Üdv, az Anyaklubban!

Szia!

Tételezzük fel, hogy ismerlek téged. Nem is kicsit. Azt persze nem tudom, hogy milyen magas vagy, milyen a hajad vagy a szemed színe, de azt biztosan tudom, hogy van legalább egy gyermeked, akinek a születésekor, de lelkileg már jóval előtte, Te is beléptél az Anyaklubba!

Gyere foglalj helyet itt nálunk és ajánlom jól kösd be a biztonsági övet, mert olyan hullámvasútra ültél, amelyhez hasonlót még életedben nem láttál vagy tapasztaltál. Az érzelmek kőkemény váltakozásai közben bátran sikíthatsz, lesz is rá okod bőven. Hol az örömtől, hol a bánattól. Ennivalót ne hozz, viszont készíts rengeteg kávét - igen még akkor is, ha eddig nem szeretted és az illatától is rosszul voltál -, mert sokszor ez lesz a legalapvetőbb élelmiszered, és ha kifogysz belőle, akkor bizony nehéz lesz a túlélés.

Ez az út is úgy kezdődik, mint a legtöbb vidámparki játék. Rosszulléttel. Majd ahogy gyorsul a szerkezet, felülkerekedik rajtad az izgalom és a várakozás. Mi lesz, ha felérünk a legmagasabb pontra? Megszületik a gyermeked. Jön a hullám és a meglepődés, úgy érzed sosem lesz vége a száguldásnak, ahol az adrenalin és öröm sikítások mellett, ott van a rettegés is. Vajon túlélem ezt? Ne aggódj, jól ki van ez találva, hiszen máris itt van az újabb csúcs! Nem megy olyan könnyen, lassúnak és néha döcögősnek tűnik, de már látod a tetejét! Megérte kitartani az előző hullámban, milyen csodás itt fenn! Csodálkozol, ámuldozol, miközben látod, hogy újabb süllyedés érkezik, de már bátrabban vágsz neki. Edzettebb vagy már bár a sikoly még mindig elhagyja a szádat. A félelemtől vagy akár az örömtől, hogy tudod előre, ez a kihívás is el fog múlni és nem lesz semmi baj. Gyermeked születésénél örök jegyet váltasz erre a száguldó szerkezetre. Én pedig ott ülök melletted, hozzád hasonlóan szorosan markolva a kapaszkodót, ismerősek vagyunk egymásnak.

Tudom, hogy Te is botorkáltál már ki reggelente úgy, mint egy zombi egy hosszú éjszaka után, mert jött a foga, beteg volt vagy egyszerűen csak nem akart aludni. Csomagoltál kávét, ahogy korábban javasoltam? Az ehhez hasonló napokon (amelyekből lesz bőven) a barna nedű - még, ha nem is szívleled az ízét - csodákat fog tenni és segít túlélni a napot.

Le merném fogadni, hogy Te is járkáltál már lábujjhegyen, amikor végre elaludt, és szívesen lefizetted volna az utca népét is, amikor egy hisztis nap után a csemetéd elcsendesedve horpasztott az ágyikójában,  nehogy felébressze egy fűnyírózni vágyó szomszéd vagy rádióját bömböltető autós. A postás csengetésére ilyenkor rekordsebességgel és kaszkadőröket megszégyenítő ügyességgel vetődsz az ajtóhoz. 

Biztos vagyok benne, hogy ültünk már le ugyanúgy, fáradtan a kanapéra a gyermekeink alvásidejében, megfogadva, hogy most nagyon ki fogunk kapcsolódni, aztán nekiállunk takarítani, főzni vagy pakolászni, amit biztosan nem tudnánk a lurkó mellett megcsinálni. Vagy nemes egyszerűséggel azonnal elalszunk a kanapén és utólag bosszankodunk, hogy elment az idő ilyen pazarlással.

