron egy futkározás után leizzadva kicsit meghült, a lényeg, hogy nem kóros és vígan elvan vele a gyerek, sőt másra sincs veszéllyel.

Persze tudom, hogy az lenne az ideális, ha minden gyermek makk egészségesen járna közösségbe, de lássuk be, ez szinte lehetetlen. Elsőként azért, mert sokszor olyan gyermek is lehet betegség hordozója, akin a tünetek nem is jelentkeznek vagy már rég átesett a betegségen, másodsorban pedig nem minden szülő teheti meg, hogy havonta két hetet otthon tölt a gyermekével ilyenkor, még akkor sem, ha szeretné ezt megtenni, de a munkahelye nem teszi lehetővé és esetleg nagyszülő sincs a közelben, aki ilyenkor besegíthetne.

Mi lehet ilyenkor tenni, hogy mégse kelljen minden héten a gyermekorvosi rendelő sorszámaiért küzdenünk?

Próbáljunk odafigyelni a megelőzésre! Ahogy fentebb említettem, ennek egyik módja lehet az immunerősítés, a másik nagyon fontos eleme pedig az, ha megtanítjuk a kicsiknek, hogyan mossanak helyesen kezet, ne vegyék a kezüket a szájukba vagy éppen fújják ki az orrukat, amivel sok esetben megelőzhető a betegségek terjedése. Tudom, ez nem egy egyszerű folyamat és nem is fog talán menni elsőre, de idővel szerintem ügyesen megtanulják és beépülhet a napi rutinba.

Ha a gyermekünket ledönti a lábáról egy betegség, az sohasem egy egyszerű időszak, ha végre kigyógyul belőle és vígan mehetne tovább minden a megszokott mederben, gyakran előfordul, hogy pár nap múlva újabb betegséget hoz haza, mi pedig úgy érezzük, hogy valami a világ nagy körfogásában nagyon összefogott ellenünk. Ha már megbetegedett, próbáljuk meg túlvészelni a nehéz időszakot, amilyen hamar csak lehet, és ép elménk megőrzése érdekében ismételgethetjük magunkban: Ez is el fog múlni!

Kitartást és betegségtől mentes napokat kívánok nektek!

***Szeretném megjegyezni, hogy bár a bejegyzés teljes mértékben segítő szándékkal íródott, ellenben nem vagyok szakorvos és csak a saját gyermekeim kapcsán tudom megosztani a tapasztalataimat. Minden esetben forduljatok a gyermekorvosotokhoz, ha pedig aggasztó tüneteket észleltek a gyermeketeken, ne habozzatok hívni az ügyeletet, akik segítséget nyújthatnak.***

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!

No megjegyzés

A megunhatatlan varázsgyurma a kamrából! / Így készítsd el otthon /

Háromfelé osztom a szívemet - testvérekről, féltékenységről és a kihívásokról

Hogyan érem el, hogy a gyerekeim jól viselkedjenek és szót fogadjanak - mèg az altatási rutin alatt is!

A harmadik gyermekünk születésével váltam azzá az anyává, aki mindig lenni akartam

Az első hat hét egy kisbabával, első hat hét anyaként!

Gyönyörű és szórakoztató társasjátékok gyerekeknek, nem csak karácsonyra! Mi is kipróbáltuk!

Djeco: Állatmentő

Djeco: Egy kis asszociáció

Marbushka: Csipp Csepp

Djeco: Pontosan az!

Marbushka: Csináld magad! társasjáték

Marbushka: Bújócska a városban

Marbushka: Karácsonyi mese

Hogyan éljük túl a gyerekbetegségek időszakát?

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

Üdvözöllek a blogomon!

Itt tudsz követni:

Facebookon is megtalálsz!

Témák:

Archívum:

Kedvelt bejegyzések:

Kapcsolat:

INSTAGRAM:

Oldalak