Amiért hálás vagyok...

Olykor előfordul velem, hogy egy-egy negatív élmény vagy csalódás miatt képes vagyok az egész életemet borúsabban látni és úgy tekinteni magamra, mint akinek soha, semmi sem jön össze. Még akkor is dolgozik bennem néha a sikertelenség vagy hiány érzése, amikor minden jól megy és remekül alakulnak a dolgaim. Veletek is előfordult már hasonló? Talán néha kicsit jobban kellene figyelnünk azokra a pozitív dolgokra és örömökre a mindennapjainkon, amelyek miatt jól érezhetjük magunkat. Kicsit több időt kellene szánnunk arra, hogy hálát adjunk a sok jóért. Mert biztos vagyok benne, hogy mindenki életében van rengeteg olyan pont, amire hálásan gondol, ami miatt azt mondhatja: Igazán szerencsés vagyok!, még akkor is, ha az élete éppen egy hullámvölgy legalján állomásozik. Nekem is rengeteg ilyen dolog akad az életemben, és ha elég figyelmes vagyok könnyebben észreveszem ezeket.

Azon kívül, hogy természetesen hálás vagyok az egészségemért, hogy van két szép gyermekem és egy férjem, aki mellett valóra válthatom az álmaimat, még nagyon sok mindenért érezhetem magamat szerencsésnek egy nyűgösebb és fáradtabb napon is. 

Az elmúlt hétvégén megrendeztem az első blog találkozót (erről hamarosan mesélek majd még itt a blogon), ami régóta dédelgetett álmom volt, de sosem mertem belevágni ezelőtt, mert nem voltam benne biztos, hogy az interneten kívül személyesen is érdekes lehet, amit csinálok. Rengeteg munkám volt vele és akadtak kételyeim, de ma már tudom, hogy ez a bizonytalankodás mind a kishitűségemből fakadt, ami még valahol mélyen bennem van, mindannak ellenére, hogy folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket, amelyekért igazán hálás lehetek.

Elsősorban ezért érzem most nagyon szerencsésnek magamat. Az emberekért, akik a családomon és a közeli barátaimon kívül körülvesznek. A blog által már eddig is nagyon sok és érdekes személlyel ismerkedhettem meg, akiktől tanulhatok, akik motiválnak, akik egy-egy dicséretükkel eltörlik bennem azt a szemernyi aggályt is, ami bizonytalanított, akik mesélnek magukról, az életükről és meg tudjuk osztani a történeteinket és élményeinket egymással, el tudjuk mondani a másiknak, hogy jó, hogy itt vagy és ugyanazt érzed amit én. Hálás vagyok azokért a kapcsolatokért, amikor régi barátnőkként üdvözöljük egymást, amikor a közönségtalálkozó után még a dobozok és szatyrok között beszélgetünk a lépcsőn ülve az utolsó muffinokat majszoljuk és én alig jutok szóhoz, mert zsong a fejem a sok élménytől és örömtől. Hálás vagyok a sok segítő kézért, a támogatásért, hogy van akit felhívhatok és megkérdezhetek, hogy: Figyelj, most derült ki, hogy nem lesznek székek a teremben, gáz ha plédek és párnák lesznek? 

Előfordult már velem párszor, hogy olyan élményeket élhettem át, amelyek teljesen más, naposabb oldaláról mutatták meg az életemet. Ilyen volt az elmúlt időszak is. A szervezés ideje alatt rengetegen segítettek és támogattak, mindenki hitt bennem még akkor is ha néha én magamban egyáltalán nem voltam biztos.

Most azért is hálás vagyok, hogy ezt a belém vetett bizalmat megkaphattam. Hogy sokan voltak, akik a bátortalankodásomat hallva azt mondták: Minden rendben lesz! Ügyesen csinálod! Talán nem is sejtik az emberek, de a dicséret és biztatás rengeteget jelent. Egy fél mondat is képes olyan magvakat elültetni az ember lelkében, amelyből majd szépséges virágként nőhet ki az önbizalom.

Hálás vagyok, hogy megkaptam ezt a hátszelet és hálás vagyok, amiért ettől az erőtől hajtva nem félek belevágni és végigjárni az álmaimhoz vezető utat. 

Ma kipihenten és nyugodtan leültem és végiggondoltam a dolgaimat. Persze vannak továbbra is olyan területei az életemnek, amin dolgoznom kell, de javarészt most először vagyok igazán és méltán büszke arra, amiért megdolgoztam. Ezt pedig igazán nem sokszor mondom meg a saját szemembe. Sőt! Amikor mások dicsérnek szemtől-szembe, általában azt is egy kis legyintéssel elintézem: Ugyan, nem csináltam semmit, csupán azt, amit szeretek!  

Néha nem csak másokért és a körülményeinkért lehetünk hálásak. Néha magunknak is hálát kell adnunk. A kitartásunkért, az erőnként, ha féltünk, de mégis belevágtunk valamibe, ha nem adtuk fel félúton, és ha beérett a munkák gyümölcse. Akkor a leginkább! 

Hamarosan nektek is mesélek még bővebben az első Anyabőrben találkozóról, hiszen rengeteg élményem és gondolatom van ezzel kapcsolatosan, de most mindenképpen szerettem volna egy kis időt szentelni arra, hogy megköszönjem mindazt, amit az utóbbi időben kaptam az emberektől és az életemtől.

Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel.

/ Rhonda Byrne /

Ti miért vagytok hálásak?

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!