Anyabőrben blog: Így várják az ikrek a testvérüket / Tippek, prakitkák kistesó érkezéséhez /

Közledik az idő, már csak heteink vannak hátra és a családunk négyről, öt főre bővül. Amikor újabb csöppség érkezik a családba, természetes, hogy mindenki izgatott és várja az új családtag érkezését, de amíg nekünk szülőknek ez egy kicsit rutinosabban megy, hiszen átestünk már ezen az időszakon, ne feledkezzünk meg arról, lehet, hogy a jövendőbeli nagytesónak ez egy ismeretlen időszak!

Így van ezzel Dorka és Sári is, hiszen boldogan és izgatottan várják a testvérük érkezését, még a nevét is ők választották ki (bejegyzést erről ITT olvashattok), de egy merőben új időszak keződik az életükben azzal, hogy születik majd hamarosan egy kisöccsük.

Sokan szoktátok tőlem kérdezni, hogyan készítjük a lányokat erre a változásra az ikres kapcsolat után, hogyan élik meg, hogy hamarosan már nem csak ketten, hanem hárman lesznek testvérek és bővül a családunk. Ebben a bejegyzésben ezekről az élményeinkről mesélek most nektek!

Amit rögtön tudtam már a várandósságom első pillanatától fogva, hogy mindenbe szeretném bevonni a lányokat, hiszen olyan éles szemű és okos gyerekek, hogy biztosan kiszúrták volna maguktól is előbb-utóbb, hogy valami változás történik körülöttük és a reggeli rosszulléteket is nehéz lett volna megmagyarázni nekik, így 2 nappal azután, hogy pozitív lett a terhességi tesztem - akárcsak a férjemnek - Sárinak és Dorkának is elmondtuk, hogy hamarosan testvérük születik!

Bár először alig lehetett látni rajtuk, hogy örülnek a hírnek, szinte már-már szégyenlősen fogadták a hírt, de pár nap elteltével és azóta is, ahogy végig követhetik rajtam a változásokat és ők is érzik a testvérük rúgdosását a pocakomon keresztül, egyre jobban várják és izgatottak miatta.

Ahogy minden másban, ebben a témában is az őszinteséget tartottam a legfontosabbnak. Ha rosszul voltam, akkor számukra érhető módon elmagyaráztuk nekik az apukájukkal közösen, hogy miért érzem így magamat, amikor elkezdett növekedni a hasam, akkor erről a változásról meséltünk nekik és könyveket is nézegettünk ezzel kapcsolatosan. Ha megszületik a testvérük szerintem már az lesz nagyon furcsa nekik, hogy nincs ott a hasam és újra le tudok majd hajolni hozzájuk az ágyukba.

Orvoshoz is elkísértek párszor, így találkozhattak azzal a doktorbácsival, aki őket is világra segítette, valamint láthatták a kórházat, ahol születtek és feküdtem, amikor ők a koraszülött osztályon voltak. Azt tapasztaltam, hogy ezek a dolgok mind-mind sokat segítettek abban, hogy türelmesek és megértőek legyenek, hogy elfogadják azokat a változásokat, ammelyek a várnadósságom idején bekövetkeztek. Sokszor segítettek nekem és megértették, hogy miért nem tudok menni azonnal segíteni vagy játszani, amikor rosszul vagyok, olykor pedig, amikor otthon voltunk hármasban, akkor szépen játszottak a szobájukban, hogy én tudjak közben pihenni.

+tipp: A lányokkal gyakran vettük elő és nézegettük közösen a korábbi pocakos képeimet, amikor még ők voltak a hasamban és korai fotókat is, amikor megszülettek. Ilyenkor sokat meséltem nekik arról, hogyan születtek és miért ketten érkeztek.

Persze voltak nehezebb és fárasztóbb időszakok, lesznek is még bőven szerintem, de egy gyerek érzi, ha komolyan veszik, ha őszinték vele a felnőttek és bevonják a felnőttes dolgokba. Sárin és Dorkán is sokszor látszott, hogy rendkívüli büszkeséggel tölti el őket, hogy választhattak a testvérüknek kisruhákat, amikor vásárolni mentünk, hogy megmondhatták mi hová kerüljön a babaszobába és többször hangoztattuk nekik, hogy számítunk majd a segítségükre, mint nagytesók, ha megérkezik a baba.

A másik nagyon fontos dolog, amikor a kistestvért várjuk, hogy éreztessük a nagyobbal, hogy attól, hogy új családtag érkezik, még nem jelenti azt, hogy Őt elfelejtenénk - vagy a gyermekek legnagyobb félelme - , hogy ne szeretnénk!

Emlékszem még nagyon korai volt a várandósságom, de az egyik kislányunk egy esti lefektetetésnél azt mondta, hogy ők majd elutaznak a nagymamához, mi pedig új életet kezdünk a kistesóval. Akkor éreztem először, mennyire fontos, hogy folyamatosan éreztessük tettekkel és szavakkal is, hogy ők ugyanolyan fontosak nekünk, mint a baba és attól, hogy a jövőben kicsit több figyelem fog terelődni a kistestvérükre, hiszen vele majd eleinte többet kell foglalkoznunk, még nem jelenti azt, hogy őket ne szeretnénk ugyanúgy, mint a kicsi érkezése előtt.

