Pelenkáról-bugyira / Szobatisztaság 2. rész /

Nemrégiben írtam már a blogon arról, hogy idén nyáron belevágtunk a lányokkal a szobatisztaság izgalmas és kihívásokkal teli kalandjába. A bejegyzés első részét ITT olvashatjátok. Azóta pontosan két hónap telt el és úgy éreztem itt az ideje, hogy beszámoljak arról, hol tartanak a lányok most a pelenkától való búcsúzásban.

Őszintén bevallom, hogy az első próbálkozásaink után én legszívesebben soha többet nem hoztam volna fel a bili és bugyi témát a lányoknak és úgy tűnt, hogy őket sem izgatja már különösebben. Persze ez anyaként kicsit struccpolitika volt a részemről, de valóban úgy gondoltam, hogy hagynunk kell egy kis időt magunknak. Nem akartam semmit sem erőltetni a lányoknál, azt pedig végképp nem szerettem volna, ha mindannyian ráfeszülünk erre a témára.

Tehát vártunk.

Nemrégiben a lányok és Tomi is átestek egy elég komoly víruson. Napokig rosszul voltak és gyengék. Az a fajta betegség volt, amikor fél óránként öltöztettem át a lányokat és mostam a ruhájukat, így gyakran előfordult, hogy a pelenka cserére várniuk kellett és végső megoldásként csak bugyit húztam rájuk. Ekkor történt - pedig sosem gondoltam volna -, hogy ők maguk kezdtek el szólni, hogy pisilniük kell és menjünk a bilire. 

Később - már a betegségből kilábalva -észrevettem, hogy egyre többet piszkálják a pelusukat és zavarja őket, főleg a nagy melegben. 

Én voltam a leginkább megdöbbenve, hogy ezután milyen gyorsan, ügyesen és akadálymentesen szoktak rá a lányok arra, hogy menjenek a bilire vagy - ahogy ők mondanák - a nagy WC-re és alig-alig történt baleset, kivéve egy alkalmat, amikor a Dm-ből már nem értünk ki időben.

Nem csak a lányokon, hanem magamon is észrevettem a változást. Már nem izgultam és nem is kérdezgettem a lányokat percről-percre, hogy kell-e menniük a bilire. Talán ők is érezték rajtam, hogy lazább vagyok és a kisebb baleseteken sem agyalok már annyit, hanem csak megvigasztalom őket és mosolyt csalok az arcukra, hogy semmi baj, Anya is átment ezen, amikor kisgyerek volt, majd sikerülni fog nekik is. A lányok kifejezetten élvezték, amikor elmeséltem, hogy milyen voltam én pelenkásként, nagyokat kacagtak, ahogy lefestettem előttük a képet.

Az éjszakai pelenka elhagyás előtt két hetet vártunk, míg a lányok nappal teljesen biztosan beállnak a szobatisztaságra, de mivel már régóta azt tapasztaltuk, hogy reggel teljesen száraz a pelenkájuk, így levettük éjjelre is róluk, amit Dorka már amúgy is kért egy ideje, mert zavarta. A biztonság kedvéért vásároltam nekik a drogériában kapható eldobható matracvédőd és fel voltam rá készülve, hogy éjjel majd ugrani kell bilizni, de Sára és Dorka az első pelus nélküli éjszakájukat is ugyanolyan nyugodtan végigaludták, mint az összes többit és reggel is csak a szokásos kakaó ivás után szóltak, hogy menniük kell a bilire.

Ugye nem kell mondanom, hogy a padlón koppanó állakkal néztünk egymásra az apukájukkal azok után, hogy az első próbálkozásunk korábban majdhogynem kudarcba fulladt a szobatisztaság terén?

A nagy dologhoz egy kicsit több idő kellett míg beáll és senki se ijedjen meg, ha eleinte ez nehezebben megy, mint a pisilés. Ehhez kicsit több idő kell,  míg a gyerekek megtanulják hogy már nem csak pelenkába hanem bilin vagy a WC-n is elvégezhetik a dolgukat. Ki kell alakulnia és előfordulhat, hogy tartogatni fogják, valamint felborul a korábban megszokott menetrend ezen a téren. A jelszó itt is a türelem, a megértés és a támogatás. Fontos, hogy azt lássa a gyerek, hogy nincs probléma, ne élje meg kudarcként, ha olykor még nem sikerül a bilibe . Nálunk eleinte előfordult, hogy amikor érezték, hogy menni kéne, éktelen sírásba kezdtek a lányok, mert nem tudták, hogy akkor most mi a helyes, nem mehet a bugyiba, de a bilin még nem tudták hogyan kell. Ilyenkor kicsit segítettem nekik, odaültem velük, elmagyaráztam, hogy mit történik és persze türelmesen vártam. Idővel ez is szépen kialakult.

+tipp: A szobatisztaság ezen szakaszában okozhat gondod, hogy a gyerkőc tartogatja a nagy dolgot, mert fél vagy nem tudja, hogy mit is kellene csinálni és megeshet, hogy amikor próbálkozik akkor meg pont a halogatás miatt fájdalmas neki. Ebben az időszakban segíthetünk úgy, ha a szokottnál több gyümölcsöt, zöldséget és székletlazító ételeket adunk a gyerekeknek, így elkerülhető ez a kellemetlen élmény.

Tudom hogy sokan hadilábon állnak ezzel a kihívással és nagy titkot én sem tudok elárulni vagy megosztani veletek, de az biztos, hogy egy gyereket erőltetni nem lehet ilyen téren. Nem mondom, hogy nem kell néha még ma is figyelmeztetni a lányokat, amikor látom, hogy már táncolnak és szorongatják a lábukat, de nem akarják megszakítani a játékot viszont teljesen határozottan ki tudom jelenteni, hogy a lányok szobatiszták lettek.

Amit megtanultam a korábbi próbálkozásaink során az-az, hogy bízni kell  a gyerekben és nem szabad mindig kérdezgetni. Tudni fogja, hogy mikor van itt az ideje, hogy elhagyja a pelust és jelezni fogja neked. Ha azt érzi, hogy mi mindenképpen szeretnénk már túl lenni rajta és siettetjük, akkor viszakozni fog. Természetesen a szülő határozottsága fontos, hogy érezze a gyerek, támogatod és hiszel benne, hogy sikerülni fog neki, de mindenképpen társuljon ehhez türelem és némi humor is, amivel az apró bukkanókat kiküszöbölhetitek. 

Bepisilés hiszti közben. Mit lehet tenni?

Muszáj beszélnem a szobatisztasággal együtt járó kihívások kapcsán azokról a problémákról is, ami a hisztihez kapcsolódik. Számomra egy iszonyatosan nehéz pont volt a korábbi szobatisztasági próbálkozásunknál és nagyon mélypontra kerültem miatta, hogy néha, amikor nem engedtem meg valamit a lányoknak, dühükben bepisiltek. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek és azt hittem, hogy valamit nagyon-nagyon rosszul csináltam, de aztán kiderült, hogy valójában csak ilyen téren is próbálgatják a határaikat és az érzéseiket, ami normális és vele járó hozadéka a dackorszaknak. Persze ez olykor dühítő és elkeserítő, de próbáltam ehhez is úgy hozzáállni - miután gyűjtöttem egy kis energiát - , mint a legtöbb kiboruláshoz, türelemmel, megértéssel de következetesen. Felhívtam a lányok figyelmét, hogy ez nem helyes viselkedés, elmondtam, hogy bepisilni nem jó dolog, hogy nem fogják jobban érezni magukat tőle és ezzel nem fognak elérni nálam semmit, hiszen a szabályokat akkor is be kell tartani. Megkértem őket, hogy a nedves ruhájukat vegyék le és rakják a mosdókagylóba, a tócsát pedig segítsenek feltörölni (persze csak az, aki csinálta). Ha végeztünk, megdicsértem őket és elmondtam, hogy szépen helyrehoztuk a dolgot és ez a helyes viselkedés.  Persze ezen nekem és a gyereknek is nagyon sokat kellett dolgozunk, de ma már ők mondják, hogy: Nem pisilek be többször! 

Minden gyerek más és más, így nincs egy tökéletesen működő recept a szobatisztasághoz. Vannak olyan gyerekek akik ragaszkodnak a pelushoz és hallani sem akarnak a biliről, vannak, akik önként és dalolva sajátítják el ezt a tudományt, vannak akik hisztizni fognak kitartóan, de aztán rájönnek, hogy milyen szuper dolog és vannak, akiknél nappal rendben megy majd, de este kicsit zötyögősebben. Ez a szakasz hasonlóan fontos időszak a gyermek és ti szülők életében is, akár csak az első szilárd falatok, az első lépések, vagy az első szavak. Nem mindig megy simán és akadnak benne kihívások bőven. Ha úgy érzed, hogy elrontod vagy nem csinálsz valamit jól, inkább lassítsatok a tempón. A legfontosabb pedig szerintem az, hogy ne éljétek meg kényszerként, bárki-bármit mond, bízz magadban és a gyermekedben és hidd el minden rendben lesz!

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!