Gondolom Te is álltál már kétségbeesetten a rumli kellős közepén, néztél reménytelenül a halmokban álló mosásra és a métereken tornyosuló mosatlan edényre a konyhában és fogalmad sem volt, hogy a teendőid és a baba mellett mikor jut majd időd átvenni a pizsamádat és megfésülni a hajadat. Ezért inkább fel sem öltözöl és inkább felkötöd a hajad valami trendinek tűnő kontyba, amire már amúgy is ráférne egy festés, de ezt már inkább számon sem tartod a teendőid listáján, hiszen az utca végi fodrász fényévnyi távolságnak tűnik mostanság. 

Tudom, hogy te is nézegetted már magadat a tükörben, titokban felmérve, hogy hol van narancsbőröd, mennyire férne rá a cicidre egy kis tuningolás és hány kilót kellene fogynod ahhoz, hogy beleférj abba a csinos ruhába, ami a szekrénybe lóg, "Ha újra olyan testem lesz mint a szülés előtt!" jelmondattal. Valójában tudod, hogy sosem lesz olyan tested, de addig amíg a férjed és a gyermekeid szeretnek így ahogy vagy, nem tartod olyan rossz dolognak, ha vacsorára muffint eszel és még kicsit elhalasztod az edzést.

Ismerem az érzést, amikor a szép holmijaidat nézed a szekrényben, de a játszóra mégis a kissé nyúzottabb darabjaidat veszed fel, a megbízható cicanaci és oversize pulcsi személyében. Mert a játszótérre csak nem mehetsz szoknyában! A homokozó pedig nem babacipő és szandál barát. Inkább mezítláb császkálsz Te is, akárcsak a gyerekek, otthon majd együtt mostok lábat a kádban. 

Tudom azt is, hogy ezentúl már nem a felnőtt ruházat akcióit fogod kiszimatolni úgy, mint egy tapasztalt kopó, hanem a pelenka és gyerekruha kedvezményeket. Egy önjutalmazó bevásárlótúráról is inkább babaholmikkal és apró meglepikkel fogsz hazatérni. Jobb esetben pedig bekerül majd egy szexi hálóruha is a szatyrodba, hogy Apjuk ne csak mindig a Family Guy-os pizsidben lásson esténként. Mert ugye gyerekek mellett is életben kell tartani a tüzet, de a szikrák mostanában csak akkor pattognak az otthonotok környékén, ha benne hagyod a a villát a melegedő ebédben miközben mikrózol. 

El tudom azt is kristálytisztán képzelni, ahogy nagyot nevetsz egy-egy anyukás idézeten, majd könnyekig meghatódsz egy babás-mamás idézeten és közben a gyermekedre/gyermekeidre nézve arra gondolsz, hogy milyen gyorsan megnőnek és már soha többé nem lesznek a te pici babáid. Még alig totyognak, de már önálló akarattal rendelkeznek, ami miatt most még ugyan ritkán vagy nem kívánatos személy, de mi lesz kamaszkorban? 

Tudom azt is kedves ismeretlen, ismerős anyuka, hogy esténként, amikor elcsendesedik a lakás és te úgy érzed, hogy végre eljött az ideje az egész nap veled szemezgető rosé-nak a hűtőből, amikor végig veszed mit csináltál aznap jól és rosszul anyaként, hogy azt hitted menten gutaütést kapsz, amikor az egyikük kipingálta a tévét tollal a másikuk pedig közben úgy üvöltött valami apróság miatt mint egy sakál, hogy azt hitted ezt a napot sem fogod tudni végigcsinálni ép ésszel, hogy végre kifújhatod magad, akkor rájössz, hogy mégiscsak egy jó nap volt a mai és miután végig pörgetted a friss képeket a telefonodon és megmutattad a családfőnek is a vicces jeleneteket, végül bemész még egy utolsó babaillattól és szuszogástól édes szobába, ahol elgyönyörködsz még titokban a csemetékben egy pár percig, mielőtt te is kidőlnél a szülői ágyba.

Ismerős? Üdv, az Anyaklubban!

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!