Sára és Dorka kapcsolata avagy az ikrek közötti kapocs

Mielőtt megszülettek a lányok, halom számra néztem és kaptam a cukibbnál-cukibb ikres videókat  a közösségi oldalakon. Alig vártam, hogy én is lássam azt a különleges kapcsolatot, ami az ikreket jellemzi. A sokat lepörgetett, ismerős pillanatokra, amit a neten láttam viszont várnom kellett egy darabig.

Az ikrek közötti kapcsolatról rengeteg tanulmány született már és nagyon sokat el is olvastam a témában, mivel a családunk egyik oldalán sem voltak korábban ikrek, ezért természetesen mindent tudni akartam a témában. 

Mivel a lányok kétpetéjű ikerpárként, külön burokban és külön méhlepényen fejlődtek a pocakomban, így az Ő kapcsolatukat nem annyira a "szoros közelség" határozza meg, mint az egypetéjű ikerekét, akik egy burokban, egymás közvetlen közelében növekednek. Születéskor úgy alakult, hogy B babából Sára lett végül az elsőként születő iker, majd Dorka - akinek mindvégig célegyenesben volt a feje, szóval logikailag neki kellett volna előbb születnie - lett a második baba. Így lett Sára nővérke, Dorka pedig húg, amit amúgy csak érdekességként említek, a hétköznapokon abszolút nem tartjuk számon a lányok kapcsán, hogy ki az idősebb két perccel. Ellenben a természetükkel kapcsolatosan már akkor voltak megérzéseink, többek között a névválasztás is ennek kapcsán dől el.

Ahogy minden anya számára, nekem is a saját gyerekeim a legkülönlegesebbek. Attól a pillanattól fogva, hogy megtudtuk ikreink lesznek, bíztam bennünk és a képességeikben. Tudtam, hogy egyikőjüknek sem lesz semmi baja, még akkor is, amikor az orvosom felkészített, hogy mivel egyikőjük kisebb nem biztos, hogy velünk marad. Tudtam, hogy ők rendben és egészségesen meg fognak születni és abban a pillanatban sem féltem, amikor kicsit korábban a tervezettnél, elfolyt a magzatvizem. Soha egy pillanatig sem voltam bizonytalan, hogy ne fejlődnének szépen, rendben és minden várakozásomat felülmúlta, amikor "koraszülöttként" 11 hónaposan elkezdtek járni, szavakat mondani és olyan artistákat megszégyenítő mutatványokat bemutatni, amitől nekem a hátamon folyt a víz. Tudtam, hogy ők erős gyerekek és ebben a mai napig biztos vagyok. 

Nem tudom, hogy az őket elhatároló burok miatt, de a lányok között nincs meg az a tipikus "a másik nélkül nem tud létezni" kapcsolat, viszont tagadhatatlanul van közöttük egy láthatatlan szál, ami összeköti őket. Ma már könnyebb megfigyelni ezt, hiszen mióta megtanultak járni, gyakran észreveszem, hogyha az egyikőjük elhagyja a szobát, akkor a másikuk pár perc múlva követi. Ennek ellenére sokszor nagyon jól eljátszanak egyedül, de egyre többször együtt is. Hamarosan rájönnek majd szerintem arra is, hogy a másik jelenléte egy nagyon hasznos dolog lehet, ha játékról van szó. De ahogy a többi gyerekben, még egymásban sem találták meg igazán a játszópartnert, hiszen a közös játékot még gyakorolniuk kell. Ennek ellenére sokat ülnek egymás mellett a földön, egymás mellett játszva. 

Nehéz szavakba önteni a kapcsolatukat, hiszen nem egyszerű elválasztani az ikres kapcsolatot a testvér kapcsolattól, de nem is biztos, hogy szükséges a kettő között különbséget tenni. Korábban gyakran éreztem úgy, hogy nem támogattam őket eléggé, abban, hogy kialakuljon közöttük az a szoros kapcsolat, amit a korábban látott videókban úgy irigyeltem, de aztán rájöttem, hogy vannak dolgok, amikbe egészen egyszerűen nem kell részt vennem ahhoz, hogy kialakuljon és ez a kettőjük viszonyára nagyon is igaz.

Valójában Ők olyanok, mint két, korban nagyon közel álló testvér, akik együtt növekednek, folyton együtt vannak, ezért a másikuk jelenléte mindennapos és már megszokott a számukra. Érthető, ha hiányolják a másikat és egymás jelenlétében tudnak csak nyugodtan aludni vagy felzaklatja őket, ha a testvérük sír.

Néha meg is feledkezem róla, hogy ők valójában ikrek és csak akkor jut eszembe, ha valaki felkiált a lányok mellett elhaladva: "De cukik, ikrek!"

Ennek ellenére tényleg olyanok, mint egy átlagos testvérpár. Náluk is van féltékenykedés, vita és néha egy kis csetepaté, amibe én csak akkor vonódok be, ha úgy látom, hogy mindenképpen szükséges. A lányok ugyanúgy tanulnak egymástól, mint egy kisebb testvér tenné a nagyobbtól.  Kisebb korukban mozgásban folyton a Sára járt élen, de néhány napos eltéréssel a Dorka is nagyon ügyesen megcsinálta, amit a Sára már begyakorolt. A járást viszont pont a Dorka kezdte el korábban és a testvére pár nap megfigyelés után követte őt a totyogásban. Ma már Sára kicsit megfontoltabb, ha új dolgokról van szó, viszont szó nélkül követi Dorkát, ha a legmagasabb mászóka meghódítása a tét. Mind a ketten erős, domináns jellemek, nincs közöttük gyengébb, mindezek mellet viszont támaszai és ösztönzői egymásnak, ami idősebb korukban azt hiszem nagy érték lesz számukra. 

