Derült égből költözés! 2. rész / Költözés gyerekekkel /

Költözni nem egyszerű, gyerekek mellett meg egyenesen nagy kihívást jelent. Összepakolni egy egész háztartást és sok évnyi emléket nem csak fizikailag, de lelkileg is igencsak kimerítő tud lenni. A korábbi bejegyzésemben ITT már írtam nektek a költözésünkről és arról, hogy hogyan éltük meg ezt a folyamatot, most pedig elmesélem nektek, hogy mi történt azután, miután felpakoltunk mindent egy teherautóra és elköltöztünk a régi lakásunkból. A bejegyzés során és zárásaként néhány ötletet is megosztok veletek, amelyek segítettek nekünk abban, hogy viszonylag könnyedén vegyük az akadályokat és kihívásokat.

Egy költözés sosem egyszerű. Gyerekek mellett meg pláne nem, mert először is el kell mesélni nekik gyermeknyelven, hogy miért költözünk el és hol fogunk akkor lakni ha már nem otthon, aztán elég szemfülesnek és gyorsnak is kell lenni, amikor a pakolásnál mi befelé, ők viszont kifelé szeretnék rakodni a dobozok tartalmát.

A lányoknak már azóta mesélgettük és barátkoztattuk őket a költözés fogalmával, mióta biztosak lettünk benne, hogy valóban megvesszük az új lakást. Amikor hazaértünk a szerződéskötés napján, aznap este már elmeséltük nekik, hogy Apa és Anya vettek egy új otthont, ahová hamarosan mindannyian el fogunk költözni.

A fogadtatás örömteli és izgatott volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a három hónap alatt változó volt Dorka és Sára véleménye arról, hogy új otthonuk lesz. Néha szerették volna, ha már ott kelünk fel másnap, olykor pedig inkább azt javasolták, hogy maradjunk ott, ahol vagyunk.

A gyerekek a láthatatlan érzékelőikkel mindent "letapogatnak" a felnőtteken, így én mindig a gyerekbarát őszinteség híve vagyok. El szoktam mesélni nekik, hogy mi fog történni, akár jó, akár rossz dologról van szó és mindig próbálom a lehető legpozitívabban feltüntetni a dolgokat, mintha kaland lenne, ha pedig nem túl jó dologról van szó, akkor támogatom őket és elmesélem nekik, hogy ők vagy éppen mi felnőttek mit érzünk az adott dologgal kapcsolatosan. Sokszor éreztem azt a lányokon, hogy nyűgösek és ingerlékenyebbek ők is, amikor a végső hajrában már a mi hangulatunk is feszültebb volt, ezért próbáltam még türelmesebb lenni hozzájuk és magunkhoz is vagy elmesélni nekik, hogy miért vagyunk most stresszesebbek.

Az első és legfontosabb dolog, amit megtanultam a költözésünk során, hogy nincs olyan kihívás, amit együtt ne tudnánk megoldani és ezt nagyon fontos szem előtt tartani. Közösen, egymásra támaszkodva és erőt merítve, a legtöbb nehézség legyőzhető, így pedig stresszmentesebb lehet a költözés folyamata is. Ne szabad elfelejteni, hogy ilyenkor a család minden tagja érez némi feszültséget, ki kisebbet, ki nagyobbat, ezért érdemes inkább erőt meríteni egymástól, mint egymáson levezetni a feszültséget. 

+tipp: A lányokkal közösen próbáltunk a lassan üresedő lakásban olyan programokat kitalálni, amelyek összehoznak bennünket és a teendők végeláthatatlan listáját félretéve egy kicsit egymásra figyelhettünk. Ilyen volt egy piknik a nappaliban, miközben mesét néztünk és azóta a diafilm vetítés esténként, ami Sára és Dorka abszolút kedvence lett, nem csak a mesék miatt, hanem azért is, mert ilyenkor együtt vagyunk.

Bevallom, hogy a dobozok címkézése és ragasztása közben nem is az volt a legnagyobb aggodalmam, hogy hogyan fogunk boldogulni ennyi holmi be és kipakolásával, hanem azon jártak a gondolataim, hogy hogyan fogom megkönnyíteni a lányoknak a beilleszkedést az új lakásban. A félelmeim persze most is alaptalanok voltak, hiszen Dorka és Sára nagyon ügyesen megértették, hogy miért jövünk egy olyan helyre HAZA, ahol ők csak futólag jártak eddig és őszintén örültek az új szobájuknak, amit a lehető legnagyobb igyekezettel alakítottam ki nekik még a költözés napján valamikor éjfél körül, mert számomra nagyon fontos volt, hogy ők továbbra is a jól megszokott játékaik és dolgaik között lehessenek.