A várandósságom ideje alatt megfigyeltem, hogy a lányok sokkal ragaszkodóbbak lettek és bár korábban nem volt ennyire jellemző rájuk, de sokkal anyássabbá is váltak. Fontos volt tudniuk, hogy hová megyek, hol vagyok és szeretem-e őket. Az esti lefekvéseknél rutin lett, hogy biztosítjuk őket arról, hogy mindenki nagyon szereti őket, még a pocakomban növekedő testvérük és a cicánk is.

Sokszor talán nincsenek nyilvánvaló jelei, de a gyerekek is ugyanolyan izgatottan készülnek egy baba érkezésére, akárcsak mi felnőttek. Részesei, szem és fültanúi lesznek a babaszoba kialakításának a vizsgálatoknak és a közeledő szülésről elejtett szavaknak, amelyek megmaradnak a fejükben, foglalkoztatja őket, így előfordulhat, hogy már a kicsi érkezése előtt produkálnak olyan tüneteket, amik árulkodóak lehetnek. Ilyenek például az éjszakai ébredések, a megerősítés kérése, a ragaszkodás és sírás elválálásnál, ha már nem is volt része az utóbbi az életeteknek, de visszaköszönhet ebben az időszakban.

A lányokkal egyre több közös programot szerveztünk és bár ugyanúgy beszélgettünk a baba érkezéséről előttük, de igyekeztünk bevonni őket ezekbe a témákba, valamint odafigyelni arra, hogy ne minden ekkörül forogjon a hétköznapokon és bőven kapjanak ők is figyelmet.

Biztos vagyok benne, hogy Sári és Dorka nagyon jó testvérek lesznek, hiszen már most nagyon gondoskodóak és figyelmesek a kicsikkel, Zsombort is nagyon várják, de nem ringatom magamat abba az álomba, hogy nem fogja esetleg felütni a fejét náluk is az ilyenkor teljesen normális féltékenység. Bár ők születésüktől fogva kénytelenek osztozkodni, ezért számukra ez valahol egy kicsit megszokottabb dolog, de eddig csak rajtunk és egymás között kellett ennek a kihívásnak megfelelniük. Eleinte biztosan szokatlan lesz nekik, hogy a baba érkezése után már nem csak ketten, hanem hárman lesznek, hogy a kettejüknek jjutó figyelem egy harmadik félre is eloszlik. Ezt biztosan nehéz lesz olykor nekik és nekünk is meg kell tanulnunk majd kezelni.

Néha tartok tőle, hogyan lesz elég energiám és időm arra, hogy a lányoknak továbbra is elegendő mennyiségben jusson belőlem/belőlünk, de azt hiszem ezt csak idővel tudjuk majd kialakítani, ha beáll majd egy menetrend, amiben biztos helye lesz a lányokkal közös időnek is.

A kezdeti időszakban is szeretnék majd Zsombor mellett a lányokkal kettesben is időt tölteni, hiszen talán az én elfoglaltságaim még többet fognak változni a lányok szemében, mint ahogy most még megszokták. De addig is igyekszünk minél több közös programot és élményt gyűjteni együtt.

Egy kistestvér érkezése mindig nagy változás a család és leginkább a leendő nagytesó/nagytesók életében. Ilyenkor kicsit felborulhat az addig megszokott családi napok menetrendje és időbe telhet, míg a kicsi mellett újra kialakítjuk az új helyzetnek megfelelő szokásokat és rutint. Nem mindig egyszerű, hiszen sok dolog változik, fáradtak vagyunk és annyi mindenre kell odafigyelni ebben az új helyzetben, hogy azt sem tudjuk hol áll a fejünk. Ami sokat segíthet, ha szülőkként igyekeztek megőrizni a türelmeteket és tudatosan kezelni, ha kitör a testvérféltékenység vagy éppen úgy érzitek, hogy káosz lett az életetek. A készülődés során mérjétek fel, hogy kik és hogyan tudnak majd segíteni nektek abban, hogy ez az időszak egy kicsit könnyebb legyen. Végül, de nem utolsó sorban pedig ne feledjétek el, hogy ez az időszak sem tart örökké! Ti is hamar belejöttök majd az új menetrendbe és gyerekek is összeszoknak majd ( a nagyobb megszereti a kicsit, igen annak ellenére is, ha az elején azt hajtogatja, hogy inkább vigyétek vissza a kórházba) és sok-sok olyan tesós pillanatnak lesztek majd tanúi, amikor minden nehézség és kihívás ellenére is csak a rózsaszín ködön keresztül tudjátok majd őket figyelni és mondani: Olyan jó testvérek!

Könyvek, amiket közösen olvasgathattok a kistestvér érkezésére készülve: