Hova tovább az anyaság után? / Anya vs. dolgozó nő 3. rész /

Úgy érzem eljött az ideje annak, hogy írjak egy kicsit a jövőbeli terveimről, magamban is letisztázva azokat, talán másoknak is segítve ezzel. Már nagyon régóta foglalkoztat ez a téma és nem tagadom, néha bizony összerándul a gyomrom - hol az izgatottságtól, hol a félelemtől -  a gondolatra: Hogyan tovább az anyaság után?

Idén decemberben oviba mennek a lányok, eddig az időpontig pedig számomra most egyfajta visszaszámlálóként peregnek a szemeim előtt a napok. Félek tőle és vágyom is rá, hogy elérkezzen ez az új állomás az életünkben.

Az anyaság - bár nem életem egyik legnyugisabb kalandja - mégis olyan biztonságos közeget nyújtott számomra lassan 3 éve, amiből bevallom, kicsit nehéz kiszakadnom. Minden kihívás, feladatok és olykor nehéz napok ellenére, szeretek itthon lenni a lányokkal, figyelni és tanúja lenni annak, ahogy nőnek, változnak és ügyesednek.  Nagyszerű érzés látni, ahogy kisbabákból kisgyermekké cseperedtek. Továbbá az elmúlt időszakban kezdett igazán körvonalazódni bennem, hogy mit is szeretnék igazán csinálni.

Gondolom hozzám hasonlóan sok anyuka érezte már azt, hogy az ovi vagy éppen a bölcsi kezdéssel elérkezik egy új mérföldkő a család életében. A gyerekeknek új napirendje lesz, sokkal több időt töltünk külön és mindezek mellett a felnőtt életünkben is ott a feladat: önmagunk újraalkotása. A 0-24 órás anyaság után, amikor a gyerekek gondoltait és a nevelésükkel járó kihívásokat kellett megoldanunk, vissza kell változnunk dolgozó nővé - aki persze továbbra is nagy részben anya - és a munka világában kell újra megállnunk a helyünket. Egy merőben más és új terep, mint otthon lenni a gyerkőcökkel. Nem egyszerű kihívás és a szerepeink ilyenkor nagy harcokat vívhatnak bennünk.

Én is ebben a bizonytalan és sok-sok kérdéssel teli szakaszban járok. Bár a volt munkahelyemre visszavárnak, úgy érzem, hogy most van itt az ideje annak, hogy komolyan elgondolkozzam azon, hogy bátorságot gyűjtve adok-e egy esélyt magamnak és az álmaimnak. Ehhez pedig egy járatlan, még ismeretlen útra kell lépnem, amiben a blognak is nagy szerepet szánok.

Bár nem volt mindig egyszerű, de a lányok mellett be tudtam osztani a blogra szánt időmet és munkámat. Főleg azóta kaptam egy kis könnyítést ilyen téren, mióta heti két napot a bölcsiben tölt Sára és Dorka, ilyenkor java részben csak a munkának szenteltem az időmet.  Persze nem mindig olyan egyszerű a gyerekek mellett megvalósítani az elképzeléseimet, de kompromisszumokkal, folyamatos időzsonglőrködéssel és kitartással úgy érzem, hogy nem lehetetlen!

Az elmúlt másfél évben olyan célokat és sikereket értem el az oldallal, ami komolyan elgondolkodtatott a jövőbeli terveimmel kapcsolatosan. 

Míg korábban magam sem tekintettem igazán komolyan a blogolásra, csupán egyszerű hobbinak és szórakozásnak gondoltam, az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ideje komolyan vennem és ezzel együtt magamat is. Kezdem elhinni, hogy érdemes esélyt adnom az álmaimnak. 

Sokáig, komoly lelkiismeret furdalást okozott, hogy amikor elköszöntem a lányoktól reggelente, gyakran úgy éreztem, hogy helyettük a hobbimmal foglalkozom. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy mennyire vághatok bele az önmegvalósításba a lányok mellett? A dilemmázások után és miután jó pár emberrel beszélgettem erről a témáról, végül arra jutottam, hogy mikor máskor valósíthatnám meg az álmaimat és önmagamat, ha nem most? 