Eddig egyszer fordult elő, hogy megkérdezték, mikor megyünk haza vagy aziránt érdeklődtek, hogy valamelyik játékukat is elhoztuk-e a régi lakásból és az itt maradhat-e velük az újban, valamint egy alkalommal mondták, hogy a bölcsiben is elmesélik majd, hogy új lakásba költöztek.

Tudom, hogy jó itt nekik és izgalmas dolgok várnak rájuk, a szívem mégis kicsit belesajdul a gondolatra, hogy mennyi változás történik most velük, pedig olyan kicsik még. 

Magam sem értem, hogy miért, de ami engem illet tele vagyok nagyon vegyes érzésekkel. Az első naptól fogva otthon érzem itt magamat, régóta nem voltam ilyen nyugodt, mégis felriadok estként az új hangokra, olyankor pedig nem tudom hol vagyok, vagy arra számítok, hogy reggel, amikor kinyitom a szememet a régi lakásunkban ébredek. Olykor pedig elfog egy kis nosztalgikus szomorúság, kicsit bizonytalan vagyok, mert még minden ismeretlen és meg kell szokni a lakás elrendezését, a dolgaink új helyét és a környéket is. Néha kicsit egyedül érzem magamat, néha pedig nagyon élvezem a nyugodt pillanatokat, a ház hangjait hallgatni és örülök, hogy végre itt lehetünk. A szomszédaink kedves üdvözlése  - bármilyen zavarba is jöttem - nagyon jókor érkezett és őszintén örülök, hogy egy másik kisgyermekes család is lakik a közelünkben, hiszen ugyanazok a témáink miközben a gyerekek közösen vagyis inkább félénken, de barátkozósan játszanak.

Gondolom minden csak idő kérdése és most magammal szemben is türelmesnek kell lennem, hiszen mindannak ellenére, hogy egy izgalmas és jó dolog történt velünk, amit nagyon vártunk már, mégiscsak nagy változás ez az életünkben és mellette még sok-sok új dolog is történik velünk. 

Végül olyan gyorsan zajlott a költözés, hogy az eltervezettel ellentétben aznap már nem volt alkalmam elbúcsúzni a lakásunktól, pedig egész héten készültem rá és különösen nem is ünnepeltük meg a napján az eseményt Tomival, csak ágyba zuhantunk fáradtan, miután a legfontosabb dolgokat kipakoltuk a dobozokból. 

A héten mind a ketten a fontos elintéznivalókkal foglalkozunk, alig van időnk elgondolkodni azon, hogy mi is történik velünk valójában. Most leginkább arról beszélgetünk, hogy milyen kádat kellene betennünk a zuhanyfülke helyett a fürdőszobába, milyen kukát vegyünk, amiben elszállítják a szemetet, pontosan mekkora függönyök kellenek, megrendeltük-e az internetet és közben hirtelen ráeszmélünk, hogy ezt valójában egyikünk sem hitte volna, amikor eljöttünk először megnézni a lakást! 

Hihetetlen még az egész. Szokásunktól eltérően vettünk egy nagy levegőt és fejest ugrottunk az újba és ismeretlenbe. Hétvégén lesz alkalmunk ünnepelni. Van is mit! Két három éves születésnapját, első vállalkozói munkanapot, az ovikezdést, hogy egy család vagyunk, hogy együtt vagyunk és persze az új lakás örömére is eszünk majd egy szelet tortát! 

1. Mindig címkézd fel a dobozokat költözéskor, így elkerülheted a káoszt a kipakolásnál! Még úgy is, hogy mindent címkéztem, a fontos dolgokra külön gondot fordítottam, hogy épségben átérjenek az új lakásba, a fényképező gépemet két napig sehol sem találtam.

+tipp: Érdemes az új lakásban a dobozokat úgy lerakni hogy egy helyre kerüljenek ugyanazon helyiség holmijait tartalmazó dobozok, így nem kell felkutatni az összes dobozt, ha a sampont keresed vagy a tepsit.

2. Írj listát a fontos teendőkről és elintéznivalókról és kövesd nyomon azokat, amit már megcsináltál. Egy költözéssel nagyon sok hivatalos teendő 

3. Oszd be az idődet és a teendőidet, mert ha elég időt hagysz a csomagolásra és a költözés megszervezésére, sokkal átláthatóbb és nyugodtabb lesz az egész procedúra. Mi két hetet adtunk magunknak minden bedobozolására és egy nap alatt költöztünk ki és be.

A blog Facebook oldalán és az Instagram-on időről-időre megosztok veletek apró részleteket az életünkből a lányokkal közös mindennapjainkról, figyeljetek és kövessetek ott is, ha van kedvetek!

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!