A parton

A lányokkal közös fotózásunk kapcsán már meséltem Nektek arról, hogy a Siesta gyermekcipő jóvoltából bemutathatok pár általam választott cipőt a bolt széles körű kínálatából.  Ez alkalommal három TOMS lábbeli közül választottam a Ti segítségetekkel.

A TOMS cipők már régóta tetszettek és  nagyon örültem, hogy végre szorosabbra fűzhetem velük a kapcsolatomat.  Amit viszont megtudtam ezekről a színes lábbelikről - és még inkább közelebb hozta őket hozzám - , hogy létrejöttük egy jótékonysági célt támogat, hiszen minden TOMS cipő vásárlása után egy rászoruló gyermek szintén kap egy lábbelit valahol a világban, hála egy amerikai világutazónak, Blake Mycoskie-nek, aki a TOMS márka és egyben küldetés megálmodója. A nagyon fontos jótékonysági háttérinfó mellett ezek a cipők nem csak divatos kiegészítői lehetnek egy-egy összeállításnak, de igazán kényelmes lábbelik is.

Szerintem minden nő életében eljön az-az időszak - nekem az anyaság hozta ezt el -, hogy jobban odafigyel miben koptatja az utakat, hiszen nem kevés kilométert kell megtennünk a gyerekek mellett. Ezek a cipők totyogók és eszeveszettül szaladó gyerekek mellé pedig kitűnő választásnak bizonyulnak.

A blog Facebook oldalán megkérdeztelek benneteket, hogy a három, általam választott darab közül melyiket szeretnétek viszont látni egy outfit posztban, így a Ti segítségetekkel a mai poszt egyik szereplője a pöttyös TOMS cipő lesz. A kék mintás és a platformos darabokkal ITT és ITT láthattok összeállításokat.

A fotózás kissé szégyenlősen indult számomra, hiszen sosem volt erősségem a kamera előtti pózolás, egyedül pedig nagyon ritkán álltam eddig profi fotós lencséi előtt, nem is vagyok egy kiköpött modell alkat, de a kezdeti félszegségem után azt kell mondanom, hogy nagyon élveztem a képek készítését és a szülés után talán először tudom igazán azt mondani, hogy tetszek magamnak a beállított fotókon. 

A képeken egy púder kantáros szoknyát viseltem, amit nagyon sokan meg is dicsértetek Facebookon és elárultam azt is, hogy az F&F leárazásnak hála, töredékáron juthattam hozzá. A megvételekor, amúgy egy nagyon aprócskát vacilláltam csak, mert nem tudtam illendő e anyukaként ilyen darabot hordanom, de aztán gyorsan leráztam magamról ezt a buta dilemmát és megvettem. Szerintem jól tettem, nagyon szeretem azóta is a gardróbom egyik különösen becsben tartott darabja. A szalmakalap valójában azért kellett, mert borzasztóan sütött a nap, de ha már rajtam volt jó kiegészítőnek bizonyult, ahogy a kosár is, amibe induláskor bedobáltam a telefonomat és a pénztárcámat, majd végül mégis a képek szereplője lett.

A szuper hangulatú fotókat és a kitartó helyszínkeresést ezúton is köszönöm Erikának (SunnyPhoto), aki előtt tökéletesen sikerült megfeledkeznem a kamera okozta gátlásaimról.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!