5+1 karácsonyi szokás a gyerekkoromból, amit szeretnék átadni a gyerekeimnek
Sziasztok!
Most, hogy a lányok abba a korba értek, amikor el lehet kezdeni megismertetni velük a szokásokat és bevezetni a hagyományokat, elgondolkodtam, hogy az ünnepi időszakot, illetve Karácsony napját mivel tehetném számukra különlegesebbé és emlékezetesebbé. Idén nagy újdonság volt a számukra az adventi kalendárium bontogatása, amit nagyon élveztek, így biztos vagyok benne, hogy még jó pár évig visszatérő szokás lesz ez nálunk. Ezen felbuzdulva végiggondoltam, hogy a gyermekkoromban mik voltak azok az igazán emlékezetes dolgok, amelyekre a mai napig örömmel gondolok vissza, ebben a bejegyzésben pedig szeretnék párat megosztani veletek is azok közül, amit a lányoknak is szeretnék továbbadni.
1. Hóember és bunki építés
Gyerekkorom egyik legjobb emlékei közé tartozik, amikor órákig játszottunk a hóban, amiből néha olyan sok esett, hogy az iskolai tanítás is elmaradt miatta. A bátyámmal minden évben újabb és újabb terveket eszeltünk ki, hogy miket fogunk építeni a nagy hóból. Volt emberszabású hóemberünk és olyan alagútrendszert is ástunk magunknak, amiben akár el is tévedhettünk volna. Idén nagyon reménykedek benne, hogy fog esni, így a lányok is felfedezhetik a hó adta örömöket.
2. Mesenézés egész délelőtt
Karácsony napján megengedett volt a korlátlan mesenézés. Amikor gyerek voltam még nem volt kábeltévénk, de emlékszem, hogy olyankor a tévécsatornák egész nap meséket és karácsonyi filmeket ( Reszkessetek betörők! ugyebár) játszottak. Szuper volt a tévé előtt bekuckózva, egy-egy ebéd előtti titkos sütivel várni az estét és a meglepetéseket. Bár mi sokszor csinálunk mesenézős napokat a gyerekekkel, biztos vagyok benne, hogy az ünnepek alatt is lesz egy ilyen kuckózós napunk.
3. Csöngetett a Jézuska!
A karácsony fénypontja mi más lehetett volna, mint az ajándékozás! Az tette még különlegesebbé ezt a pillanatot, hogy amíg mi várakoztunk a szobáinkban, a szüleink Jézuskája bekészítette a fa alá a meglepetéseket. Türelmetlenül füleltünk ilyenkor, hiszen egy csengőszó jelezte, hogy mehetünk megnézni az ajándékokat. Ugye nem kell mondanom, hogy gyorsasági rekordokat döntöttünk, amikor meghallottuk a csilingelést. Kiskoromban Anyáék azt mesélték, hogy a Jézuska csengetett, amikor végzett az ajándékok kiosztásával, sőt gyakran az ablakon át még azt is megmutatták, hogy merre indult tovább, amikor nálunk végzett. Szeretném, ha a lányok is várnák a Jézuskát és ugyanúgy csengőszó jelezné majd nekik, amikor a meglepetések készen állnak a kibontásra a fa alatt.
4. Sokáig ébren lenni és bekuckózni az ajándékokkal
Amikor már az összes ajándékot kicsomagoltuk és kicsit lenyugodtunk a meglepetések okozta örömtől, a karácsonyfa közelében készítettünk magunknak egy kis kuckót plédekkel és párnákkal, majd az összes ajándékunkat magunkhoz véve bebújtunk oda. A szüleink a karácsonyi műsort nézték a tévében, mi pedig megfogadtuk, hogy sokáig fent maradunk, hiszen ezt is szabad volt ilyenkor, de pár perc elteltével már örömmosollyal az arcunkon, az ajándékainkat szorongatva aludtuk az igazak álmát. A bunki építésnek már most is nagy hagyománya van nálunk szerintem Karácsonykor sem maradhat el nálunk ez a szokás, amit még különlegesebbé tehetnek a hangulatfények.
5. Az elmaradhatatlan karácsonyi családi fotók
Talán gyerekként nem ez volt a legkedvesebb pillanatom az ünnepek idején, de felnőtt fejjel mindenképpen becsülöm a szüleim kitartását, hogy évről évre összetereltek bennünket és megörökítettek minket a fa vagy egyéb karácsonyi díszlet előtt, miközben az ajándékainkkal pózolunk. Kiskoromban ez egy kötelező és értelmetlen dolog volt a számomra, ma már szép emlékek, amiket öröm visszanézni. Talán Sárának és Dorkának sem mindig a fényképezkedés a kedvence, de remélem, hogy majd, ha felnőttek lesznek ők is ugyanolyan örömmel nézegetik majd a kiskori képeiket és emlékeket, ahogyan én teszem most a régi fotókkal.
+1: Ajándékok felkutatása
Ebből a szempontból én nagyon rosszcsont gyerek voltam és talán a szüleim nem is örültek mindig annak, hogy felkutattam az ajándékokat, de engem tényleg nem a rossz szándék vezérelt. Élveztem, hogy terveket szőhetek a meglepetések megkeresésére (egyszer még tervrajzot is készítettem erre a célra) és nagy izgalom volt, amikor rátaláltam egy-egy ajándékra. Persze Anyáék idővel rájöttek a turpisságra és mivel ők még szerették volna, ha meglepetést okoznak az ajándékok, egy kis idő után már csak a szépen becsomagolt és titokzatos ajándékokra bukkantam a vadászatom során. Ha a lányok nagyobbak lesznek, szeretnék nekik egy kis kincsvadászatot szervezni majd, amivel ők is megélhetik a kutatás örömét és izgalmát.
Nektek mi a kedvenc emléketek?
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
2 megjegyzés
Nálatok már néznek a lányok tévét? Mikor kezdtétek? Én a 21 hónapos kisfiamnál még korainak tartom.
VálaszTörlésMivel nálunk a filmezés egy közös családi program, így a lányok szoktak meséket nézni. Nem a tévét nézik, hanem konkrét mesét, amit kiválasztunk együtt.
TörlésTetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!