Levél a lányaimnak
by
Fanni
- május 07, 2017
2015. január 29.
Nagyon izgatott vagyok miattad. Nem tudom, hogy mikor fogsz beköltözni, és azt sem, hogy vajon én meg fogom e érezni, azt, ha már itt vagy velem, de abban biztos vagyok, hogy minden nap örömmel várom azt a pillanatot! Sohasem képzeltem, hogy egyszer ennyire fogok vágyni Rád, de egyik napról a másikra megtörtént, és már nem tudlak, nem is akarlak kiverni a fejemből. Tudod, olyan ez kicsit, mint amikor szerelmes az ember. Édes kín. Várni olyan nehéz feladat, de mégis örömteli és izgalmas is egyben. Nem tudok Rólad semmit és kezdetben csak egy egészen aprócska kis pont leszel, de akkor is, itt leszel már velem és napokig talán csak a kettőnk féltve őrzött titka lesz, hogy jelen vagy. Cinkosok, szövetségesek leszünk mi ketten, egészen a kezdetektől! Hónapokig fogsz velem, bennem élni, s én mindent elmesélek majd neked! Míg te szépen lassan mindent megtudsz majd rólam, én izgatottan várhatok majd a pillanatra, amikor végre megpillanthatlak, a kezembe foghatlak és megismerhetlek. Vajon milyen leszel? Biztosan hasonlítani fogsz Rá és persze kicsit Rám is. Megsúgjak egy titkot Neked? Ha Rád nézek Ő-t is látom majd benned és már csak ezért az apróságért is nagyon-nagyon foglak szeretni. Mert Ő-t is nagyon szeretem. Pont ettől szép ez az egész.
Nem tudom mennyi idő telik el, amíg találkozunk, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek Téged. Nagyon várlak!
ui.: Kérlek ,nézd el majd nekem, ha kezdetben nem leszek túl ügyes és néha elbizonytalanodok, ígérem belejövök majd!
Kedves Dorka és Sára!
Amikor a fenti levelet fogalmaztam még csak reménykedni mertem és egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy gyermek helyett, rögtön kettő is anyukájának választ majd engem egy szép napon, nagy-nagy kihívások és önmagam még jobban megismerése elé állítva ezzel. Hosszú volt az út, amit együtt megtettünk - bár csak pillanatoknak tűnnek, így visszatekintve - és fénysebességgel közeledik a találkozásunk időpontja. Hasonlóképpen készülődök erre a pillanatra, akárcsak aznap, amikor az Apukátokkal (Tudjátok ő az a borostás, kicsit szúrós puszijú férfi, akinek a hangjára esténként elkezdtek folyton ficánkolni, és aki már most is berreg, pruttyog és mindenféle lehetetlen beceneveken szólít benneteket!) találkoztam először. Izgulok és félek, hogy mi fog történni ezután?!
Őszintén bevallom, mostanában egyre türelmetlenebb vagyok - meg is beszéltük ezt már párszor -, pedig tudom és Ti is, hogy addig maradtok/maradhattok odabent, amíg Nektek kényelmes és ha már nem férnétek el, azonnal jelezni fogjátok, hogy itt az idő! A várakozás sosem volt az erősségem, talán ezért is gyorsítanám fel a napok múlását, de persze közben nagyon is tartok a pillanattól, amikor megpillanthatlak majd Titeket, amikor már nem leszünk egy testben így hárman.
Nem is tudom most még elképzelni, hogy milyen lesz, amikor majd megpillanthatlak benneteket. Meg fogjuk ismerni egymást? Össze tudunk majd barátkozni ebben a kinti világban is? Meg fogtok vajon ismerni? Én pedig mikor fogom elhinni vajon, hogy 9 hónap várakozás után ez nem csak egy álom?
Nektek igazán nem kell külön elmesélnem, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, míg a hasamban növekedtetek. Ti jól tudjátok mennyire megijedtem, amikor megtudtuk, hogy ketten vagytok, mennyire szükségem volt minden önbizalmamra és támogatásra, hogy elhiggyem, menni fog ez nekünk, képes vagyok rá!
Huncutkodtatok odabent, amikor én jóízűen megettem valamit, Ti pedig kifejeztétek, hogy nektek bizony egyáltalán nem ízlett, amit kóstoltatok. Hallhattátok azt is, amikor csendesen és örömmámorban úszva pityeregtem, mikor megtudtuk, hogy kislányaink lesznek. Ott voltunk egymásnak, amikor hajnalban csuklottatok vagy fészkelődtetek a hasamban, esetleg amikor én kelettelek fel benneteket egy mély álomból, mert a mosdóba kellett igyekeznem az éjszaka közepén. Ott voltatok akkor is Nekem, amikor szintén a hajnali órákban pityeregtem elvesztve az erőmet, mert úgy éreztem nem bírom tovább, kevés vagyok ehhez a "küldetéshez".
