Bad hair day

Szerintem fantasztikus találmány az a fekete sapka, amit mostanában egyre többen hordanak, homlokán BAD HAIR DAY felirattal. Hányszor, de hányszor lett volna rá szükségem, hogy előkapjak egy sapkát, kalapot, kendőt vagy akár egy Mexikói sombrerót csak, hogy elrejthessem a fejemen lévő, hajnak nevezett valamit. És tudjátok mi a vicces? Sokszor nem is én, de még nem is az éjszakai vad álmok miatti forgolódás tehetett arról, hogy az elmúlt évek túlnyomó részében ki nem állhattam a frizurámat, hanem a fodrászok.

Szögezzük le az elején, hogy senkit sem akarok megbántani, de mióta az eszemet tudom, nekem 10-ből 9 és félszer biztosan rosszul (sőt egyenesen szörnyen)  sikerült a fodrászoknál tett látogatásom. Ezt a tendenciát persze súlyosbította, hogy mióta elköltöztem otthonról, nem lelek rá egy aranyollót szorongató szakemberre, így megmaradtak a gyors fodrászdák (bejelentkezés nélkül bármikor látogatható szalonok) vagy az ismerősöktől kapott hírmorzsák nyomán felkutatott szakemberek. Hogy ne érje szó a ház elejét, azt is megemlítem, hogy egyszer felkerestem egy mesterfodrászt is, aki (Hála az Istennek!) éppen nem tudott rám időt szánni,  viszont azt még felvázolta, hogy mit és hogyan fog megkurtítani a fejemen, a következő alkalommal. Gondolom mondanom sem kell, hogy pár perc múlva már porzott utánam a lépcső és vissza sem néztem.

Úgy gondolom, hogy az ember feje és amit azon visel nagyon kényes téma. Számomra legalábbis biztosan. A legszembetűnőbb testrészem azért mégiscsak a fejem és mivel a nap 24 órájában látszik,  ha valami nincs rendben vele, akkor semmi sincs rendben. Jó, lehet, hogy most eltúlzom a dolgot, de gondoljatok csak bele! Ha van egy apró pattanás az arcotokon, akkor képesek vagytok egész nap úgy érezni, mintha egy hatalmas himlővel a fejeteken közlekednétek, és biztosan mindenki azt nézi. Így természetesen egész nap ezen fogtok stresszelni és fuccs a jókedvnek.

Így vagyok én is a hajammal. Nem bánom, ha reggel kócosan kelek és órákig (költői túlzás) kell kísérleteznem vele, hogy nézzen ki valahogy, de attól frászt tudok kapni, ha egy szakember olyan hajat vág nekem, amitől bugyuta öt évesnek érzem magamat. Talán sosem fogom megérteni azt a talányt, hogy a fodrász, hogy nem látja azt a tükörképet, amit én is bámulok amikor végzett velem.

Távol álljon tőlem más becsmérlése és igazából, amikor nagyon-nagyon elrontották a hajamat - pedig lassan mértani pontosságú hajvágási stratégiai tervvel érkezek az ilyen alkalmakra -, akkor sem tudtam  sokáig haragudni egyik ollót szorongató borbélyra sem. Olyankor inkább magamra haragszom egy kicsit és egyszerűen nem értem, miért kísért még mindig az általános iskolai "bili frizura" átka, amikor olyan hajam volt,  hogy nemcsak mások nem tudták, de néha még magam sem, hogy fiú vagyok e vagy lány.

"...nem értem, miért kísért még mindig az általános iskolai "bili frizura" átka, amikor olyan hajam volt,  hogy nemcsak mások nem tudták, de néha még magam sem, hogy fiú vagyok e vagy lány?!"

De miért is meséltem el ezt balszerencsés bad hair sztorit? Azért, mert nemrégiben ismét bedőltem magamnak, így önként és dalolva ültem egy fodrász székébe hajat vágatni. A "tavaszi frissítő" vágásból végül egy nagyobb nyírás lett, ami -hajérzékeny lévén - annyira a padlóra küldött, hogy még napokig zokogtam a végeredmény miatt, mint egy kisgyerek. S aztán, amikor már azt hittem, hogy az összes sirámomat kiadtam magamból és elkezdődött végre a gyászidőszak, melyben a hosszú hajamat sajnálom, rájöttem, hogy borzalmasan nevetséges vagyok.

Nekem rövidebb lett a hajam, de vannak olyanok, akiknek a sok-sok gyógyszeres kezeléstől az összes hajuk kihullik és a kopaszság még így is csak egy apró probléma számukra.

Én azon görcsölök, hogy mikor fognak végre újra megnőni a tincseim, de vannak olyan emberek, akiknek a kezüket és a lábukat már semmilyen csodaszer nem növesztheti vissza.

És lehet, hogy én most azon sopánkodok, hogy milyen borzalmasan nézek ki, de vannak olyanok, akiknek az arcát vagy a testét örökre megbélyegzi egy sebhely, mely egy baleset vagy betegség lenyomataként maradt rajtuk.

A hajamat még most is összefogva hordom, mert nem tetszik sehogy sem és biztos vagyok abban is, hogyha újra megnő a hajam nem fogok azonnal rohanni, hogy vágassak bele egy kis fazont. De azt tudom, hogy egy rosszul sikerült hajvágás még nem a világ vége és a cseppnyi problémám miatt igazából csak hálás lehetek, hiszen nekem még mindig itt a sapka a rossz napokra, másnak viszont ez már nem nyújthat vigaszt.

Ha tetszett oszd meg másokkal is, vagy hagyj egy kommentet!