A kapcsolatuk pár hónaposan annyiból állt, hogy figyelgették egymást, gyakran gügyögtek is a másiknak, de sokáig nem reagáltak egymásra, mint egy másik gyerekre, inkább úgy kezelték a másikat, mintha egy tükörképet látnának, amit megszoktak már maguk mellett és néha szórakoztató is a jelenléte. 

Fél évesen kezdtek el egy kicsit együtt játszani a segítségünkkel (Ezen az egy területen a mai napig próbálom őket néha ösztönözni, hogy felismerjék a közös játék örömét). Ebben az időszakban már voltak össze-össze nevetések a labda gurítások között, de ekkor sem volt még konkrét "AHA" élmény a másikkal kapcsolatosan. Tudták, hogy ott van a másik, de mintha nem azonosították volna a testvérüket úgy, mint egy másik gyereket, valószínűleg inkább még mindig azt hitték, hogy önmagukat látják. 

Ezután egy nagyon nehéz "anyacsakazenyém" időszak következett, amit igazán embert próbáló feladat volt kezelni, hiszen hatalmas hisztik kerekedtek belőle, ha az egyikük az ölemben ült és nem csak kizárólag vele hanem a testvérével is foglalkoztam. Nehéz volt megértetni velük, hogy el kell fogadniuk egymást akkor is, ha rólam vagy az apukájukról van szó. Sokszor elmondom nekik a mai napig, hogy egyenlően szeretem őket és mind a kettőjüknek van elegendő szeretet a szívemben. 

Amúgy mindig próbálok egyenlően bánni a lányokkal, törekszem arra, hogy egyenlő figyelmet és szeretetet kapjanak, de mivel olykor mások az igényeik, ezért nem biztos, hogy a törődést ugyanabban a formában kapják meg. Sári ölelősebb, bújósabb természetű kislány, Dorka viszont azt szereti, ha együtt játszok vele és csak akkor kívánja a szeretgetést, ha neki is olyan kedve van. Ellenben minden reggel meg kell hódítani a szívét, mert míg Sára közvetlenebb, könnyebb vele bensőséges kapcsolatot kialakítani, addig Dorka "elvárja", hogy tegyünk a kegyeiért. A család és barátok körében mind a ketten váltogatják, hogy mikor, kinek a társaságában, milyen gyorsan oldódnak fel.  

Másfél évesek múltak a lányok és most kezdem észrevenni, hogy egyre több a direkt kapcsolat közöttük. Egyre többször keresik egymás társaságát, ha játékról van szó és egyre több közöttük a szeretet megnyilvánulás is, ami bőven van olyan aranyos és megható számomra, mint bármely ikres videó az interneten. Gyakran adnak egymásnak puszit, ölelkeznek össze, esetleg kezdenek el nevetni együtt minden ok nélkül. Az esetek nagy részében viszont továbbra is megvan a "vagyunk egymás mellett" érzés. Tudják, hogy ott a másik, de sokszor egyedül is szeretnek lenni. Amit meg is értek, hiszen ők apró pötty koruktól fogva együtt vannak. Néha nehezményezik is a másik közeledését, amiből olykor veszekedések pattannak ki. A játékokon viszont manapság már nem gyakran vesznek össze, valahogy úgy alakul mindig, hogy az adott fél elfogadja, ha a másiknál van valami és majd akkor csap le rá, ha a testvére kiadta azt a kezéből. Egyre több a "bandázgatás", ami azt jelenti, hogy szépen elvonulnak és  - általában rosszalkodás alapos gyanújának idején - együtt ügyködnek valamin. Kezdenek lassan cinkosokká válni, gyakran kinevetnek, ha rájuk szólok és direkt produkálják magukat. A másik megsajnálása a mai napig porondon van, szinte lehetetlen a büntetésnél elkülöníteni a rosszalkodót, mert a testvére rögtön menne békíteni. Ha az egyikük megsérül vagy beüti valamijét, sokszor a testvére már hozza is a cumit és a nyuszit, ami tudja, hogy megnyugtatja a másikat. Ellenben előfordult már - nem sokszor -, hogy egymást bántották, ami után azért mindig sikerül kibékülniük és egy kis simogatással bocsánatot kérniük a másiktól. Ha kérem osztozkodnak és amennyiben nem az utolsó dinoszauruszos rágcsáról van szó, örömmel visznek a testvérüknek belőle. 

Sára és Dorka jó testvérei egymásnak és talán nincs meg az extra ikres különlegesség kettőjük között, de öröm látni, hogy szeretik egymást és ez éppen elég.

Egy szó mint száz a lányokkal kapcsolatosan nem tudok egy ikres sémát elmesélni a kapcsolatukat illetően, bár én mindig azon az elven voltam és most is próbálom úgy nevelni és szeretni őket, hogy ne vegyem őket egy kalap alá. Ikrekként jöttek a világra, együtt nevelkednek, de ennek ellenére ők két merőben más személyiség éppen ezért nem hasonlítom őket egymáshoz, csak szeretem és elfogadom őket, önmaguk miatt ahogy vannak. Mert az ikres életnek ez is egy kiváltsága, kettőt lehet nagyon-nagyon szeretni.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!