Kinek nehezebb óvodába menni? / Anya vs. dolgozó nő 2. rész /

Nemrégen beszélgettünk a férjemmel egyik este és megdöbbenve vettük tudomásul a tényt, hogy jövő nyáron, ha minden igaz, már az óvodai beszoktatás aggodalmas és izgalmas lázában fogunk égni. Egy teljesen új terep lesz ez, nem csak a lányoknak, hanem számunkra is. El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz őket kiengedni a szárnyaim alól és egy kezdetben ismeretlen óvó és dajka néni gondjaira bízni őket, hogy én ismét visszatérhessek a nagybetűs életbe. Bevallom rettegek. A nehézségek és hisztik ellenére nagyon szeretem az itthon töltött napokat a lányokkal. 

Szerintem minden anya megküzd a saját démonaival, ha az elszakadásról van szó, ami sohasem egyszerű. Sokan azt gondolják, hogy könnyebb helyzetben vagyok, hiszen nekem kettő gyermekem született egyszerre, de ez a helyzet abszolút nem írja felül azt, hogy én ugyanúgy az első gyermekes anyukák tüneteit produkálom. Szeretném a legjobban csinálni, de sokat hibázok és igen, egy kicsit szeretném magamnak/magunkénak tudni az összes értékes pillanatot és élményt, amit adnak és mutatnak. 

Az elmúlt hónapok alatt jócskán dolgoztam magamban azon, hogy könnyebbek legyenek az elválások hiszen a lányok már többször töltöttek hosszú hétvégéket a nagyszüleiknél, amikor mi nem voltunk velük, és szerencsére teljesen pozitív élmény volt számukra és számunkra is ez az élmény.

Az ovi viszont teljesen más. A napjaink nagy részét ezentúl külön fogjuk tölteni és nagyon sok mindenről csak tőlük, illetve az óvónéni elmesélése alapján tudok majd. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire értékes az idő. A lányoknak talán könnyebb lesz, hiszen ők együtt lesznek és bátoríthatják egymást, de nekem három év 0-24 órás anyaság után kell újraalkotnom magamat. 

Néha felmerül bennem a kérdés, hogy ki fogja megvédeni és vigasztalni őket, amikor én nem vagyok ott? Ki fogja tudni a kis dolgaikat, amiket csak én vagy az apukájuk értünk?  Ki fogja nekik megkeresni a nyunyijukat, tudva, hogy anélkül nem alszanak nyugodtan? Igyekszem elhessegetni ezeket a gondolatokat, hogy a saját félelmeim és dilemmáim ne kerekedjen egy olyan dolog fölébe, ami jót jelent a gyerekeim számára. Hiszen az ovi és leginkább az óvónéni sok-sok új élménnyel, tapasztalattal és tudással fogja gazdagítani, az amúgy is mindenre fogékony lányokat. Kinyílik előttük egy "anyán kívüli" világ, ami felvértezheti őket az önállósággal, barátokat és új kalandokat adhat. 

Az biztos, hogy nagy változás lesz az életünkben, amikor az ikrek óvodába mennek, de ez nem jelent rosszat, hiszen a lányok számára kinyílik az én számomra pedig újra nyitja kapuit a világ.

Ez alkalommal Szabó Renátát a Karrier & Pszichológia Facebook oldal pszichológusát kérdeztem az elválással és az oviban szoktatással kapcsolatosan, akit EZEN a címen Ti is bátran felkereshettek kérdésitekkel, problémáitokkal.

Hogyan készüljek az elválásra a gyermekemmel?

Az óvodára való felkészülésnek van egy gyakorlati és egy lelki oldala is. A gyakorlati felkészülés során érdemes már a beszoktatás előtt az otthoni napirendet az intézmény napirendjéhez közelíteni, főként ami a tevékenységek (evés, alvás) sorrendjét illeti. A napirend ismerőssége nagy biztonságot adhat a kezdeti időszakban a gyermeknek.

Az elválásnak van egy lelki oldala is a gyermek, és a szülő vonatkozásában is, és ez a kettő egymással szorosan összefügg. A szülő elválással kapcsolatos érzései meghatározóak a gyermek beszoktatása szempontjából. Természetes érzés a szomorúság, de ha a szülő szorong, azt a gyermek is megérzi, amit ő még nem tud szavakba önteni. Ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy nem érzi ott biztonságban magát. Nagyon fontos, hogy olyan pedagógust válasszunk, akinek kezei között jó szívvel hagyjuk ott őt, és akivel nyíltan meg tudjuk beszélni nehézségeinket, kérdéseinket is.

Hogyan segíthetem a gyermek beszokását az óvodába?

Sok múlik a beszoktatás sikere szempontjából azon, hogyan beszél róla már a kezdetektől a szülő. Ha azt sugallja, hogy az óvoda jó hely, tele vonzó, színes programokkal, gyerekekkel, nagyszerű óvónőkkel, akkor a gyermek sokkal bátrabban indul majd. Érdemes a beszoktatás előtt mesélni a saját óvodai élményekről (főként, ha azok pozitívak J), elsétálni az óvoda környékére, ismerkedni a helyszínnel, beszélni róla, milyenek lesznek az új hétköznapok.

A reggeli búcsúzás legyen határozott, és szeretetteljes – ki lehet dolgozni erre egy saját kis „szertartást”, bekészíteni pl.: egy anyára/apára emlékeztető tárgyat. A szülő várható érkezéséről is érdemes beszélni a gyermekkel. Ők az órát ugyan még nem ismerik, de időérzékük van a napirend által, ezért fontos megbeszélni, hogy mikor érkezünk érte, és azt be is tartani. Azt is lényeges elmondani, ki jön majd érte, mert ha ebben változás van (pl.: azt mondjuk apa jön, de a nagymama érkezik meg), azt joggal nehezményezheti. 

Mit tegyek, ha nem szimpatikus az óvónő?

Az intézmény kiválasztásánál elsődleges szempont a pedagógus személye – így ideális esetben olyan helyre kerül a gyermek, ahová nyugodt szívvel viszi a szülő. Ha valamiért mégsem sikerül a vágyott intézménybe, vagy a vágyott pedagógushoz való bejutás, és ezáltal fennáll a helyzet, hogy nem szimpatikus az óvónő, akkor sem biztos, hogy „minden veszve van”. Természetesen a szülő a gyermek igényeinek, személyiségének leginkább megfelelő helyet keresi, de azt látni kell, hogy egy-egy rövid bemutatkozás, vagy nyílt nap nem tud teljes képet adni. Emellett a gyerekek is rugalmasak, és más preferenciáik is lehetnek, mint amelyek mentén a szülők nevelőt választanak neki. Könnyen okozhat kellemes meglepetést az első látásra kevésbé szimpatikus pedagógus is, adjunk esélyt neki, és a gyermeknek is, hogy megkedvelhesse a saját szempontjai alapján J

Ti mit gondoltok az oviba/bölcsibe szoktatásról?

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!