10+1 és a ráadás, amit 30 éves koromra megtanultam!
30 éves lettem. Bevallom, hogy - bár mindenki ezt kérdezgette tőlem az elmúlt hónapokban - én egyáltalán nem rémültem meg ettől a számtól. Sőt! A 29. után úgy vártam az idei évfordulót mintha végre valami nagy titok tudója vagy legalábbis titkos csoport tagjává válhatnék ezáltal.
"De legalább úgy, mint gyerekként a 10 évet, amikor végre engem is beengedtek a szüleimmel a METRO áruház bevásárló részére. Aztán rájöttem, hogy nincs is ott semmi extra látnivaló, ugyanolyan áruház, mint bármelyik másik. Nem is értettem akkoriban, hogy miért kellett ekkora hűhót csapni?!"
Nagy titok most sincs. Az egyetlen ősz tincsemen túl, amit a gyerekek előtti időkben is birtokoltam és igazából már betudtam egy misztikus dolognak amolyan boszorkányos vonalon, mint az öregedés jelének, ugyanaz az arc néz vissza rám a tükörből, mint tegnap, kicsit talán fáradtabb, mint máskor, de nagyon boldog!
Van pár dolog, amit viszont megtanultam a harmincas éveimre, így most veletek is megosztom ezeket ünneplés képpen!
1. Hogy az öngondoskodás nem egyenlő az önzőséggel.
Pláne édesanyaként! Pedig gyakran összekeverjük mi édesanyák az énidőt az önzőséggel és képesek vagyunk azt gondolni, hogy pár óra kimenő alatt összedől a világ otthon nélkülünk. Pedig elárulom, hogy semmi olyan nem fog megtörténni, amit a házból kilépve azonnal elképzelünk a lelki szemeink előtt...hatalmas robbanás és életveszélyes balesetek. Ellenben tudjátok mi lesz, ha ráveszitek magatokat, hogy anyukaként is kikapcsolódjatok néha-néha?
Elárulom! Kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesztek. Egy kávé nyugiban, fodrász vagy kozmetikus látogatás felér egy teljes lelki feltöltődéssel és tudom, hogy imádod a gyermekedet/ gyermekeidet, de ettől függetlenül magadat is szeretheted!
Eleinte kaptam hideget és meleget is amiatt, mert felvállaltam, hogy a kislányainkat gyakran rábízom az apukájukra, míg én egy kicsit kikapcsolódom, sőt olykor nem általlok venni egy forró fürdőt vagy feldobni egy kis sminket is, ha a gyerkőcök mellett lehetőségem adódik rá, de mióta édesanyáknak kezdtünk szervezni feltöltődést garantáló programokat tudom, hogy a szabadidő anyaként - bár olykor nagyobb szervezéssel jár, mint egy esküvő- , de ugyanúgy jár, sőt szükséges is, akárcsak a gyermekeink születése előtt!
2. Hogy bár sohasem lesz már olyan a testem, mint a 20-as éveim elején, de ettől függetlenül jó test ez!
Sokáig azt gondoltam, hogy amikor gyermekem születik, majd végképp elveszítem a testem kapcsán az a nehezen kiküzdött elfogadást, amelyért egész kamasz éveimben viharosan küzdöttem. Aztán amikor jött egy ember (nem is akármilyen!), aki bebizonyította nekem, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok, majd megszülettek a kislányaim és hamarosan a kisfiunk is, a tükörben látott kép iránti érzéseim szépen lassan úgy formálódtak, akárcsak egy jó házasság. Megtanultam tisztelni, becsülni és vigyázni rá. Ó nem, a tükörben már nem azt figyelem, hogy egy diéta után milyen szép lapos lett a hasam, hanem észreveszem a puhaságaimat, a szülésem nyomaként kapott örök tetoválást a hegemet, a hasam biztos nem olyan lapos, mint volt, viszont elmondhatom, hogy három gyermek növekedett benne, ez a tény pedig megérdemel a tiszteletet!
Érdekes módon az első szülésemet követően még életemben nem láttam annyira szépnek és teljesnek magamat, a testemet pedig nőiesnek, mint akkor. Most pedig csak azt kérdezem, miért voltam én folyton elégedetlen a tükörben látott képpel?
