Beszéljünk a gyerekekkel az elfogadásról!
by
Fanni
- október 11, 2019
Ahogy növekednek a lányok és egyre jobban nyílnak a gondolataik a világ dolgai felé, egyre több olyan kérdést tesznek fel, melyre nem mindig egyszerű azonnal válaszolni. Hogyan működik a mikró? Hogyan keletkeznek a csontok? Mi történik a halál után? Kezdő anyukaként, igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint válaszolni ezekre az érdeklődésekre, így amikor nemrégiben a Sári és Dorka életében először jelent meg a másság és a gyermeki csúfolódás, törekedtem körültekintően reagálni.
Azt már egészen pici koruktól fogva fontosnak tartottam, hogy tudják, nem mindenki ugyanolyan és ez egyáltalán nem baj. Sőt! Mesékkel, játékokkal és néha a való életben is igyekeztem megmutatni nekik, hogy nem mindenkinek olyan színű a bőre, mint az övék, hogy vannak olyan gyermekek akik egy betegségtől fogva esetleg máshogy viselkednek, de ugyanolyan kedvesek és szeretetteljesek, akárcsak ők és léteznek olyan gyerekek vagy felnőttek, akik kerekesszékben, műlábbal vagy éppen hallás/ látás károsodottan élnek.
Ezek a helyzetek egy szülő számára nem mindig egyszerűek, sőt számomra eleinte egyenesen kihívásnak számítottak, hogy hogyan magyarázzam el a lányonak, amikor ezekről a dolgokról kérdeztek.
Dorka nem is olyan régen megkérdezte, hogy miért olyan furcsa a játszótéren mellette hintázó kislány? Az apukája, aki akkor velük volt, zavarba jött és nem igazán tudott mit válaszolni, hiszen valljuk be a gyerekek ilyesfajta kérdéseire először nem egyszerű válaszolni. Otthon újra felhoztuk a témát és elmeséltük a lányoknak, hogy Ő egy különleges kisgyermek volt, aki éppen annyira játékos, vidám, barátságos és szeretettel teli, mint Ők. Szeretném, ha tudnának ezekről a témákról bátran kérdezni valamint nyitottan és szeretettel kezelnék a sokszínűséget!
Én úgy látom, hogy a gyermekekben az elfogadás első lépése az, hogy tudják nem kell félni vagy tartani attól, ha valaki különbözik vagy más, mint ők. A kicsik sokkal érzékenyebbek és bizony okosabbak is sokszor, mint ahogy azt sokszor várnánk, így azt gondolom, hogy az őszinteség és gyermekek számára érthető nyelven való magyarázat egy jó megoldás ezekre a helyzetekre. Kezeljük kellő lazasággal, ha gyermekünk megnéz egy barna bőrű vagy mozgáskorlátozott embert és meséljük el neki, ha kérdez pedig bátran válaszoljunk neki, esetleg a témában gyerekkönyveket keresve még többet foglalkozhatunk a témával, ha továbbra is érdeklődik.
Másik fontos kérdés a csúfolódás. A gyermekek sokszor gúnyolódnak vagy viccelődnek azon, amit nem értenek vagy számukra szokatlan. A lányok is váltak már csufolódás célpontjává a játszótéren vagy az óvódában, amitől természetesen nem tudom mindig megóvni őket. Így hát azon felül, hogy igyekszem megtanítani nekik, hogy bántani másokat nem szép dolog, hiszen ettől a csúfolt személy szomorú lesz, igyekszem gyakran azt is hozzátenni, hogy azért, mert valaki máshogy néz ki, más a szem, haj vagy bőrszíne, más a testalkata, más ruhákat hord vagy kerekesszékre van szüksége a közelekdéshez, nem érdemli meg, hogy bántás tárgya legyen. S bár nem tudok mindig ott lenni velük, amikor ők válnak esetleg csúfolódás tárgyává, de a gyerekek önbecsülését már az első pillanattól fogva építhetjük azzal, ha bíztatjuk és támogatjuk őket, így nagyobb közösségbe bekerülve egészséges önbizalommal kevésbé fognak károkat okozni bennük a gúnyolódások.
+ tipp: Amikor a lányok úgy érkeznek haza oviból, hogy valami rosszul esett nekik, amit egy társuk mondott nekik vagy rájuk, mindig megbeszéljük, hogy azokat az embereket el lehet kerülni, akik nem okoznak nekik jó érzéseket. Sajnos felnőttként is sokszor válunk a kritikák, negatív kommentek és megbélyegzés célpontjává, amit már gyerekkorban is érdemes megtanítani, hogy nem kötelességük ezt elviselni. A másik dolog, ami ilyenkor sokat segít nálunk, ha megölelem őket és elmondom, hogy más nem ismeri őket annyira, mint mi a szüleik és szerintem ők nagyon ügyesek és okosak. Ez általában megnyugtatja őket és el is felejtik, amiért búslakodtak.
A sokszínűség jegyében a Barbie nemrégiben megjelentett egy új, elfogadásra tanító kollekciót. A Fashionista kollekcióban már minden bőrszín és testalkat képviselteti magát, szeptembertől pedig kerekesszékes és műlábas babával is bővült a portfolió, amleyek játék közben érzékenyítik a kicsiket.
+ érdekesség: A Barbie termékfejlesztésért felelős csapata a Los Angeles-i UCLA Mattel Gyermekkórház, illetve kerekesszékspecialisták segítségével, a valódi merevvázas kerekesszék mintájára fejlesztette ki.
Amikor megérkezett hozzánk is a kerekesszékes baba, kíváncsiságból megkérdeztem a lányokat hogy látnak-e rajta valami érdekességet, amire ők egyből rávágták, hogy nem, de jó neki, hogy tud suhanni a kerekein. Azóta is nagy örömmel játszanak a babával és az anyukás, kislányos történetek ebben az esetben sem különböznek, mint amikor az "egészséges" babáikkal játszanak.
A gyerekek sokszor lehet, hogy észre sem veszik azt, hogy valaki más, teljesen egyértelmű nekik az elfogadás, de ha mégis kérdeznek ezzel kapcsolatosan, akkor ne féljünk elmagyarázni nekik őszintén és szeretettel, hogy az emberek pont attól olyan érdekesek és különlegesek, hogy nincs közöttük két teljesen egyforma, még náluk, ikreknél sem!
A kicsik a mi példáinkat követve fogják megtanulni, hogyan viszonyuljanak a világ dolgaihoz, ezért fontos, hogy tőlünk mit látnak, amit másolhatnak. Ha nyitottak és megértőek vagyunk, ha segítünk másoknak és elfogadóak vagyunk, akkor a gyermekeink is ilyen felnőttekké válhatnak, ami szerintem nagyon fontos a mai világban!
Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!