Tudjátok, hogy mennyi mindenbe beleütköztem, elejtettem dolgokat és azt is, hogy mostanra már nagyon nehezen mozgok a hasam miatt, amiben Ti vidáman növekedtek. Joggal mondhatjátok, hogy: "Anya, most mondj valami olyat, ami nekünk is újdonság!"
Lányok! Egyszer majd elmesélem Nektek, hogy milyen szerelmesnek lenni, milyen feleségül menni ahhoz a férfihoz,akit az ember lánya mindennél jobban szeret és milyen érzés aztán a közös gyermekeiteket várni hosszúnak tűnő, de igazából pillanatok alatt elillanó hónapok alatt.
Elmesélem, hogy minden megérte! Megéri kiállni a rosszulléteket, a gyengeséget, a plusz kilókat, a terhescsíkokat, az ügyetlenkedést, a hormonok miatt felborult életet, hiszen ez az időszak olyan misztikus és felfoghatatlan egy nő életében, amiért semmit sem kár feláldozni.
Mesélek majd arról is, hogy mennyire szeretünk Titeket és mindegy, hogy milyen a szemetek vagy a hajatok színe, egyediek vagytok és különlegesek, megismételhetetlenek ebben a nagy-nagy világban. Megmutatom és elmondom majd nektek, hogy milyen szépek vagytok úgy, ahogy vagytok és segítek majd az apró "hibákat" is megszerettetni magatokon.
Mondok majd vicces történeteket és megnevettetlek majd benneteket, hogy megtudjátok milyen jó dolog nevetni. Nevetni, ha bosszúsak vagytok, nevetni, ha nem is minden sikerült úgy, ahogyan elterveztétek, nevetni egy vita lezárásaként vagy éppen akkor is, ha egy kicsi balszerencse ér benneteket, mert a humor nagyon sok mindenre gyógyír.
Megosztom majd veletek, hogy milyen teljes szívből szeretni, hogy amiről álmodtok azt meg is tudjátok valósítani és ha úgy érzitek, hogy az utóbbi nem is lenne így, én mindig ott leszek és támogatlak majd Titeket, hogy elérhessétek mindazt, amit elképzeltetek.
Csinálok majd hercegnő jelmezt, eljárok majd az óvodai és iskolai ünnepségekre, rendezek majd nektek születésnapi zsúrt és pizsama partit, elteszem majd emlékbe az összes rajzot, amit készítetek. Megtanulok hajat fonni, naprakész leszek az aktuális tini mesékből és filmekből, hogy azt mondhassátok majd, hogy milyen menő anyukátok van.
Pityergek majd az első kacajotoknál, amikor megtanultok járni és amikor kimondjátok majd az első szavaitokat. Nosztalgiázok majd a kinőtt ruháitok felett, amikor először mentek iskolába és amikor a barátnőitek már fontosabbak lesznek látszólag, mint én. Ilyenkor elmondom majd magamban: Milyen gyorsan megnőttetek, pedig még csak most születtetek.
Megmutatjuk majd nektek, hogy mennyi sportot űzhettek és ígérem mindig lesz nálam sebtapasz és Betadine is, mert ha rám hasonlítotok majd, akkor erre szükség is lesz elég gyakran. Gyógypuszikból is feltankolok majd bőségesen!
Gyógyítgatom majd a láthatatlan sebeket is, amikor megbánt titeket valaki, ha rossz jegyet kaptok, vagy szerelmi csalódás ér benneteket. Segítek majd a szomorú pillanataitokban is meglátni a jót, vagy átvészelni veletek a borús perceket.
Elmesélem majd nektek, hogy milyen különleges is a Ti kapcsolatotok, hogy Ti mindig számíthattok majd egymásra és ránk, hogy mindig szeretni fogunk benneteket, még akkor is, ha rossz fát tesztek a tűzre és még akkor is, ha büntiben lesztek.
A háttérből fogom figyelni, amikor megtaláljátok a nagy Ő-t és talán abban a szerencsében is részem lesz, hogy végignézhetem, ahogy az oltárhoz vonultok vele. Egyszer talán a kezembe vehetem a gyermeketeket is, akikeket ugyanúgy fogok szeretni, mint Titeket. Remélem megélem.
Még nem vagytok velünk, de már most nagyon szeretlek benneteket. Én leszek az anyukátok és már alig várom!
Hamarosan találkozunk!
Puszil Titeket: Anya
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