3. Hogy mikor kell megállni és lassítani.
Rendben, helyesbítek, mert itt a családom, főleg a férjem és a hozzám legközelebb álló barátiam bizony fel fognak hördülni. Szóval én tisztában vagyok vele, hogy mikor KELLENE már lassítanom és kicsit szusszanni, az viszont egy másik kérdés, hogy tudok-e ilyenkor megálljt parancsolni? Maradjunk annyiban, hogy igyekszem és gyakorlom nagyon ennek a tudományát, de fejlődésnek élem meg az utóbbi időben azt is, hogy amennyiben benyomom a STOP gombot, akkor legalább már nem érezem magamat rosszul miatta, hogy éppen nem csinálok semmit! Ezt pedig néha ugyanolyan nehéz megtanulni, mint megállni.
4. Hogy mit éltek át a szüleim amikor beteg voltam vagy visszabeszéltem nekik.
Meg egy halom más dolgot, amiről nem sejtettem, hogy együtt jár a gyerekvállalással! Persze ez egyáltalán nem tántorít el attól, hogy szülőnek lenni klassz dolog, mert bizony annak kell lennie ha harmadszorra is belevágtunk nem igaz? Viszont sok olyan dolgot csak most értettem meg igazán, amiről anno nem is sejtettem, hogy a szüleim miért mennek a falnak, aggódnak vagy idegesítik fel magukat! Már előre félek én mit fogok szólni, ha a lányaim tetőtől-talpig feketében akarnak majd járni és lélek romboló zenéket akarnak majd bömböltetni?
5. Ó igen! Végre értem miért is fontos egy jó arcszérum és szemkörnyék ápoló!
Sokáig úgy gondoltam, hogy csupán a reklámokban látott "érettebb" nőknek van csak szüksége olyan holmikra, mint a bőr öregedésgátló arckrém vagy a szem alatti fekete karikákat eltűntető kis gélek. Haha! Aztán megszülettek a gyermekeim, túl voltunk pár brutális bulis éjszakán és már értettem, hogy a reklámban miről is beszéltek nekem meghitt hangon azok a hölgyek! Bizony pár jól bevált krém és szérum mára már nálam is elengedhetetlen kellék és bár nem volt egyszerű rátalálni a tuti befutó darabokra, de a harmincas éveimre már készenlétben állok, ha jönnének azok a ráncok!
6. Hogyan kell foltot kiszedni a ruhákból és miből rittyentsek vacsorát a családnak, ha szinte teljesen üres a hűtő!
A mostani étkezéseinket összevetve a húszas éveim elején jellemzőekkel, amikor még kollégista voltam és 3 fő táplálék adta ki az étkezéseimet: anya fagyasztott pörije, spagetti és virsli nem sokat gondolkodtam a változatos étrenden. Csoda, hogy akkor még nem kellett annyira küzdeni a kilókkal?
Azóta viszont, hogy családom és gyermekeink lettek az étkezési kultúránk jócskán megváltozott, s bár a bolognait most is nagyon szeretjük, na meg az egyszerűen és gyorsan kivitelezhető ételeket, de jócskán változatosabb ételek kerülnek az asztalunkra, mint ezelőtt. Arról nem is beszélve, hogy igencsak találékonyan tudom felhasználni az előző napi ebédet másnap egy meleg vacsora újragondolásaként!
Szintén a kollégiumi éveimre tehetőek azok a bakik, amikor előszeretettel mostam össze a fehér ruhákat színesekkel, vagy miniatürizáltam a kedvenc pulcsijaimat, mert véletlenül kicsit magasabb hőfokon mostam ki őket. Azóta sikerült elsajátítanom jó pár háztartási praktikát amelyeknek hála mostanában már egész szép számmal maradnak a fehérneműk tényleg fehérek mosás után!