Biztos vagyok benne, hogy ezekkel az érzésekkel nem vagyok egyedül és van még rajtam kívül jó pár blogger vagy éppen vállalkozó anyuka, akik folyton küzdenek azzal, hogy a családi légkör fő mozgatórugóiként, hogyan tudnak önmagukra és a saját sikereikre időt fordítani? Lehetséges-e ez és ha igen, vajon nem önző dolog? 

Sohasem voltam karrierista, a lányok születése előtt boldog voltam, hogy sikerült elhelyezkednem egy munkahelyen és dolgozhatok. Azóta sokat tanultam magamról, hogy mitől érzem boldognak és sikeresnek magamat. Mitől érzem a családom mellett önálló nőként is teljesnek az életemet.

Szinte lehetetlennek tűnik,  hogy összefoglaljam mit is jelent nekem a blogolás, főleg az Anyabőrben születése óta. Azt pedig, hogy miért hiszek oly szentül benne, hogy ezzel a még elfogadással küzdő "munkával" nem csak pénzt lehet keresni, hanem önálló vállalkozást lehet fenntartani és álmokat megvalósítani még nehezebb szerintem megmagyaráznom.

Pedig így van. Nem könnyű, de lehetséges. Boldog vagyok, hogy a blog újraindulása óta egyre többen és többen kedvelitek, amit csinálok és olyan lehetőségek nyílnak meg előttem, amelyekre korábban sohasem számítottam. Az együttműködések és visszajelzések minden alkalommal megerősítenek.

Ezek nagyon sokat jelentenek nekem, hiszen a korábban is említett eredmények és visszajelzések adják azt a pluszt, amitől teljesnek érzem magamat és kifizetődőnek azt az időt és olykor szigorú menetrendet követő munkát, a napról-napra való kreatív ötletelést amit a blogra fordítok.

Míg korábban sohasem vagy csak nehezen tudtam volna elképzelni, hogy a blogolással foglalkozzam hivatalosan, ma már egyre biztosabb vagyok abban, hogy az oldal és az általa megszerzett tudás és tapasztalatok nagy szerepet fognak játszani abban, hogy mivel fogok foglalkozni a jövőben. 

Hogy hogyan? Őszintén bevallom, hogy nincsenek konkrét elképzeléseim. De nyitott vagyok az új lehetőségekre és hiszek benne, hogy meg is fognak találni ezek. Ezért is írtam  - nem titkolt szándékkal - ezt a bejegyzést. Ha le tudom írni, hogy mire vágyok, akkor meg is tudom valósítani.

Szeretném, ha a 7 évnyi blogolással megszerzett tapasztalataimat és az eddig elért eredményeimet hasznosítani tudnám és kamatoztatni is akár a jövendő munkahelyemen. Ha megmutathatnám és felhasználhatnám a kreatív oldalamat a képszerkesztés, ötletelés, írás, vagy akár  a szervezés területén. Ha dolgozhatnék csapatban, de lenne lehetőségem néha az önálló, olykor otthonról végezhető  munkára és elmélyülésre. Ahol lehet, hogy néha zsonglőrködnöm kellene az időmmel és egyensúlyoznom a megoldandó feladatokkal, de örömmel tenném, mert a kihívások feltöltenének, ahogy a blogon is. Boldog lennék, ha a munkám mellett tovább írhatnám a blogot és fejlődhetnék, ha  készíthetném a bejegyzéseket hétről-hétre és még több izgalmas együttműködésben és közös munkában lenne részem másokkal. Végül pedig azt hiszem olyan munkahelyet szeretnék találni, ahol a közös ötletekből nagy tervek születhetnek és ahol a jó hangulat mellett a lányokról szóló vicces történeteimet is győznék hallgatni a leendő kollégáim.

Rengeteg olyan sikeres nőről tudok, aki az anyává válása után lett igazán sikeres abban, amit csinált vagy elképzelt magának. Nem csak azért, mert maguknak akartak bizonyítani, vagy hatalmas sikereket akartak elérni, hanem azért is, mert a gyerekeik ösztönözték és motiválták őket, mert szerették volna, ha olyan példaképpé válnak, amelynek hatására majd a lányaik vagy fiaik is hisznek az álmaikban és abban, hogy azokat meg lehet valósítani.

Én is ilyen anya, ilyen nő szeretnék lenni.

Ti bele mernétek vágni az anyaság mellett az álmaitok megvalósításába?

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!