7. Hogy néha még most is sokszor ügyetlen és béna vagyok, de ezen nagyon jókat tudok nevetni.
A mai napig megesik velem - főleg a várandósságom idején - , hogy hihetetlenül ügyetlen tudok lenni. Mindent leejtek, elrontok, odaégetek, neki megyek valaminek vagy éppen elesek és a listát lehetne még bővíteni, viszont hacsak nem komoly dologról van szó, már megtanultam nevetni magamon. Néha szenvedős és hisztérikus nevetések ezek, de vannak felszabadult és igazán szívből jövő kacagások is. A gyermekeimnek is azt tanítom, hogy amíg nem vészes a helyzet, inkább nevessenek ők is egy nagyot, ha ügyetlenkednek, mert ezzel sokkal könnyebb áthidalni a nehéz pillanatokat, akkor is, ha olykor olyan ciki helyzetekbe kerülünk, hogy legszívesebben azonnal fognánk az "Ásd el magad felszerelést!"
A nevetés mellesleg apró viták során is hasznos. Anyaként és feleségként is többször tapasztaltam már, hogy olykor ez a legrövidebb út a béküléshez!
8. Hogy mennyire fontosak az orvosi szűrővizsgálatok és az egészségem.
A kisfiunk érkezése előtt a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire fontos, hogy odafigyeljek magamra egészségügyileg is! Persze korábban sem hanyagoltam el magamat, csupán hajlamos voltam egy-egy betegségre vagy a testem küldte jelre csak legyinteni, hogy majd megoldódik és nem kell neki nagy feneket keríteni. Ma már tudom, hogy bár néha nehéz időt szánni rá, de fontos, hogy komolyan vegyük, ha már csak egy aprócskát is úgy érezzük nincs rendben valami. Az egészség fontossága nem korhoz kötött, de tény, hogy hajlamosak vagyunk csak bizonyos gyertya szám felett komolyan venni és értékelni azt.
9. Valamiben fel kell nőni, de van pár dolog, amiben mindig lehetek gyerek!
A számlák, a munkahelyi határidők, ügyfélkapus rendszer és még egy sor egyéb hivatalos dolog köszönt szépen lassan az ember életébe a felnőtté válás rögös útján, amit a szüleinknél minndig is láttunk, sőt olykor asszisztáltunk is hozzá egy-egy sorban állás közben és sosem értettük, hogy ez nekik miért jó, mert olyan unalmasnak tűnt és igazából még most is az, de előbb utóbb ugyebár utolérnek minket is ezek felnőttes bürökratikus dolgok.
Ellenben megmaradnak nekünk kortól függetlenül a kanapén bekucorodós Disney mesenézős napok, amikor még egy kicsit mindig sírunk azon, ha a jó elnyeri a jutalmát vagy a herceg a hercegnője szívét és azért sem fog senki megszólni bennünket, ha a gyerekkönyvek közé nekünk is becsúszik egy tündérmese, amit aztán este az ágyban boldogan olvashatunk!
10. Hogy egy rossz nap még nem a világvége.
Alapjáraton pozitív embernek tartom magamat, de velem is előfordul, hogy semmi sem jön úgy össze, ahogy szeretném vagy stresszesebb vagyok a kelleténél. Régebben ezektől teljesen megfeneklettem volna, de ma már tudom, ha feszültebb és ingerültebb vagyok elég elvonulnom egy kicsit egy jó kis zenével vagy könnyvel és megoldódik a dolog, a problémák pedig szépen lassan kicsomózódnak.
11. Hálás vagyok azért, ami körülvesz.
A gyermekeim és a férjem. A családom. Az egészségem. A kisfiunk aktív rugdosódása a pocakomban. Az otthon ahol élünk. A reggeli napsütés. A munkám, ami egyben a hobbim. A barátaim. Az apró örömök az életben. Egy csinos ruha. Egy finom ebéd vagy kávé. Egy jó könyv.
És még megannyi dolog, amit nap, mint nap fel tudnék sorolni, amiért hálás vagyok és köszönetet mondhatok. Ez pedig minden nap ajándék!
+1: Most kezdődik csak igazán a buli!
S bár a húszas éveim a mai nappal hivalatosan is véget értek, ha a harmincasok csak fele ennyire lesznek nagyszerűek, akkor én már alig várom, hogy kezdetét vegye a kaland! Hellő 30, hajrá 30!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
0 megjegyzés
Tetszett a bejegyzés? Örülök, ha megosztod velem a véleményed!